Manapság rengeteg háztartási eszköz vesz körül bennünket, ezek jó része a konyhában kap helyet. Ma már szinte mindenkinek van konyhamérlege, robotgépe, mikrohullámú sütője, szendvicssütője, olajsütője, és még sorolhatnánk... Nem tudom ugyanakkor, hogy hányan hallottak már a kenyérsütő gépről. Ebben az írásomban eme praktikus eszközre szeretném felhívni a figyelmet, bemutatva előnyeit és használatát.

Mi ez?

Amint a neve is mutatja, elsősorban kenyér (vagy kalács) készítésére szolgáló berendezés. A méretei és a formája az olajsütőket idézi. Egy hőálló, teflon bevonatú, fém tálat tartalmaz keverőkanállal, ezekhez egy felnyitható ajtón keresztül férhetünk hozzá. Tartalmaz még ezenkívül némi egyszerű elektronikát és kezelőfelületet - egy LCD kijelzőt néhány gombbal. A sütéshez szükséges továbbá egy fűtőszál, ami a tál körül helyezkedik el. Ennyi! Nincs benne semmi ördöngösség, viszont nagyon praktikus, és nem is túl drága: nagyobb üzletekben 10-20 ezer forintért juthatunk hozzá.

Miért jó?

Ha kifizettük a vételárat, szinte csak jó tulajdonságokkal találkozunk. Először is, még a hozzám hasonló anti-konyhatündérek is tudják kezelni. Csak bele kell rakni a hozzávalókat, bedugni a konnektorba, elindítani, kivárni a kb. 3 órás programot, majd a végén kivenni a frissen sült kenyeret. Másodszor: megláthatjuk, hogy mi kell a kenyérhez (tanulság: adalékanyag nem!). Harmadszor: megszabhatjuk, hogy milyen hozzávalókat rakunk bele, és saját kreativitásunkat is kiélhetjük. Diós, banános, kakaós kalácsra vágyunk? Nem probléma! Ötleteinknek csak a pénztárcánk és az észszerűség szabhat határt. Negyedszer: nincs is jobb, mint a frissen sült kenyér, akár az ízt, akár az illatokat nézzük. Ötödször: könnyen lehet, hogy anyagilag is jobban jövünk ki, ha saját magunknak sütünk.

Hogyan működik?

Az elektronika két fő részt irányít: a villanymotor hajtotta egy (vagy két) keverőlapátot, illetve a sütéshez szükséges fűtőszálat. Az 5-10, a különféle kenyerekhez, illetve speciális feladatokhoz (pl. csak sütés, vagy csak dagasztás) szükséges program ezt a két eszközt használja fel változó felállásban. Egy kenyérsütés tipikusan 5 egymást követő fázisból áll:

- 10-15 perces keverés (''dagasztás''), melynek során összekeverednek a hozzávalók
- 15-20 perc pihentetés az alkotórészek ''összeérésére''
- 10-15 perces újbóli keverés
- 20-30 perc keltetés, ami a fűtőszálak segítségével történő melengetést jelenti
- 50-60 perc sütés

Megjegyzendő, hogy a különféle gépek más-más időtartamot biztosítanak az egyes fázisoknak. A hosszukat hasonlóképpen befolyásolja az alkalmazott program, vagy a kenyér mérete is (léteznek legfeljebb 750g-os kenyér sütésére alkalmas gépek, de kaphatók 1,5 kg-ra hitelesítettek is).

A keverőkanál forgatásáról általában egy 1-200W-os motor gondoskodik, a fűtőszál által felvett maximális teljesítmény pedig 3-500W körül alakul. Azonban az áramköltség számításánál vegyük figyelembe, hogy sem a lapát, sem a fűtőszál nem megy folyamatosan, pláne nem maximális teljesítménnyel.

