Nem értem

Ha jól tudom, Sebestyén Balázs (és szerintem senkit nem zavar, ha ezután csak Balázsként szerepel itt) még nem írt könyvet. Vezetett zenei műsort, talkshow-t, vetélkedőt.
Kézbe véve a könyvet első gondolatom a pasas múltjával volt kapcsolatos. Rögtön beugrottak az interneten fellelhető videók, amikben meglehetősen bunkó módon viselkedik, és úgy éreztem, egyszerűen csak a karrierje következő pontja az, hogy könyvet ír.

Tévedtem? Kiderül.

Ez-mi-ez?

Talán a fő kérdés, hogy ez milyen könyv. Úgy álltam neki, mint még egy "megmondókönyvnek". Azt írja, mindennapi félelmeinkről és problémáinkról szól.
Csodálkoztam, hogy Balázs élete harmadik évtizedének kezdetén ilyen mély és fontos dolgokról gondolkodik; hál' Istennek nem egészen erről van szó.
A könyv kétharmada lényegében interjúkból áll, a szerző híres, nem olyan híres, ismert vagy kevésbé ismert emberekkel beszélget - olyan emberekkel, akik mind-mind találtak valamit az életben, amit van értelme csinálni. Talán az a legjobb szó, hogy "ők megcsinálták". Elértek valamit, és itt nem a hírnévre és a pénzre gondolok, hanem, hogy egy-egy fontos célért küzdenek, vagy éppen olyan életük van, amilyet kevés ember él.

Különlegesek? Nem feltétlenül. A színész tehetséges előadó. A kutyaiskola alapítója kivételesen jól érti a kutyák kommunikációját, de sok embernek van valami tehetsége, képessége, amivel kitűnik mások közül. Inkább az a lényeg, hogy ezeknek az embereknek sikerült ezt a tulajdonságukat felfedezni és kihasználni. Leginkább mások és a világ épülésére.

Jó ötlet tehát velük beszélgetni, és ezt papírra vetni. Igen, ők letettek valamit az élet asztalára, tudásuk, bölcsességük mások hasznára is válhat. Balázs alaposan kikérdezi őket, arról, ők hogyan küzdötték le saját problémáikat, hogyan érték el, amit elértek, miként jutottak el idáig. Megspékelve némi filozófiával, világnézettel, tanulságos történetekkel.

Elcseszett nagy piros kocka

Ha a szerző ezt így kiadja, az már elég lett volna. Érdekes mixtúrát alkotnak az interjúalanyok nézetei, felfogásuk sok helyen különböző, másként látják ugyanazt, vagy inkább, ugyanazt a dolgot másképp érzékelik. Az életet. Ez szép; lehet belőle szemezgetni, ki mit és hogyan gondol. Eltöprengeni, hogy nincs mindig jó és rossz út, az élet nem egy fekete-fehér kocka, inkább egy sokszínű gömb, amit több oldalról is lehet nézni. Más színeket és árnyalatokat látni, de az alak ugyanaz.

Itt jön a képbe a fekete leves. Balázsnak nem sikerült, pontosabban talán nem is akarta elkerülni a könyv "megmondókönyv" jellegét. Tudniillik az egyes beszélgetések között ő maga is kifejti a véleményét.
Félreértés ne essék, jó dolgokat is ír. Például énünk hiú, önző, birtokolni vágyó részéről, az "egóról", ami mindig arra sarkall, hogy ne legyünk megelégedve azzal, ami van. Ír még a feltétel nélküli szeretetről, a társas magányról, és hasonlókról... hiszen van valamennyi tapasztalata. Elég emberrel elbeszélgetett, meghallgatta a problémáikat, még ha nem is tudott, vagy nem is lehetett mindig segíteni.

Eddig jó. A probléma ott kezdődik, amikor sokkal csúszósabb talajra merészkedik - vallás, hit, halál utáni (és előtti) élet. Ez egyszerűen egy olyan dolog, amiről valakinek lehet véleménye, lehet hite, de nem csak egyféle hit és vélemény létezik. Fórumokon vérbeli vitatéma. Balázs mégis úgy írja le a magáét, mintha az lenne az igaz hit. Egész pontosan a lélekvándorlás. Ez szerintem hiba.

Akarsz beszélni róla?

Miért kell a beszélgetések sokszínűségébe mindenáron belefűzni a saját hitét, mint valami igaz dolgot? Ráadásul magas szinten keveri a dolgokat. Leírja, hogy Jézus azért tudott halat szaporítani, mert a világ erőinek helyes ismeretében képes volt energiát materializálni. Utána elkezd Jézus korábbi megtestesüléseiről beszélni, hogy így vált Jézus tökéletes emberré.
Azt hittem, ez a könyv mélypontja. Bárki, aki olvasott Bibliát, tudja, Jézus miért tett csodákat. Ha a szerző elhiszi, hogy a Biblia igaz, és Jézus tényleg csodákat tett, akkor legyen szíves és ne keverje bele a saját hitét, hanem vagy mondja azt, hogy Jézus Isten volt (mert ugyanezen könyvben annak állította magát), vagy ne emlegesse őt a saját hitének igazolására. Ez simán nem fair.
Ezek után már sikerült többé-kevésbé nyugodtan olvasnom Einsteinről, mindenféle rezgésszámú dimenziókról és barátaikról. Balázs megtette, amitől végig tartottam, és megmondta a frankót. Kár.

