Nem voltam kiemelkedő tanuló, de az általános átlag 4,7 körül végeztem, a középsuliban már erösen 4 körül mozogtam. Voltak tárgyak, amiket utáltam, pl kémiát 2 évig tanultunk, a második végén majdnem megbuktam. Egyszerüen nem vette be az agyam azt a sok hüje képletet, metamorfózist, szublimacimácit, meg a mólt, meg ilyenekt. Hogy a tökömben lesz C3Ox5Kj34-ból G6 ?
Na mindegy, nem a kémiai hiányosságaimról akarok most irni.
Voltak kedvenc tárgyaim, például nem meglepő módon az ámitástechnika. Dos, win3.1, könyvtárak, mappák, file-ok. *.txt. Már akkor pascalban programozgattam, a C64 rég a fiókban volt, néhány megnyert szegedi demoscene után nem volt már kihivás gépikódban sem. Pascal, IBM, az valami.
Számtech órán doomoltunk, a felelet, vizsga kisujjból ment. Volt egy alkalom, hogy 3x feleltem könyvtárstruktúrából, mert helyettesitö tanárok voltak. A harmadik alkalommal már röhögött az osztály.
Voltak tárgyak, amikre bejártunk, ha nem lett volna, nem sirtunk volna. Muszáj volt, végülis közg, középsuli, ezt akartad, hát csináld. Statisztika elment, könyvelés 3as körül mozgott, mer az alapokat megértettem, de hogy a végén mér kellett a 411-röl a 922-re és onnan az 571-re pakolni a számokat, már nemigazán vette be az agyam. Azóta se ebböl élek, pedig érettségiztem is belöle.
Matek külön szám volt. Harmadikban és negyedikben elkezdtek minket fárasztani a tételekkel. Merhogy ez kell érettségire. Micsoda? Anyud jólvan? 200 tétel? Szó szerint? Rajz bevésve a retinába? Na elmész te.
Nem voltam hajlandó megtanulni. Csakazért sem. Negyedik végén azért lett 3-as a matek átlagom, mer igy néztek ki a naplóban a jegyeim:
- tételek kisdolgozat : 1
- számitásos feladat: 5
- tételek kisdolgozat : 1
- számitásos feladat: 5
- tételek kisdolgozat : 1
- számitásos feladat: 5
stb.

Ha kihagytál egy ''és''-t, vagy nem úgy irtad le a mondatot szóról szóra, ahogyan azt lediktálta, akkor karó. A végén már nemis irtam a tételeket. Nem vagyok egy kötözködős, makacs ember. De ebből nem tágitottam. Ez kb akkora hüjeség, mint verseket megtanulni, kivülröl, 25 versszakot, ráadásul olyan idétleneket, mint pl Ady ''müvei''. Node nem költők elemzését akartam itt.
A matek érettségim 5-ös lett, mert nem vették szigorúan a szó szerinti tétel leirást, és mindkét tételem érthetö és következetes levezetésü volt.

Volt egy magyar tanárunk. Egyben történelmet is tanitott. Magyar tanárhoz hiven pösze volt. Komoly. Mint manapság a tv vagy rádió bemondók. Mind beszédhibás.
Node ez még nem vett volna el emberi és pedagógiai értékéből. Rendkivül morcos, hisztis, keménykezü, KFH-s vénlány volt. Nem mondom, hogy rettegtünk tőle, de ''tiszteltük''. Magyarul fostunk tőle.
Apám engem mindig arra tanitott, hogy szabadon, kötetlenül, inteligensen fejtsem ki a SAJÁT véleményem minden témáról. Verselemzést hobbiból tartottunk, erdei sétánk alkalmával. Elolvastuk a verset (főleg Petőfi, József Attila, Arany), aztán kielemeztük. Nem sorról sorra. Nem azt feszegettük, mit akart a költő itt, ezzel a szóval, ezzel a mondattal. Nem préseltünk mondvacsinált, elképzelt, vizionált dolgokat a sorok, szavak közé. Úgy vettük a verset, ahogyan azt a költő leirta. Ha azt irta, hogy kutya, akkor nem sejtettünk náci táborokat a háttérben, hanem egy kutyát láttunk, aki üvölt a Holdra. Apám is elmondta a saját elemzését, véleményét a versről, és énis, a magam egyszerü módján.
Apám imádta a történelmet, mindig is. Sokat mesélt, olyanokról is, amik nem voltak a tankönyvekben. Ismereteim igy nemcsak az órán elhangzottakra korlátozódtak, hanem kiegészültek Apám által hallottakkal is. Alapvetően nem helyezkedett szembe a tananyaggal, az én időmben már nem másitották meg annyira a dolgokat, mint talán korábban, de azért volt néhány észrevétele, hogy ''kérdezd csak meg nagyapádat''.

Nos, talán innen örököltem ''szűkszavúságomat''. Soha nem voltam keretek közé szoritva. Apám minden nap úgy fogadott suli után, hogy ittvan fiam, egyél, és mesélj. És én teliszájjal meséltem, órákat. Látszólag nem történt semmi az iskolában, de 2 óra dumálás, eszmecsere után kiderült, hogy egy kislabda elhajitása micsoda eszmefuttatásokat generálhat?! És én élveztem ezt, nem csak retorikailag, hanem talán inteligenciában is fejlődtem közben.
Az osztálytársaim szerették terjengős, minden részletre kitérős, akát többszörösen összetett mondatokat is használó elbeszéléseimet, legyen az tizpercben egy történet, vagy utánna egy hosszadalmas felelés. Ez utóbbi esetben úgy érzem volt némi számitás is bennük, lévén lefoglaltam a 3 felelőre szánt időt egymagam, tehát fellélegezhettek. Ha a nevemnél állt meg a napló, ők már csukták is be könyveiket.
Tanáraim is vagy tolerálták, vagy szerették terjengős, mondhatni ''mesélős'' feleleteimet, amiket már akkor némi rejtői humorral fűszereztem, ha lehetett. Teccett nekik, azthiszem. 1 kivételével.

