Sziasztok!

Az elmúlt hét eseményei olyan irányba terelték az életem, hogy megírtam az első "cikkem" logouton. Történt ugyanis, hogy meghirdettem egy notebookot a mindannyiunk által jól ismert hardverapro.hu-n. Vártam-várakoztam és nagy meglepetésemre az első jelentkező egy angol nyelvű email formájában érdeklődött a termékért. Mivel nincs gondom az angollal, egy kellemes beszélgetés kerekedett belőle, 3 napig emaileztünk.

Számos oldalon/hírműsorban/újságban láthatjuk/hallhatjuk/olvashatjuk, hogy miként vernek át embereket az interneten, ki, mikor, mennyit fizetett ki csalóknak. Gondoltam, velem ilyen nem eshet meg, hisz átlátok a szitán. Végülis átláttam, de előbb a részletek.

A gépet 100 000 Ft -ért vesztegettem itt a hardverapron. Az érdeklődő, nevezzük K.A.-nak (obszcén kiegészítést suggalva a K természetesen u-val folytatódik) szerdán keresett meg, hogy érdekelné a holmim. A fiának küldené születésnapjára. Ő maga Kanadából ír, a fia pedig Nigériában tanul. Már ekkor szagot fogtam, hogy ebből jó nem sülhet ki, de folytattam a játékot. Az ajánlata 700 USD volt, ami tartalmazná a szállítási költséget EMS gyorspostával Nigériába. Osztottam-szoroztam és arra a következtetésre jutottam, hogy nem is szárnyalja annyira túl az összeget, amit eredetileg kértem és tényleg belefér a gyorsposta költsége is, emellett állítása szerint a hardveraprón talált rám. El is kezdtem a gyanakvó oldalamat hátrahagyva érdeklődni az ajánlat után. Tovább szépítette a dolgot, hogy elég lett volna a csomagot akkor elküldenem, amikor megjött a pénz. Kezdtünk közeledni a cél felé, amikor számos kört lefutva elhittem, hogy egy valós személlyel beszélgetek és bármennyire is hihetetlen ez a helyzet, valaki tényleg Albertából keresett meg.

Az utolsó üzenetemben közöltem vele, hogy amennyiben feladtam a csomagot Nigeriába, nem vállalok felelősséget érte, nem áll módomban és szándékomban visszatéríteni az összeget, ha valami történik vele. Belement, mert az EMS gyorsposta szerinte ekkora távnál is biztonságos. Már csak a nevem és a számlaszámom hiányzott, hogy átküldje a pénzt. Mivel a számlatulajdonos neve, a számlaszám, SWIFT kód és a bank címe önmagában nem használható fel lopásra, max utalni lehet rá ezért továbbítottam is neki. (azért ebben erősítsetek meg, mert ha igen, lehet intézkednem kell, bár azon a számlán nem sok pénz volt).

A csavar :

Pár órával később megérkezett az email a Royal Bank of Canadatól, melyben közölték, hogy az átutalás várakozik és az összeget csak akkor helyezik át az én számlámra, ha elküldöm nekik a postán kapott igazolást, hogy feladtam a csomagot. Még az elején megfogadtam két szabályt, amin remélem mindenki elgondolkodott már, ha ismeretlennel üzletelt interneten.

1. Valaki két szép szeméért nem küldök semmit sehová, amíg nem látom, hogy biztonságos.
2. Országon belül személyes átvétel vagy max. utánvét jöhet szóba.

A bankos email máris megsértette az első szabályt, így azonnal letiltottam mind az érdeklődőt, mind a "bankot". Az idézőjel azért kellett, mert a poén, hogy az email, ami egy hatalmas pénzintézettől érkezett, kb. úgy nézett ki,mint aminél részegen fekve, öntudatlan állapotban, wordpadben írva is szebbett csinálok. A formázás annyiból állt, hogy a betűk színe és mérete változott, emellett random képeket dobált bele az alkotó. Volt ezek között kép az igazgatóról, az aláírásáról, hogy elfogadta a tranzakciót, egy utcai fotó a bankról (béna színek, rossz felbontás, homályos) és a kedvencem, dobpergés!!!, egy FBI logo.

Egy utolsó emailben megköszöntem a messziről jött idegennek, hogy kellemesen elbeszélgettünk az elmúlt napokban és gyakorolhattam az angol tudásom.

Mindezt azért írtam le, mert eddig azt hittem a hardverapron is biztonságban vagyunk. Tévedtem. Soha, semmilyen körülmények között ne kezdjetek olyan üzletbe, amiben egy picit is kételkedtek és ne hagyjátok magatokat elcsábítani, bármennyire is reális, amit a másik állít.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

ui. Valaki igazolná, hogy abból amit megadtam nem származhat gondom?