Ahogy az emberfia öregszik, egyre többször kerül elő a nosztalgiázás, ha kocka társaságba keveredik. Ebben az írásban (lehet, több részben), a magyar hálózatosdi kezdeteit próbálom összegereblyézni paritáshibás memóriámból. Senki ne várjon pöpec protokollszintű leírást, csak az olvasson tovább, aki szereti a több sör utáni kocsmai nosztalgiázás szakmai szintjét.

1. A rendes hálózatok előtt

1.1 BBS

A BBS korszakból a tegnaptáv miatt nagyjából teljesen kimaradtam. Elvileg a hatékony bbs-ezéshez telefonvonalra lett volna szükség, az pedig nem volt nekünk. Csak egyetemista koromban, az egyik albérletemben volt telefon, amikor megpróbáltam kapaszkodni a bbs világ után, de akkor már feleslegesen. Azért hamar sikerült belerázódni, hogy a zmodem protokoll jobb, mint az x,y és egyéb, meg szeressük a kermitet is, legalább az futott mindenen. Persze kedvenc BBS-emre, a Lala mini midi bbs-re még emlékszem, meg a környék legnagyobb szájtjára, a lifeforce-ra.

A bbs-es időkrők számomra annyi maradt meg, hogy sokáig fejből tudtam a canon db9-db25 csatlakozók lábkiosztását 3 drótos, nullmodem és full verzióban is, buzgón forrasztgattam a megfelelő drótokat.

1.2 X.25 még nem net, de már...

Amikor közelebbi kapcsolatba kerültem az egyetemi világgal, akkor az egyetemen már volt X.25 hálózat. El lehet képzelni, hogy egy 9600 bit/sec-es vonali sebességen, x.25 meg egyéb protkoll overheadekkel terhelve mekkora vastag cső állt rendelkezésre/egyetemi felhasználó, de mégiscsak volt valami szép és jó.

Az első rendes szoftverarchívumot néhány nagy angol egyetemen találtuk meg. Mágikus jelszóként, kincsként őrizgettük a Hensa kapcsológép x.25 címét, amelyik a nemzetközi x.25 és az angol kutatói hálózat között teremtett kapcsolatot. Ha jól emlékszem, 10-nél több számból állt, hogy bejussunk a hensa termináljába, majd onnan újabb sok számjeggyel lehetett oxfordi, cambridge-i szerverekre bejutni. Majd kermites terminálemulációval kotorásztunk a könyvtárakban és ha találtunk valami letölteni valót, akkor kermit protokollal letöltöttük. Emlékszem, egy 70kbyte-os fájlra ráment két hetünk, mert gyakran szakadt a net.

Akkoriban találták ki az első nagy magyar kutatói hálózati projektet, amelyet elneveztek Informatikai Infrastruktúra Fejlesztési programnak. Ennek keretén belül kaptak magyar felsőoktatási intézmények, kutatói szféra x.25-ös hálózati kapcsolatot. Így jutott több pesti, debreceni, szegedi, pécsi, stb. egyetem is nethez.

Persze nemzetközi kapcsolat még nemigen volt sehol. Először a SZTAKI-ban lett nemzetközi link, ha jól emlékszem UUCP protokollal használták. Később, kis cocom ellenes csavarással kitalálták az okosok, hogy a szegedi egyetem, a Jate az tulajdonképpen a Bécsi Műszaki egyetem tanszéke, így került cocom ide vagy oda, 64k-s bérelt vonal Szegedre.

Az egész cocomos dolog látszólag nagy problémákat okozott. A hálózathoz nem lehetett normális eszközöket szerezni, nagyon sok mindent a sztakisok zsenialitása pótolt. Ennyire jó fej társasággal talán azóta sem találkoztam (Pásztor Miklós és környéke). A Sztakisok faragtak x.25 hálózati kapcsolóberendezéseket, amelyek fejlettebb verzióját H.BOX-nak hívták. Ebben (ha jól tudom) Zilog Z8000-es procik, meg Zilog SIO-k voltak, a kezelő szoftvert pedig itt faragták a Sztakisok. (van itt valahol egy doboz, majd gyártok róla később fotókat is)

Más, kreatív megoldásokról is hallani pletykákat, pl. csirkekeltetőként levámolt Mikrovaxokról, meg ilyenek, de ez talán akkor se volt igaz, amikor...