Felhasználói teendők

A gép szinte mindent megcsinál, persze azért ránk is hárul némi feladat. Elsőként be kell tennünk a gépbe a hozzávalókat. A sütőformát minden készüléknél ki lehet szedni a gépből, érdemes is, mert könnyebb kezelni, mint az egész gépet, ráadásul nem koszoljuk össze feleslegesen a berendezést (erről később). A hozzávalók adagolásánál meghatározott sorrendet érdemes követni. Először a folyadékok, majd az egyre szilárdabb összetevők, legvégül az élesztő (persze a sorrend némileg egyéni preferencia kérdése).

Ügyelni kell arra, hogy a hozzávalókat pontosan mérjük ki, és lehetőleg mindegyik szobahőmérsékletű, vagy annál melegebb legyen (vagy legalábbis ne túl hideg). Figyeljünk rá, hogy az elején tegyük helyére a keverőkanalat, mert a hozzávalók hozzáadása után már bajos lesz... Ha minden a helyén van, tegyük vissza a tálat a gépbe, válasszuk ki a megfelelő programot (hagyatkozzunk a felhasználói utasításra), és indítsuk el a gépet. Érdemes figyelembe venni, hogy egyes készülékek a heves kevergetés miatt ''felverik'' a lisztet, ami hajlamos a fűtőszálra (is) szállni. Ezt jó elkerülni, mert sütéskor bizony igencsak büdöset tud csinálni. Az újabb készülékek ezért nem ''durr bele'' alapon indítanak, hanem az elején csak szakaszosan kevergetnek.

A berendezés elhelyezésénél is meg kell fontolnunk néhány szempontot. Először is, mivel sütésről is szó van, igyekezzünk távol rakni minden éghető dologtól. Másodszor számítsunk rá, hogy keveréskor egy ''gombócba'' tömörödik az alapanyag, amit adott esetben a lapát ''elkap'' és nekivág a forma oldalának. Ha instabil alapokon áll a sütő, akkor szélsőséges esetben akár fel is borulhat! A legjobb, ha a földön keresünk neki helyet. Fontos még megemlíteni, hogy biztos, ami biztos alapon ne időzítsük a kenyérsütést, amire egyébként a készülék lehetőséget ad. A kisebbik gond, hogy hosszabb idő (max. 24 óra) beállításakor a hozzávalók menet közben veszíthetnek frissességükből (főleg pl. tej, élesztő). A nagyobbik, hogy bármilyen probléma nem várt következményekkel járhat. Például felborul a készülék a keverés során, vagy a kenyér ''kikel'' a formából és a tészta ráfolyik a fűtőszál(ak)ra. Mindkét esemény jó eséllyel ehetetlen kenyeret, meglehetősen kellemetlen, égett szagot, szélsőséges esetben tűzveszélyt is jelenthet, ezért ezekre mindenképpen figyeljünk oda! Főleg az első időkben, amikor még kevés a tapasztalatunk a géppel és a szükséges hozzávalókkal kapcsolatban, vagy ha valami újításra szánjuk el magunkat.

Miközben a gép keleszt, nem tanácsos kinyitni a tetejét, mert könnyen összeeshet a művünk, ami nem szép látvány. Általában a kelesztés második felétől várhatjuk a jelentősebb térfogat-növekedést, ami általában a sütés első 10-15 percéig tart. Ha ennél korábban kezd feljönni, és már a sütés megkezdése előtt fel akarja emelni a fedelet, akkor vélhetőleg elrontottunk valamit. Vagy túl sok alapanyagból dolgozunk, vagy sok az élesztő és valószínűleg a végére összezuhan a kenyerünk.

Alapesetben a keverőkanál benne marad a gépben. A kenyér kiborításakor ez vagy a formában marad, vagy kijön a kenyérrel együtt. Ha ezeket a lehetőségeket el akarjuk kerülni, akkor közvetlenül az utolsó keverési fázis után vegyük ki a gépből lapátot.

