H. P. Lovecraft munkássága

Korábbi írásomban, ami az indie és roguelike játékokkal foglalkozott első sorban, említettem már a címszereplőt, de csak szőrmentén. Azóta sikerült több időt eltölteni vele a Steam Early Access keretein belül és úgy érzem, megérdemli a figyelmet.

A játék maga egy Roguelike/Dungeon Crawler hibrid, ahol 4 főből álló csapatunkkal ereszkedünk le kazamatákba, hogy megküzdjünk az ott lakó szörnyekkel és embernek már alig nevezhető teremtményekkel. A műfajnak régóta sajátosságai a véletlenszerűen generált labirintusok, harcok és a kapott jutalmak (loot), a körökre osztott harcrendszer sem igazán emeli ki különösebben a tömegből. Amitől mégis nagyon egyedi hangulata lesz, az a karaktereink esendő mivolta és mentális épségük törékenysége.

Howard Philip Lovecraft portréja

A játékkal kapcsolatban gyakran előkerül a lovecrafti (Lovecraftian) kifejezés, részben a vizuális megvalósítás és a kerettörténet miatt, de sokkal inkább az őrület fő játékelemként történő implementálása kapcsán. A kifejezés Howard Philip Lovecraft nevéből származik, akitől a modern kori horrort, mint műfajt eredeztetjük. Lovecraft a XX. század legelején alkotott, az írást egészen kis korban, tizenévesen kezdte.

Mivel beteges gyerek volt, gyakran maradt ki az iskolából és sok időt töltött nagyapjával, aki maga is nagy mesemondó volt. Életrajzírói több okot is említenek, ami komolyan befolyásolta stílusát, a legfontosabb talán apja mentális betegsége volt, ami miatt elmegyógyintézetbe zárták, mikor Howard 3 éves volt. Ez, kombinálva feltételezett gyermekkori rémálmaival és az íráshoz, történetmeséléshez való szoros viszonyával együtt vezetett a Cthulhu mítosz megalkotásához.

A mítosz kifejezés csak Lovecraft munkásságát nézve egy kicsit erős kifejezés, írásaiban a Nagy öregek és a hozzájuk kapcsolódó egyéb teremtmények sokkal lazábban kapcsolódtak egymáshoz, követői bővítették rendszerezett háttérvilággá azt, amit ő elkezdett. A lényeg ellenben ugyanaz: a Földön és azon kívül rengeteg olyan dolog létezik, amit az embereknek soha nem lenne szabad megtapasztalnia.

Lovecraft karaktereit általában az érdeklődő természet -, ami rá is oly jellemző volt - tereli rá azokra az ösvényekre, amik a Nagy öregekhez, az őket istenítő szektákhoz és sötét rítusokhoz vezetnek, de az út végét már gyakran nem érik meg, mert vagy az ép elméjükkel, vagy az életükkel fizetnek kíváncsiságukért.

A Nagy Cthulhu ébredése

A sors iróniája, hogy élete nagy részét óriási szegénységben élte le annak ellenére, hogy később írók generációira volt óriási hatással, magyarán meg nem értett zseni volt. A Cthulhu mítosz hatása a popkultúrára az irodalom mellett is jelentős, például egy South Park részben is szerepelt, de a legjelentősebb befolyással talán a játékiparra volt.

Olyan játéktörténeti mérföldkövek építkeztek rá, mint az Alone in the Dark, a Quake és az XCOM: Terror from the Deep, de készült belőle papír alapú szerepjáték, gyűjtögetős kártyajáték és számos társasjáték is. A 2005-ös Call of Ctulhu: Dark Corners of the Earth pedig egy az egyben Lovecraft egyik írására, az Árnyék Innsmuth fölött-re épült. Ez sajnos kimaradt az életemből, mivel a megjelenésekor nem volt olyan gépem, amin elfutott volna, később pedig sosem pótoltam. A kritikák szerint nagyon jól használta fel a forrásművet, és olyan dolgokat lépett meg, mint a HUD és a célkereszt elhagyása, ami tovább növelte a kapcsolódó stresszfaktort.

A papír alapú szerepjáték - szerintem - szintén zseniális volt, nagyon jól valósította meg a mentális stressz és az őrület adaptációját, ami gyakran fontosabb volt, mint a karakterek fizikai állapota. Ezen a ponton pedig vissza is kanyarodnék a cikk címszereplőjéhez, a The Darkest Dungeonhöz. Mielőtt belevágunk, minden érdeklődőnek javaslom az intro megtekintését, amiről nekem rögtön a Patkányok a falban című novella jutott eszembe, tökéletes alapanyag ahhoz, hogy ráhangolódjunk a játékra.

The Darkest Dungeon - Intro

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!