1.3 A kedves hölgy

Amikor kezdett terjedni a kutatói szférában az x.25, akkor felmerült az igény a levelezésre. Levelezési cuccok persze megintcsak cocom-osok voltak, így a Sztakisok ismét nagyot alakítva feltalálták az Ella-t. Ez nem egy kedves hölgy volt, hanem az első magyar szélesebb körben is elterjedt levelezési rendszer volt. 1991-ben már több, mint 3200 felhasználója volt. A lényeg: x.25-ös doboz pc számára konfigurált x.3 pad felületét kellett pc soros porttal összekötni. A pc-re egy levelező klienst kellett telepíteni, a pc-s ella-t. Ez egy 3.0-s turbo pascalnál is egyszerűbb kinézetű cucc volt, de arra alkalmas volt, hogy levelet írjon, fogadjon, küldjön az ember.

Élelmes emberek azonnal találtak ftpmail gateway-eket, amelyek olyan szoftverek voltak rendes internettel ellátott gépeken, hogy levélben lehetett ftp parancsokat kiadni és ha ez a helyi diszken állományt eredményezett (a letöltés kőkorszaki módja volt), akkor azt az állományt 64k-s darabokban, uuencode-olva el tudta küldeni a levél feladójának. Voltak, akik 10-20 megabájtokat is töltögettek ilyen cumóval. Ma, a 3-8-20 megabites otthoni kapcsolatok idején el sem tudják képzelni, hogy 10 mega letöltése akár egy hónap veszekedést és munkát jelentett a bátor őrültnek (veszekedést, mert foglalta a gépet, bátor, mert millió darabba tördelt levelekből kellett kivagdalni a részleteket, uudecode-olni, majd összepakolni belőle az eredeti állományt.).

A külföldi levelezés érdekesen működött. Volt egy kitüntetett Ella postafiók, aminek uucp volt a neve, ebbe a postafiókba kellett forvardolni a kifelé küldött leveleket, megfelelő 'alácímzéssel'. Ehhez mindenféle mágikus betűk közé foglalta a valódi címet, nem feledkezve el a c programozási nyelv szerinti karakterkezelésről. (Pl. a % a c-ben speciális dolgokat jelent, tehát a % az %%-nak volt irandó, a \-t pedig \\-nek kellett írni, így egy vaxos címre történő átirányítás rendes sormintának nézett ki.)

A Sztrakisok közben megint alakítottak egy nagyot. Gond volt azzal, hogy a H.BOX-nak korlátozott darabszámú portja volt, amit nem is lehetett akárhova elvinni (mert a soros porti szabványban limitált a távolság). Ezért kitalálták, hogy több helyen is volt már Vax és ahhoz kiépítve koaxos hálózat. Faragtak egy olyan rendszert, ahol a vax x.25 gateway-ként működött. A pc-re feltelepített decnet hálózati rendszerhez írtak egy eszközmeghajtót, ami a pc-n futó ella program kommunikációját a helyi etherneten áttolta a vaxra. Az x.25-öt a vax kezelte (volt, hogy közvetlenül, psi-n keresztül), volt, hogy a helyi H.BOX-on kialakítottak egy második szinkron x.25 interfészt. Az egész bonyolításnak az lett az eredménye, hogy fel lehetett rakni az ella-t bármelyik, ethernetbe kötött pc-re. Ami nagy előny volt akkor is, ha csak 9600 bit/sec-en osztozott az egész egyetem.

2. Mert hálózatozni kell

Mert hálózatozni kell, mondja a jelentősen elferdített régi mondás. A magyar hálózati hőskor következő lépése az országos hálózat kialakítása volt. Volt már x.25, olyan, amilyen, de volt. Erre ráhúzták a már emlegetett DECnet hálózati protokollt. Ebben sokat segített az, hogy a Digital Hungary, asszonynevén Compaq, később HP-re magyarosítva, ajándék MikrovaxII-esekkel szórta tele az egyetemeket. Jó kis gépek voltak, én szerettem őket. VMS 5.4, két darab 150 megás, kutyák dobálására is alkalmas esdi diszk (akkora volt, mint két mai cdrom meghajtó egymásra téve), psi (vax packetnet system interface).

Ezeken a gépeken összeállításra került egy országos DECnet hálózat. A hálózattal lehetővé vált, hogy pl. egy pécsi programtervező matematikus óra oktatása a debreceni egyetemen futó oracle rendszerrel történjen.