Ha végzett a gép, általában sípolással adja tudtunkra. Amennyiben ropogós kenyérre vágyunk érdemes mielőbb kivenni a gépből, mert a kicsapódó pára nedvessé és (rossz értelemben véve) puhává teszi. A sütőformához ilyenkor óvatosan közelítsünk, mert rendkívül forró, óvatlan érintése meglehetősen kellemetlen. Legjobb, ha a kivétel után a még forró kenyeret bebugyoláljuk egy (vagy több) konyharuhába (ez a későbbiek során is célszerű tárolási mód), és megvárjuk, amíg kihül (a meleg tészta tudtommal amúgy sem túl egészséges).

Ezek a gépek nem ipari felhasználásra lettek tervezve, ezért terhelhetőségük korlátozott. Célszerű megvárni, amíg sütés után teljesen kihűl, és csak utána nekiállni a következő sütésnek. Tehát egy nap nem ajánlatos 2-3 kenyérnél többet készíteni.

Példázatok

A végére - kiindulási alapként - két recept. Alapszabály, hogy lehetőleg messziről kerüljük el a ''sütőliszteket'', azaz amikor egy csomagba beraknak ''mindent, ami a kenyérsütéshez kell''. Egyrészt ez megszabja, hogy pontosan mi kerül bele, másrészt a benne levő por alakú élesztő nem ér semmit, harmadrészt drága, mint a bűn.

Az első ajánlat egy egyszerű rozskenyér. A szükséges hozzávalók (ebben a sorrendben):

- 300 ml víz (nem túl hidegen, esetleg szénsavmentes ásványvíz)
- 1-2 étkanálnyi olaj
- 35 dkg sima (finom) liszt
- 25 dkg rozsliszt (nem tanácsos az egész kenyeret rozslisztből csinálni!)
- 10 dkg Graham liszt (másfajta ''nehezebb'' liszt is lehet, a cél, hogy összesen kb. 70 dkg lisztet használjunk fel)
- kb. 2 púpos kávéskanálnyi só
- kb. 1-2 étkanálnyi cukor
- kb. 25 gramm élesztő

Ha sima fehér kenyeret szeretnénk, akkor az összes liszt lehet finomliszt, viszont ekkor elegendő 10-12 gramm élesztő is. Természetesen a fentieket megfejelhetjük mindenféle magvak (pl. köménymag) hozzáadásával, ízlés szerint. Ezeket hozzáadhatjuk az elején is, de általában létezik egy időpont a 2. keverési fázis során, amikor a gép sípolással jelzi, hogy eljött az ''extrák'' hozzáadásának ideje.

A második ajánlat egy kalács (némileg költségesebb):

- 300 ml tej (mivel a hűtőben volt, célszerű langyosra felmelegíteni)
- 1 tojás
- 1-2 kávéskanálnyi só
- 2-3 étkanálnyi cukor (ehelyett lehet mézet is rakni)
- 70 dkg finomliszt (esetleg kicsit kevesebb, és mellé egy kevés - 2-3 deka - kakaó, vagy fahéj, ízlés szerint)
- kb. 10 gramm élesztő
- 5-10 dkg mazsola, és/vagy diódarabka, ízlés szerint

A fenti recept alapján elkészült kalács (vagy legalábbis ami maradt belőle) megörökítésre került. Fahéjas ízesítéssel készült, mazsola hozzáadásával. Az arányok szemléltetése végett melléraktam a telefonomat is.

Természetesen a pontos mennyiségeket, mindenki a saját készülékének és ízlésének megfelelően kikisérlezheti. Új alkotóelemek hozzáadásánál figyeljünk arra, hogy a folyadékok, száraz anyagok összmennyisége és aránya lehetőleg ne változzon jelentősen. Ezen kívül figyeljünk a szükséges élesztőmennyiségre is, ami jelentősen változhat a különböző hozzávalók hatására! Jótanács, hogy inkább kevesebbet használjunk, azaz tömör kenyeret kapjunk, mintsem kifusson, és összeessen, vagy megégjen.

Jó étvágyat!