Azt hiszem senkinek nem kell bemutatni a Dell laptopokat. Minőség, megbízhatóság, elegáns, kecses forma és strapabíró külső. Ez mind egyesül az egyik legnagyobb notebookgyártó cég hordozható számítógépeiben. Ez a jelen. De repüljünk vissza egy kicsit az időben és nézzük meg, hogy milyen gépeket is adott ki a kezei közül ez a nagy gyártó több mint egy évtizeddel ezelőtt.

Valami furcsa okból mindig is vonzódtam a régebbi kor hardverei iránt, izgalommal töltött el, ha a kezeim közé kaparinthattam egy régiségnek számító gépet vagy alkatrészt. Így hát nem tudtam ellenállni akkor sem, amikor felfedeztem eme cikk tárgyát, egy Dell Latitude XPi P133ST típusjelű notebookot. Ez a masina bizony nem mai gyermek. 1996 vége felé gördültek le a gyártósorról ezek a modellek, hogy az akkor még főleg DOS és Windows 3.1-et használó üzletemberek igényeit mobil módon is kielégíthessék. Legelső reakcióm miután kezembe fogtam az volt, hogy ez egy masszív, kompakt, jól összerakott masina, néhány perc intenzív taperolás után olyan érzése támad az embernek, hogy ez még bizony tényleg hosszabb távra készült, és ha netalántán véletlenül átmenne rajta egy tank, valószínűleg még az se sok kárt okozna benne. Méreteit tekintve (Ma:57mm, Szé:280mm, Ho:223mm) természetesen sokkal kisebb, mint egy mai átlagos hordozható gép, de ez nem feltétlenül hátrány. Súlya körülbelül 3 kiló, ami soknak tűnhet, főleg ha egy kézzel próbáljátok kitartva egyensúlyozni, mint Kukorica Jancsi a petrencés rudat. Megoldás: Ha szállítjuk, vegyünk hozzá táskát, vagy csak egyszerűen ne emelgessük, ha nem vagyunk megfelelő kondiban. Viccet félretéve, akkoriban ez egyáltalán nem számított soknak és hát valamit valamiért. A súlyfeleslegért cserébe a gép masszív és strapabíró. Éjfekete burkolatát kívülről tovább szemlélve a lecsukott kijelzőn feltűnik a jól ismert fordított E betűs Dell logó, kinyitva pedig a képernyő bal oldalán az Intel Inside felirat árulkodik arról, hogy biza ebben már Pentium szív dobog. Úgyhogy azt hiszem elérkezett az idő, hogy a dolgok mögé nézzünk, jelen esetben a burkolat alá.

A gép paraméterei:

- 133 Mhz-es Intel Pentium processzor, 16 KB elsődleges és 256 KB másodlagos cache memóriával
- 12”-os TFT
- Floppy meghajtó
- Infravörös port
- Soros/párhuzamos/PS2 bemenet
- Port Replikátor
- VGA kimenet
- 2 darab PCMCIA csatoló
- Cirrus Logic Vesuvius-LS Core Logic chipset
- 66 Mhz-es Local Bus és 30 Mhz-es PCI busz sebesség
- 8 MB alaplapra integrált EDO RAM, ami a későbbiekben maximum 40 megára bővíthető (esetemben került még mellé 2 darab 8 megás modul, tehát kis matek: 3x8=24MB RAM tárolja az ideiglenes adatokat)
- NeoMagic 2070 hardvergyorsítással rendelkező 128 bites PCI videó vezérlő, amely 896 KB integrált memóriával képes megjeleníteni a következő videó módokat: 640x480 65536 színnel vagy 800x600 256 színnel, plusz külső megjelenítő csatlakoztatása esetén 1024x768-at is ki tudunk sajtolni belőle, ami valljuk be nem rossz)
- A zajkeltő funkciókat egy ESS1888 típusú Sound Blaster kompatibilis hangkártya látja el, amely a gép jobb oldalán található és rendelkezik fülhallgató kimenettel, valamint mikrofon és line-in bemenettel. Ezt értékelem, ugyanis a HPNX7400 Core 2 Duo gépemen nincs line-in, tanulhattak volna egy 12 éves Dell géptől.
- A HDD-t direkt hagytam a végére, sajnos csak egy 250 MB-os régi darab volt itthon, ami passzolt bele, úgyhogy ez lett a masina leggyengébb és legzajosabb eleme, ugyanis tudniillik a gépben még nincs hűtőventilátor, és ha a merevlemez leáll észre sem venni, hogy a rendszer be van-e kapcsolva vagy, hogy épp dolgozik-e.

Most, hogy így megismerkedtünk a belülről lakozó elemekkel vessünk egy pillantást a külső azon részeire, amik még említést érdemelnek. A kijelző alján sorakoznak a visszajelző ledek. Szép sorjában a következők: bekapcsolás jelző, hajlékonylemez, HDD használat, PCMCIA kártyajelző, akkumulátormerülés valamint hálózati csatlakozó. Kicsivel lentebb találhatók a Num Lock, Caps Lock és Scroll Lock jelző ledek. Azt hiszem ezek nem szorulnak különösebb magyarázatra. Az viszont értékelendő, hogy a kijelző lecsukott állapotában is figyelemmel kísérhetjük ezeket, újabb apróság, ami piros pontot érdemel.