A DECnet hordozóra még rákerült egy hálózati réteg, a BITnet. Lehet, hogy a világ első szabad szoftvere volt, nem tudom, de az tutti, hogy az első szoftver, amit egy diák írt, szabad szoftver alapon és az IBM elkezdte támogatni. Maga a szoftver az NJE, network job entry protokollal dolgozott, ami a nagy ibm szerverek hálózatos cucca volt. A BITnet a Because It's time to net rövidítése, tehát mégiscsak mert hálózatozni kell. Az ezzel a rendszerrel megvalósított hálózatot két néven illették földrajzi elhelyezkedés alapján, volt az európai kutatói és akadémiai hálózat, a European Academic and Research Network, született EARN és volt a BITnet, az európán kílüli részekre.

Az Earnban már volt azonnali üzenetküldő szolgáltatás, állományátvitel és levelezés is. Mindezt már csak egy Mail Exchanger-rel, az MX-szel fejelték meg és összeállt a nagy magyar akadémiai levelezési rendszer. Az mx-nek volt bitnet, vms mail konnektora is, meg a protkollok között routolást végző rendszere. Amikorra ez összeállt, egészen jól működött.

3. HIX

Jóhogy már tudunk levelezni, és akkor mivan?
A hálózat magyar felhasználási lehetőségei közül kiemelendő Hix Józsi (polgári nevén Hollósi József) rendszere, a Hollosi Information eXchange. Ez a külföldre szakadt magyarok közötti kapcsolattartás eszköze volt anno. Éveken át amerikai polgárjogi szerverek által dotált szervereken futott, amerikai rendszereken. A HIX levelező listákat jelentett, kezdetben az elsőt, a Tipp-et. Ez olyan utazási, utazás-ügyintézési céllal indult, mint például: hogy kell ide-oda vízumot intézni, ha elutazom valahova, mit érdemes megnézni, találkozzunk valahol, telekocsi szolgáltatás, stb. A HIX később tematizálódott, megjelentek az első kockák a listán, ekkor történt az első osztódás. Lett tipp, lett móka a vicceknek és a kockáknak dedikálva a guru. Még ma is igen fontos közösségképző ereje van, pedig már hazaköltözött, de még mindig nagyon sok ember ott ismerte meg egymást anno és még mindig gyakori, hogy elég a gurus email címet megmondani bemutatkozás helyett...

4. OPAC

A hálózatosdinak értelmet a tartalom adhatott. Akkoriban tartalmat legegyszerűbben a könyvtárak tudtak előállítani, így az IIF támogatásával megindultak a könyvtári rendszerek feltöltése, a papiros katalógusok elektronikus feldolgozása, feltárása. Több egyetem is kapott Világbanki finanszírozásban elektronikus könyvtári rendszereket, hardvert, szoftvert, integrációs szolgáltatásokat, de ettől az adatbázisok még üresek maradtak.

Azaz csak maradtak volna, ha az IIF nem ír ki pályázatokat és nem támogat könyvtárakat adatbázisok kiépítésére. Így indult meg a magyar könyvtárak elektronizálása, a kereshető katalógusok elérhetővé tétele. Persze az elején még eléggé kehes volt a dolog... egy Vaxos gép x.25 címét kermitbe bepötyögve el lehetett jutni egy egyetem kapcsológépéhez, ahol különböző felhasználói nevekkel, trükkökkel be lehetett jutni egy karakteres alapon működő könyvtári katalógus keresőbe. Kicsit még fekete mágia szaga volt a dolognak, halmazelméleti ismeretek mellett a CCL-t (common command language, egy kereső nyelvi szabvány) vagy mást is ismerni kellett. De mégiscsak megtalálhatták a keresett könyvet, szaklapot és utána kellett csak telefonhoz, könyvtárközi kölcsönzéshez nyúlni. Volt néhány nagyon jó értelemben vett fanatikus őrült, mint pl. Drótos László vagy Kokas Károly, akik hajtották előre a projekteket, sok szép eredmény született.

Később kiderült, hogy a 9600-as x.25 már semmire sem elég, a cocom is enyhült valamennyire, így hozzáláthattak a magyar kutatói hálózat második felvonásához, a bérelt vonalas hálózathoz. De az már egy másik történet, amelyet egyszer a klubban elmesélek

(Hmm. a gugli pillanatok alatt megtalált egy ide nagyon kiválóan megfelelő oldalt: [link]. A szerző is stimmel, a tartalom is.)