Első találkozás a nyugattal

Általában az idegen nyelvű e-maileket nem olvasom el. Ez nem csak azért van, mert a magyaron kívül nem beszélek mást. Valahogy az él bennem, hogy ha már magyar embernek címezik a levelet, tiszteljenek meg azzal, hogy magyarul írnak. Ha nem tud az illető magyarul, remek választás a Google fordítója, például. Tudom, hogy nem tökéletes megoldás, de én sajnos erre vagyok utalva.

De hogy ne kerülgessem a témát. Kaptam egy levelet egy Johan nevű úrtól. A levél Belgiumban íródott és magyar nyelven jött át. Nem kellett fordítani tehát. Igaz, látszott rajta a Google „keze nyoma.” Mindegy. Tudtam értelmezni.

Johan Úrnak tetszettek a munkáim. (Mai napig titok, hogyan találta meg az oldalamat.)
Továbbá az volt a kérdése, hogy mivel sokat jár Magyarországra, lenne-e lehetősége eljönni személyesen.

Nos, első olvasásra azt gondoltam, kár válaszolni is, mivel „logikai számolásaim” alapján annak az esélye, hogy valóban eljön, szóval, egyenlő a nullával. Ennek ellenére pozitívan nyilatkoztam róla a válaszlevélben. Angolul küldtem el Google barátom segítségével. Valószínű, hogy pár nappal később már nem is emlékeztem erre a levélre.

Alig telt el egy hét. Épp kint ügyködtem valamit a nagykapunál, amikor a kiskapu felől beszélgetést hallottam. Két férfivel beszélgetett egy harmadik tag. Láthatóan nem igazán értették meg egymást. A két másik tag ugyanis, mint pár perccel később kiderült, belga volt.
Amikor észrevettek, nyilván valamilyen megérzésből kifolyólag elindultak felém, mosollyal az arcukon.

Kézrázás után angolul próbáltak velem kommunikálni, több-kevesebb sikerrel. Megértettem, hogy az egyikük Johan, a másikuk Marc. Testvérek. Johan volt a fiatalabb. Nem kellett nagyon ecsetelnem, hogy nem igazán beszélek angolul. Valószínűleg maguktól is rájöttek. Ennek ellenére körbevezettem Őket. Megismerték a családomat, a műhelyt és nem utolsó sorban a munkáim pár, kézzelfogható részét.

Tetszett nekik. Olyannyira, hogy egy hónappal később már a konkrét megrendelésről beszélgettünk személyesen. Persze szintén kézzel-lábbal, és Google barátunk tolmácsolásával.
Ennek aztán meg is lett az eredménye.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!