A bevitelről a jól ismert angol QWERTY billentyűzet gondoskodik plusz egy kis TrackBall (hanyatt egér) két kattintható gombbal. A touchpadhez szokott kéznek először fura lehet, de rövid időn belül könnyen megszokható és ugyanolyan kényelmes, mint a tapicskolós társai. A floppy meghajtó a gép jobb első oldalán kapott helyet, a két darab PCMCIA az elhúzható bekapcs gombbal és a HDD beéptő keretével egyetemben a baloldalon található. Értelemszerűen ennek kivételével válik cserélhetővé a merevlemez. Jobbról találjuk a hangkártya ki és bemeneteit, az infravörös portot. A noti alján a feltüntetett modellszám és típusadatokon kívül nem találunk mást, mint a memóriabővítő retesz fedelét, ezt lepattintva férünk hozzá a két EDO bankhoz, amibe az extra ramot pattinthatjuk bele, modulonként maximum 16 MB méretűt.

Ezen ismerkedő után nézzük meg mit tud a kis csodamasina a gyakorlatban. Mivel HDD nélkül érkezett és nagyobb méretű merevlemezt nem találtam itthon, ezért egy 250 megás Seagate került bele. CD meghajtó híján nekikészültem, hogy floppy-ról egyesével fogok Windows 95-öt telepíteni, mint a régi szép időkben, de meglepetésemre amint bekapcsoltam a gépet a következő szöveg fogadott: „A Windows 95 indítása…” Csoda történt, gondoltam. Vagy csak valamikor régről rajtamaradt és így megspórolt nekem egy hosszadalmas és lassú másolást és telepítést. Pár rövid kerregés és csíkfutás után megpillanthattam a „szép” Win 95 képernyőt, ami lázasan kezdte felismerni az új hardvereket. (Ezt nagyon szerettem az XP előtti időkben, ha új hardverkörnyezetbe került egy már feltelepített gép, akkor nem zuhant össze, hanem szépen újra felismerte az eszközöket.) Szóval miután összeismerkedett a rendszer és a hardverkörnyezet nosztalgikus érzésekkel köszönt vissza a Win 95 asztala. Az asztali gépemmel letöltöttem a Dell oldaláról a videó, a hang és az IDE vezérlő drivereit, majd miután sikeresen felismertettem a rendszerrel így már ki tudtam használni a kijelző és a hangkártya adottságait. A gép korához képest gyorsan navigál a Windowson belül, a boot és a kikapcsolás ideje is csak néhány másodperc. Régebbi DOS alapú játékokkal is jól elboldogul, találtam a HDD-n néhányat és bátran állíthatom, hogy azt az érzést nem pótolhatja semmi, mikor egy ilyen laptopon játszol a Doom 1-el. Ezt nem lehet elmesélni, ezt át kell élni. A rendszer akkumulátor üzemmódban 3 perc üresjárat esetén kikapcsolja a merevlemezt és a kijelzőt, 10 perc elteltével pedig készenléti üzemmódra vált.

Azt hiszem itt az ideje, hogy szóljak pár szót azokról a dolgokról is, amiket nagyon különlegesnek és meglepőnek találtam. Az első dolog az akkumulátor. A mai gépek esetében jó, ha 1-2 évig képesek megőrizni az élettartamukat és működtetni a rendszert hálózati csatlakoztatás lehetősége nélkül is. Ebben a típusban pedig hölgyeim és uraim a lithium-ion akkumulátor most is több mint 2, jól olvasták KÉT óráig képes elvinni a rendszert a saját lábán, ami számomra nem kicsi meglepetést okozott. A másik, ami említést érdemel a gép beépített BIOS-a, amit állapottól függetlenül bármikor és bárhol lekérhetünk az FN+F3 gombokat lenyomva. Tehát működő Windows esetében is beléphetünk és figyelemmel kísérhetjük a telep állapotát valamint egyéb beállításokat is alkalmazhatunk, például hogy hálózati vagy akkumulátoros működés esetében mikor kapcsolja le a bizonyos eszközöket. Megadhatjuk, hogy mi történjen a kijelző lecsukása esetén valamint, hogy a bekapcsoló gomb megnyomása esetén a gép leálljon-e vagy csak készenlétre váltson. Van lehetőség admin és primary jelszó megadására is és természetesen az olyan alapbeállítások is elérhetők, mint a boot sorrend, a perifériák ki/bekapcsolása, a dátum és a hangerő megváltoztatása. Jelzi nekünk a PCMCIA kártyák állapotát, a HDD méretét és a processzor sebességét. Mindezt egy billentyűkombinációval és nem csak a rendszer indítása előtt, hanem bármikor! Lehetőségünk van állítani a processzor sebességén is a maximum 133Mhz és egy kompatibilis alkalmazásfüggő sebességre is. A kijelző fényereje az FN + fel-le nyilakkal állítható, a balra-jobbra gombokkal pedig a kontraszt. Szintén kombinációkkal tudunk halkítani, hangosítani, némítani, külső monitorra és készenléti üzemmódba váltani.

Vásároltam hozzá egy PCMCIA 10/100-as hálókártyát, hogy leteszteljem vajon milyen lehet rajta netezni, de sajnos valamiért nem ismerte fel, úgyhogy ilyen tapasztalatokkal nem tudok szolgálni. Konklúzióként annyit elmondhatok, hogy nagyon megszerettem ezt a kis Dell gépet, minden porcikájából érződik, hogy gondos és komoly munka eredménye, ami talán még újabb tíz év elteltével is működőképes hordozható számítógép lesz.

(Sajnos nem tudtam több és jobb minőségű képet beszúrni, fényképező eszköz hiányában.)