Az S3 Graphics történelme I.
Rövid áttekintés
Az S3 1989-ben került megalapításra és bejegyzésre Dado Banatao és Ronald Yara által. 1993. március 5-én az S3 megkezdte a tőzsdei bevezetését 2.000.000 törzsrészvénnyel a Nasdaq-on. Számos jövedelmező év után, mint független cég, küzdve az integrált 3D kártyákra való átállásra, az S3 újraértelmezte önmagát mint fogyasztói elektronikai cég, és kiárusította a grafikus mag divízióját egy társult vállalkozásnak a VIA Technologies-zel 323 millió dollárért. A társult vállalkozás, az S3 Graphics, folytatta a fejlesztést és az S3 grafikus technológiáján alapuló chipsetek értékesítését.
A megreformált cég továbbvitte a TRIO-érából származó tekintélyes vagyonát, és sikeresen befektette az UMC-be, egy tajvani félvezető gyárba. 2000. november 15-én az S3 megváltoztatta a nevét SonicBlue-ra, valamint a Nasdaq tőzsdei szimbólumát SBLU-ra. Az új üzleti modell a digitális média és információs készülékekben rejlő lehetőségekre fókuszált. A ReplayTV, Rio és GoVideo csak néhány a fejlesztett típusok közül. 2003. március 21-én a SonicBlue csődöt jelentett.
Alapítás és a csúcsidőszak (1989 – 1995)
Az S3 fénykorában kihívó nélküli piacvezető pozícióban állt több évig, körülbelül 80% piaci részesedéssel: ez abszolút dominancia. Ezen sikert abból a tényből eredeztették, miszerint az S3 elsőként hozott új technológiákat a piacra. Erre példa a Trio család, amely a PC-kben hosszabb időre standarddá vált.
1991-ben mutatta be az S3 az első egychipes Graphical User Interface (GUI) gyorsítót 86C911 típusjelzéssel. (Az elnevezésben szereplő 911 számsor állítólag a Porsche 911 gépjárműre utalt, mintegy szimbolizálva az új chip sebességét.) Ez, és a hozzá hasonló, fixált funkciójú Windows-gyorsítással rendelkező integrált chipek túlteljesítették a korszak általános felhasználásra szánt, drága grafikus coprocesszorait Windows-gyorsításban, így azok eltűntek a piacról. Az integrált funkcionalitás lehetővé tette a vonzó árazást, és az erős képességek a versenyképes árakkal az S3 stratégiájának fémjelzése lett.
A korszak termékei
S3 911, 911A (1991) – Az S3 első Windows gyorsítói (16/256-color, high-color gyorsítás)
S3 924 - 24-bit True-color gyorsítás
S3 801, 805, 805i - középkategóriás DRAM VESA Windows gyorsítók (16/256-color, high-color gyorsítás)
S3 928 - 24/32-bit true-color gyorsítás, DRAM vagy VRAM
S3 805p, 928p – Az S3 első PCI támogatású chipjei
S3 Vision864, Vision964 (1994) – 2. generációs Windows gyorsítók (64 bit széles framebuffer)
S3 Vision868, Vision968 – Az S3 első mozgó video gyorsítója (nagyítás és YUV->RGB konverzió)
S3 Trio 32, 64, 64V+, 64V2 (1995) – Az S3 első integrált (RAMDAC+VGA) gyorsítója.
A 911 és 924 volt az első generáció, VRAM-mal érkeztek. Az 8xx sorozat tipikusan DRAM alapú, amíg a 9xx VRAM-os volt.
A 32 bites család a 801, 805, 928 és a Trio32 (732) chipekből állt. A 801 alsókategóriás chip, amely gyorsabb, mint a vele összehasonlítható Cirrus Logic chipek. A 805 támogatta a VLB technológiát, a 805i pedig az interleaved DRAM-ot.
A 928 egy felsőkategóriás 32 bites, VRAM-os kártya, és a Trio32 az alsó kategóriát kísérelte meg dominálni – DRAM használatával.
64 bites chipek voltak a ViRGE, 864, 964, Trio64 (765), V+, 868 és 968. A Trio64 alapvetően egy 864 integrált RAMDAC-kal, de azzal nem szoftver-kompatibilis.
Mindegyik chipsetnek 64 bites memória interfésze volt. Az x68 chipek további videó gyorsítási képességekkel rendelkeztek.
S3 Trio
S3 Trio3D
Az S3 leginkább figyelemre méltó termékcsaládja a 2D-s S3 Trio volt. Ez egyike minden idők legnagyobb mennyiségben értékesített grafikus chipsetjeinek.
A több mint kielégítő 2D gyorsításáról ismert Trio az S3 első teljesen integrált grafikus gyorsítója volt. A grafikus mag, a RAMDAC és az órajel generátor beépítésre került a Trio chipbe, elutasítva a különállóan működő chipek korai igényét. Ez lehetővé tette, hogy a kártyák sokkal egyszerűbbé váljanak, és így olcsóbbá, mint a régebbi grafikus gyorsítók. A 64 bites verziók kiváltképpen uralkodóvá váltak az 1990-es évek második felének PC-iben.
