Tönk szélén az IMF
Irta Russell Mokhiber és Robert Weissman

Talán nincs is a Földön még egy olyan komoly és kártékony befolyással bíró intézmény mint a Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF). Az alap létezését, legalábbis jelenlegi formájában, most először valódi veszély fenyegeti.

Az IMF két évtizeden át szorongatta a fejlődő országok gazdaságait, megtagadva tőlük a külföldi adósságaik törlesztéséhez vagy a fizetésképtelenség elkerüléséhez szükséges forrásokat, amennyiben nem tettek eleget bizonyos „szerkezeti reformoknak”.

A szerkezeti reformok egyet jelentenek a reaganomics és az Amerikával kötött Newt Gingrich-csomag erőszakos bevezetésével. Ezeknek az államigazgatási elveknek meghatározó elemei, hogy meg kell nyitni a multik előtt az ország munkaerőpiacát és ásványkincs vagyonát, csökkenteni kell a kormányzat méretét és befolyását, valamint az, hogy a szabad erőforrások és a szolgáltatások újraelosztását a piacra kell bízni integrálva a szegényebb országokat a világgazdaság folyamataiba.

A legfontosabb strukturális reformok közé tartozik az állami vállalatok és az állam által biztosított szolgáltatások privatizációja, az állam költekezésének megregulázása, a gazdaság export orientációra hangolása, a kereskedelmi korlátozások megszüntetése, a kamatlábak emelése, a fogyasztási cikkek – pl.: az üzemanyag , az élelmiszerek és a gyógyszerek – állami támogatásának megszüntetése, valamint az adóbevételek növelése.
A szerkezeti átalakítások céljukat elérve sikerrel korlátozták a kormányok hatáskörét és integrálták a fejlődő országok gazdaságát a világgazdaságba.

Ám ez mérhetetlenül sok szenvedéshez vezetett a fejlődő országokban. A szerkezeti átalakítások hatására a világ legszegényebb országaiban megnőtt a szegénység, összeomlott az egészségügy és a jövedelem különbségek ugrásszerűen megemelkedtek.
Az utóbbi évtizedekben jól teljesítő, elsősorban ázsiai fejlődő országok, amilyen Kína is, sikerüket elsősorban annak köszönhetik, hogy a strukturális reformok néhány központi kérdésében hajthatatlanok maradtak: kormányaik továbbra is erős befolyással vannak a gazdaságra, ill. megvédték annak bizonyos szektorait.

Nem meglepő, hogy a fejlődő országokban komoly tüntetések voltak az IMF gazdaságpolitikája ellen. A világon mindenütt találkozhattunk IMF-ellenes forrongásokkal, miután a szerkezeti reformok részeként az IMF hatására megszűnt olyan termékek állami támogatása mint a kenyér vagy a benzin.

Mivel azonban az IMF hatalma a gazdag országoktól származik, nem pedig a szegényektől, mindeddig kitűnően dacolt a támadásokkal.
Az elmúlt két évben az IMF ellenes hangulat viszont egyaránt megnőtt a fejlődő és a fejlett országokban is.

Az IMF bevallotta, hogy az 1997-1998 közötti ázsiai pénzügyi válság helytelen kezelése tovább súlyosbította az ázsiai nemzetgazdaságok beszűkülését. A strukturális átalakítások pedig még inkább lassították a már amúgy is recesszióban lévő ázsiai gazdasági életet.

Hozzá nem értése miatt az Alap végül széleskörű bírálatot kapott az iparosodott országokban is.

A világon jelenleg egyre nő a Jubilee mozgalom támogatottsága, amely a legszegényebb országok adósságainak elengedését hirdeti.

Az IMF ügyesen próbált gyengeségéből erőt kovácsolni. Az ázsiai pénzügyi válságot ugyanis leleményesen arra használta fel, hogy a gazdag országoktól 90 milliárd Dollárt hajtson be azzal az indokkal, hogy az Alapnak több pénzre van szüksége a válságban lévő gazdaságok felszínen tartásához.

Az IMF az újonnan szerzett pénzekkel kiemelt strukturális átalakítási szolgáltatásán (Enhanced Structural Adjustment Facility) keresztül, amit orwelli fordulattal a szegénység enyhítését és a növekedést célzó programmá kereszteltek át (Poverty Reduction and Growth Facility), kedvező feltételekkel ajánlott adósság könnyítést azoknak az országoknak, amelyek cserébe elfogadták a több éven át szigorúan ellenőrzött strukturális reformok végrehajtását!

Ám a dzsiu-dzsicu taktika veszíteni kezdett lendületéből, ahogy a politikai nyomás az IMF ellen megnőtt, miután a két párti tanácsadókból kinevezett Meltzer bizottság az USA kongresszusa elé tárta jelentését.

Bár a bizottság tagjainak a véleménye számos kérdésben eltért, két dologban egyetértettek: Először: az IMF (a Világ Bankkal karöltve) a tartozások elengedésére kellene, hogy használja meglévő tartalékait. Másodszor: az IMF hagyja abba a hosszútávú kölcsönök folyósítását – a szerkezeti reformokat rendszerint ilyen fejlesztési kölcsönök feltételeként szabták.

A jelentés az USA-ban és az USA Kongresszusában is vita tárgyává tette az IMF-et. Sajnos az IMF jelenleg csak relatíve kis összeget kért az amerikai parlamenttől – amint azonban ezt a pénzt az IMF megkapja, a Kongresszus befolyása a pánzintézetre szinte teljesen megszűnik az elkövetkező évekre (ti. a következő igény benyújtásáig).

De az USA parlamenti köreiben zajló változásokon túl, erősödőnek a nyilvános tiltakozások is az IMF ellen. Az IMF április tizenhatodikai éves tavaszi ülésekor demonstrálók ezrei fognak Washington D.C. utcáira vonulni, hogy tiltakozzanak az IMF politikájának szörnyű következményei ellenes.

Seattle szellemiségéntől, ti. a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) üléseinek beszüntetésétől, áthatva, az IMF ülésének bezárását, valamint nagy tüntetéseket és felvonulásokat terveznek. (Az április tizenhatodikai akciókról további információ a http://www.a16.org –on található.)

Az IMF-ellenes washingtoni utcai felvonulások lehetőséget adnak felhívni az USA lakosságának a figyelmét arra a sok, szükségtelen szenvedésre, amit az alap az emberek ellen világszerte elkövetett, valamint arra is, hogy az IMF elleni fellépéshez kellően sok embert mozgósítsanak az alapra meghatározó befolyással bíró országban.

Az IMF rémuralma végre megszűnni látszik.

Russell Mokhiber a washingtoni székhelyű Corporate Crime Reporter szerkesztője.
Robert Weissman a washingtoni Multinational Monitor szerkesztője.
Közös társszerzői a Corporate Predators: The Hunt for MegaProfits and the Attack on Democracy (''Nagyvállalati ragadozók: harca megaprofitért és a demokorácia ellen'' kiadta a: Monroe, Maine: Common Courage Press, 1999.) http://www.corporatepredators.org


A cikk angol eredetie itt olvasható: [link]

(fordította: finest)