Harakiri

Mint említettem, ekkor úgy gondoltam, nem lehet rosszabb. Természetesen ez mindig tévedés. Az igazi rémálom a száznegyvenharmadik oldalon kezdődik. Méltón óvatos felvezetéssel, látszólag észrevétlenül egy tizenöt oldalas reklámba csöppenünk, ahol is egy népszerű ételszállító cég működését ismerhetjük meg, hogy ez milyen jó. Persze, a könyvre is rá volt írva, hogy támogató, meg a végén van pár oldal reklám, de hogy magába a könyvbe betenni ezt... Balázs látszólag lelkesen ecseteli, hogy a cégnek mennyire meg kellett felelnie, hogy ő a nevét adja ehhez, mindeközben persze megtudjuk, milyen higiénikusan dolgoznak, meg pontosan és hasonlók.
Szerintem ez valami épületesen pofátlan dolog, hogy a kellemes interjúk és a filozófiai ecsetelgetés után a könyv utolsó harminc oldala reklám. Jó, van benne egy beszélgetés egy dietetikussal, aki lelket önt belénk, de véletlenül ő is e cégnél dolgozik, és meg is említi, hogy milyen jó...

De mindegy is, vége, az utószó sorai ("ha kilátástalannak érzed a helyzeted, üsd föl ezt a könyvet, keress benne vigaszt és megoldást, és a végén felderül majd a lelked") nem értek felkészületlenül, lévén ilyet legutoljára egy lelkésztől hallottam.
A Balázs-fotókollekción pedig már csak jót nevettem, mert ezek után nem éreztem szükségét elgondolkodni azon, hogy mi a búnak kell bele a könyvbe. Esetleg még egy posztert tehetett volna bele magáról.

Azt hiszem, sikerült mindent megfogalmaznom, ami felmerült bennem e könyvvel kapcsolatban. Jól indult, tényleg meglepődtem, de csúnyán fejeződött be. Az interjúk tényleg nem rosszak, és a szerző értelmes gondolatokat is közöl.
Balázsnak annyit üzenek: ha segíteni szeretnél, segíts az embereken, de akkor irányt mutass, ne a frankót mondd meg. A reklámot pedig hanyagold, és ne más csomagolásban próbáld eladni.

Azt mondanám, megér egy elolvasást a könyv - de nem annyiért, amennyiért kínálják. Talán még közösen megvéve egy baráttal, családdal, ilyesmi. Talán.

Filozófiai kiegészítés - különvélemény

Lehet hinni a görög istenekben, Jézus mennyországában, a reinkarnációban, Allahban, isten nemlétében, szellemekben, a csí energiában, asztaltáncoltatásban, a tudomány mindenhatóságában, vagy épp az előzőek valamiféle New Age-jellegű keverékében. Lehet, hogy mind igaz, lehet, hogy egyik sem?!

Balázs elment egy pránanádi tanítóhoz, és ő hisz. A reinkarnációban és az univerzális energiában, ezek gyógyító erejében. Tapasztalta is őket.
Ezzel csak az a baj, hogy több hitet is lehet tapasztalni. Lehet Isten jelenlétét érezni, a Jézusban való hit életeket változtathat és változtatott meg. A csí (kí, prána) energiára pedig tényleg épülnek gyógyító rendszerek, harc- és mozgásművészetek. Ezekkel mind találkoztam, sőt többé-kevésbé tapasztaltam is őket.

Ennyi idős korban, tizennyolc évesen szerintem sokan foglalkoznak ilyen témákkal. Keresik hitüket, a "helyes" utat. A legtöbben egy dologban hisznek, a többit kizárva, fülüket befogva, nehogy csalódniuk kelljen magukban. Balázs ezt jól leírja Vágó Istvánnal, aki képtelen volt hinni a szemének, amikor a pránanádi mester a puszta energiából egy követ teremtett.

Ne írjuk azt, hogy ez igaz, az meg nem. Az edzőm mesélt hasonló dolgokat, látott is. Szerintem "simán" lehet ilyesmiket csinálni. Az erők helyes ismeretében.
Sőt, még egy lelkész se tagadja le ezeket. Az egyik szerint ezek Isten ajándékai, a világnak ugyanúgy lehetnek részei.

A keleti és a nyugati szemlélet találkozhat, de az egyszeri élet és a lélekvándorlás fogalma sosem fog megférni egymás mellett. Jézus abszolút az előbbit hirdette, ezért ne emlegessük egy lapon a reinkarnációval kapcsolatos dolgokkal.

Mindenki higgyen, amit szeretne. Amitől jól érzi magát, és ahogyan leginkább hasznára válhat másoknak. Nem kell elfogulatlannak lenni, de legyünk objektívek, és toleránsak mindenképp. Főképpen, ha nem baráti körben beszélgetünk, hanem széles publikum felé fogalmazzuk meg gondolatainkat. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni a könyvhöz.