Azthiszem már negyedik volt, történelem óra. Nem először feleltem, de pösze magyar+történelem tanárunk valszleg ballábbal kelt fel (nem ezért sántitott), és úgy érezte ma példát statuál velem, a legérzékenyebb pontomon.
Kihivott felelni. Nem ijedtem meg, mint mindig, készültem, több kevesebb ideig. Egy hármast mindig össze tudtam szedni, ha nemtanultam is. Földrajzból volt egy azóta is emlékezetes óra. Birtuk egymást a föci tancival, öreg róka volt, komótos, kimért, de korrekt. Felelet közben a sporthireket olvasgatta az újságban, néha felnézett, főleg ha megakadt a delikvens. Bizony, aznapra nem készültem, mert elötte este buli volt. Földrajzból 1 hete feleltem, hát meglepetés nem érhet, majd pótolom. Hát ért. András, fáradjon ki. Afrika domborzata, földrajza, természeti adottságai.
Ömmm.. Afrika... hatalmas kontinens, területe több részre tagolódik földrajzilag... Itt szeretett és tisztelt tanárom belemélyedt az újságba, előző nap nyert a pick szeged.
Én meg elkezdtem mondani az előző anyagot, Ázsiát. Az osztály dőlt a röhögéstől. Én csak mondtam mondtam mondtam, megállás nélkül, se vessző, se pont, se levegővétel. kb 10 percig beszéltem megállás nélkül, elmondtam a kinai ipart, a mongol jurtákat, mindent. A végén, mint aki jólvégezte dolgát, befejeztem. Tanárom még elolvasta a cikk végét, majd felpillantott szemüvege mögül, megköszönte a feleletet, és ötössel a helyemre küldött. Máig nem érti szerintem, miért röhögött az egész osztály hangosan.

Tehát sétálok ki, valami második világháborús témában, gondolataimat rendezem, készültem. Nemis akárhogy, a téma is érdekelt, plusz Apám is sokat mesélt róla. Bele is kezdek, tudom, hogy a könyvben az anyag 2 oldal, de én még az első vh-nál kezdem, merhogy a probléma gyökere onnan indul. Hitler, világgazdasági válság, ipar, fegyverkezés, élettér. Pár perc alatt az anyaghoz érek, elkezdem mondani. Nem a könyvet, szóról szóra, hanem a témát, saját szavaimmal, gondolataimmal. Kitérve néhány apróbb részletre, amit könyvekből, Apámtól és tv-böl láttam. Már épp a csúcsponthoz érek, mikor kedves tanárnőm megállit, és 3-assal a helyemre küld. A mondat közepén.
Értetlenül állok még a helyemen, leforrázva. Osztály néma csöndben, kerek szemmel. Magamhoz térek gyorsan, és érdeklődöm a miértek iránt.
Az indoklás: túlságosan terjengős, részletes, szócséplős, ádámtól évától kezdős, nem koncentrált, nem rövid, tömör, zippelt a feleletem. 10 perc alatt két embert lefeleltet, én meg csak a téma közepéig értem.
Hebegek habogok, dehát 17 évesen az embernek nincs akkora szája és önérzete még.
Node ezzel nem ért véget a megaláztatásom.
Kihivott egy jófej, ám rendkivül egyszerü parasztgyereket. Szó szerint, a határból való, kapálós, disznót etetős parasztgyerek. Szerettük egyszerüsége, naivsága miatt, nem a 21. században élt, hanem rotátorok és malacok között. Sajátos humora volt, ami inkább kocsmahumor jellegü volt, de vagy a poénon, vagy az előadásmódon mindig nevettünk. Nem volt nagy koponya, az összetett dolgok nem maradtak meg a fejében, de azért kettessel hármassal mindig átment. Egyszerüségéből, müveltségéből fakadóan beszéde, mondatszerkesztése, és úgy egyáltalán mondanivalója erősen tőmondatokra korlátozódott, abból is rendszerint hiányoztak alanyok, állitmányok, félúton abbamaradtak, stb. Ezért is szerettük, ő ilyen volt.
Kiballagott, és belekezdett az anyagba. A németek ki'száznegyvenhárom januárjában. öööö bevonultak Sztálingrád mellé. Sok tankkal, csatlakozott hozzájuk... miis. Magyarok.
És igy tovább. Évszámok, helyszinek, események a helyükön. Korrektül, tőmondatokban, amolyan széljegyzetként, vagy tartalomjegyzetként.
A felelet 4 és fél percig tartott, és ötösre értékelte tanárnőnk, aki ezután felém fordult, és röviden ennyit mondott: igy kell felelni.

Az érettségin 5ösre feleltem, 25 percen keresztül, minden részletre kiterjedően, a vizsgabiztos tátott szájjal hallgatott, tanárnőmet pedig olyan vörösnek még nem láttam, mint akkor.
Mélyen elitélem és megvetem a stilusa és módszere miatt, az a tüske azóta is itt van bennem.