A Trio64 és 64V+ teljesen integrált megoldások voltak, amelyek a korai Vision 864 és 868 gyorsítókon alapultak. Ugyanúgy, mint a 868, a 64V+ is rendelkezett videó gyorsító motorral, amely képes volt YUV-RGB szín hely konverzióra és méretezésre. A méretezés kezdetleges volt, és a horizontális lineáris szűrésre korlátozódott. A Vision964/968-cal ellentétben a Trio nem támogatta a VRAM-ot, FPM DRAM használatára volt csak korlátozva. A 2D grafikus mag később a ViRGE-ben felhasználásra került.
A Trio32 a Trio64 olcsó verziója volt, szűkebb, 32 bites DRAM interfészt használt (a 64 bit helyett).
A Trio64V2 a 64V+ javítása volt, vertikális bilineáris szűrővel rendelkezett. A 2D grafikus mag később a ViRGE/DX és ViRGE/GX változatokban kapott helyet. Mint a hasonló ViRGE chipek, a 64V2 szintén kijött /DX és /GX változatokban, az utóbbi a sokkal modernebb SDRAM vagy SGRAM támogatással. A végső verzió, amely a Trio3D nevet kapta, valójában a ViRGE/GX2 utódja lett.
A Trio chipek magas kihozatalt, versenyképes árazást és kitűnő teljesítményt kínáltak. Alaplapi chipkészletekbe kerültek integrálásra, és támogatást kaptak PC emulátorokban, pl. a DOSBox és Microsoft Virtual PC esetén, mint a referencia hardverek egyike volt. Népszerűségüknek köszönhetően jó pár szoftver úgy lett megtervezve, hogy kompatibilis legyen az S3 grafikus termékeivel.
ViRGE család
S3 ViRGE
1995-ös bemutatkozásával a ViRGE új standardot állított fel 2D sebességben és DRAM-mal szerelt kártyaként. Az agresszív 1 ciklusú EDO időzítés a ViRGE/325 kártyákat a korszak leggyorsabb DRAM-alapú 2D gyorsítóvá tette. A chip ráadásul láb-kompatibilis volt egy korábbi Trio családtaggal, így lehetővé téve a ViRGE chippel szerelt kártyák könnyű és olcsó előállítását.
Az S3 marketingtervének része volt a ViRGE-höz kapcsolódó „S3D” standard, amely deklarálta, hogy a ViRGE család tagjai tartalmazzák az S3D Grafikus Motort. A játékok, amelyek támogatták a ViRGE-öt, a dobozukon hordozták ezt a logót, így a 3D kártyák tulajdonosai tudhatták, mely játékok futhattak lehetőség szerint a számítógépeiken. A gyenge 3D sebesség ellenére a ViRGE elnyerte néhány játék támogatását, köszönhetően az S3 akkori nagy presztízsének: ViRGE támogatású verziója készült a Terminal Velocity, a Descent 2, és később a Tomb Raider játéknak. (Tehát az ilyesféle marketing, mint az Nvidia-féle „The Way It Meant To Be Played” és az ATi-féle „Get In The Game” nem friss (2003, FX-éra) keletű.)
Bár forradalmi volt abban, hogy széles tömegek számára elérhetővé tette a megfizethető 3D gyorsítást jó minőségű 2D megjelenítéssel kiegészítve, a ViRGE hamar elnyerte a világ első „grafikus lassítója” nem-hivatalos címet kifejezetten gyenge 3D teljesítménye miatt. Amíg a ViRGE gyorsabban tudott megjeleníteni alap 3D jeleneteket mint a CPU alapú szoftveres renderelés, az egyes képességek aktiválása, mint például a bilinear filtering és Z-depth fogging, olyan mértékben lelassította a kártyát, hogy a szoftveres megjelenítés lekörözhette a ViRGE-öt. Ebben az értelemben a ViRGE használható képességeinek listája nagyon nagy mértékben korlátozva volt. Ironikus módon a 3D megjelenítés a drága VRAM-mal szerelt ViRGE/VX (988) kártyákon még lassabb volt, mint a ViRGE/325 kártyákon, mivel a VX-nek alacsonyabb a mag- és memória órajele.
Bár a ViRGE kielégítő teljesítményt nyújtott a natív támogatású játékokban, 1996. végén a 3dfx Voodoo Graphics és a Rendition Verite bemutatkozása, valamint a Direct3D növekvő jelentősége új utat határozott meg a jövő 3D kártyái számára. A ViRGE piaci esélye, mint 3D-játékos platform, köddé vált. Az utolsó döfés a ViRGE számára az OpenGL támogatás hiánya volt, ami azt jelentette, hogy használhatatlanná vált a hihetetlenül népszerű (GL)Quake futtatásakor.
Az 1995-ös születése és a 2000 körüli nyugdíjazása között a ViRGE család rendszeres frissítéseken esett át. A ViRGE/DX a ViRGE/325 gyorsabb verziója volt. A ViRGE/GX modern SD/SGRAM támogatást kapott. A ViRGE/GX2 az egyike volt azon VGA chipeknek, amelyek elsőként támogatták az AGP-t, habár a támogatás szinte csak az elektronikai kompatibilitásra terjedt ki. Az AGP képességeinek teljes kihasználására a Savage3D megjelenéséig várni kellett.
A ViRGE végül a Savage3D által került leváltásra az S3 csúcskategóriás grafikai szegmensében, 1998-ban. Mindazonáltal a ViRGE egy variációja (a Trio3D) gyártásban maradt még a Savage3D megszűnése után is.
Folytatás:
Az S3 Graphics történelme II.
Az S3 Graphics történelme III.
