Wayla


A lány keserű csalódással vette tudomásul, hogy minden porcikája fáj, ugyanakkor örült, hogy még életben van. Az Államőrség helikoptere már csak a leszállás előtt érte őket utol, az EMI-kapszula megbénította a gépüket. Waylanak szerencséje volt, kiesett a gépből, mikor a pilóta elveszítette az irányítást.
A lány feje kezdett kitisztulni és lassan elértek hozzá a hangok kívülről; emberi zajokat hallott a távolból, aztán leesett neki az is, hogy valószínűleg őt és a gépét keresik. Összeszedte magát és körülnézett. A távolban a város épületei látszottak, a közelebbi erdősáv szélén feltűnt egy egyenruhás alak. Wayla úgy döntött, ideje eltűnni errről a rétről, de meg akart bizonyosodni a pilóta állapotáról is. Az összetört helikopter olajos füstöt eregetett magából, nagyjából fél kilométerre előtte - szerencsére az erdővel ellentétes irányban. Bár a fájdalom meglehetősen éles volt, amennyire lehetett, próbált elrejtőzni az aljnövényzetben, elindult a gép felé.
Mikor odaért látta, hogy a pilóta már nem préda az Őröknek - halott volt. Hirtelen eszébe jutott, miért is kellett menekülniük. Villámgyorsan átvizsgálta a ruháját és megnyugodott; az információt tartalmazó memórialapka még sértetlenül lapult a nadrágja zsebében.
Közben az Államőrök már elérték azt a helyet, ahol ő kiesett a gépből, így sok ideje nem maradt dönteni a hogyan továbbról. Talán egy kilométerre tőle véget ért a rét, teljesen logikusan úgy döntött, hogy az erdőben nehezebben fedezik fel, mint nyílt területen. Nem messze az erdő szélétől kiáltást hallott és látta, hogy az egyik Államőr felfedezte, merre menekül - a rét általa letaposott vegetációjának még nem volt ideje felegyenesedni. Rohanni kezdett az erdő felé, figyelmen kívül hagyva a hangosbeszélőn keresztüli felszólítást, miszerint álljon meg. Közben felidézte magában, milyen eszközökkel kutathatják a nyomát; infravörös kereső, ami elől nehéz elfutni; lokátor, aminek itt semmi haszna sincs, hiszen sűrű erdőben van; mozgásdetektor, amit szintén nehéz becsapni. Lázasan kutatott a megoldás után, miközben amennyire tudott, rohant keresztül az erdőn. Persze a városba visszajutni sem tűnt egyszerűnek, de ez távolabbi problémának tűnt. Tudta, hogy nem sokkal később a helikopter is bekapcsolódik a keresésbe, tehát sok ideje nincs. Futás közben eliszkolt egy nagy, sötét alak mellett; először nem is fogta fel, mit látott, csak amikor meghallotta maga mögött a dühödt morgást. Rémületére egy közepes termetű medve eredt a nyomába, így nem állhatott meg pihenni. Az erdő azonban biztosította azt is, hogy a sűrű aljnövényzet és a fák miatt az állat nem tudta kihasználni a gyorsaságát; nyílt terepen a lánynak esélye sem lett volna menekülni. Futás közben Wayla rájött arra, hogy a körülmények ilyen alakulása talán a segítségére is lehet, mindössze arra kellett ügyelnie, hogy az állat mindig közte és az üldöző Államőr között legyen. Persze tisztában volt azzal is, hogy sérülten sokáig nem bírja az iramot, annak ellenére, hogy rendszeresen sportolt. Ki kell találnia valamit...

Az üldöző Őr látta a nyomot az infraérzékelőn és a mozgásdetektoron is, igyekezett fokozni a tempót, hogy utolérje a menekülőt. Szabad szemmel ugyan nem látta, de a műszerek kiválóan jelezték a préda hollétét és mozgását. Az Őr észrevette, hogy üldözöttje időnként furcsán fordul egyik vagy másik irányba, de úgy gondolta: a helikopterben menekülő megsérülhetett. Mivel a türelme már erősen fogyóban volt, úgy döntött, véget vet a hajszának. Még jobban fokozta a tempót - amennyire a terep engedte és futás közben előkészítette a fegyverét, hogy lábon lője az áldozatot. Amikor a mozgásdetektor már csak százötven méteren belül mutatta a célpontot, megállt és célzásra emelte a fegyvert...

Wayla fájdalmas morgást hallott a háta mögül és a válla fölött hátrapillantva azt látta, hogy üldözője lemarad. Nem volt ideje törődni azzal, mi is történhetett, ereje elfogyóban volt, ahogyan a nap is egyre lejjebb ereszkedett a horizonton. Futás közben nekiállt szemügyre venni a terepet, valamilyen búvóhelyet keresett, ahol kis időre meghúzhatta magát az Őrök elől. Összpontosítása jutalmaként meglátott egy apró barlangbejáratot két fatörzs között és úgy döntött, használatba veszi. Persze gondoskodnia kellett az álcáról is, úgyhogy a sérüléséhez képest a lehető legnagyobb sebességgel gallyakat kapart a nyíláshoz, majd bebújt és igyekezett annyit magára húzni az aljnövényzetből, amennyit lehetett.

Az Őr hallotta a fájdalmas morgást a lövése után, így megiramodott áldozata felé; közben jelentést tett az összes kutatóegységnek, hogy mérjék be az ő helyét. Nem tudta elképzelni, ki más lehetne még itt a menekülőn kívül, így nem vette észre, hogy egy apró kis pont lassan eltűnik a mozgásdetektor képrenyőjének szélén. A szürkületben nem tudta kivenni a célpont körvonalait, így óvatosan, fegyverét maga elé tartva, de némileg kissé megkönnyebbülten közeledett a sebesült felé. Hirtelen dühödt mormogást hallott, ami nem származhatott embertől, így villámgyorsan körbefordult... Az óriási méretű mancs ekkor csapott le rá abból az irányból, amerre még egy másodperccel korábban nézett. Kiszakította a kezéből a fegyvert és végigszántott a fején, mély sebeket ejtve. Halálüvöltését társai csak messziről hallották...

Wayla hallotta a fájdalmas, velőtrázó sikolyt és örült, hogy nem ő van ott. Hallotta a helikoptert is, amint leszállóhelyet keresve körözött a fák fölött, mígnem találva egy megfelelő méretű tisztást, leereszkedett. Eddigre az összes Őr, aki gyalogosan indult a keresésére, megtalálta a szerencsétlenül járt férfit, a medve azonban fájdalmas mormogások közepette eloldalgott eddigre. Rövid tanácskozás után arra a következtetésre jutottak, hogy az üldözött még most sem járhat messze, így módszeresen átkutatják a lehetséges helyeket, barlangokat, ahol elbújhatott. Ehhez azonban meg kellett várni az erősítést, ami körülbelül fél óra múlva meg is érkezett - két szakasznyi Államőr képében. Mivel a területet már korábban felosztották, kijelölték azokat a hármas csoportokat, amelyek egy-egy területet átvizsgálnak.

Wayla hamarosan meghallotta az Őrök csörtetését az avaron keresztül. Óvatosan igyekezett még mélyebbre bújni az aprócska lyukban, ahová behúzódott. Szerencséjére az éjszaka nem volt hideg, így a lehellete nem árulhatta el. Hallotta, amint az egyik Őr megvizsgálta aprócska barlangjának tetejét, de csak földből kiálló sziklának vélve nem vizsgálta meg alaposan a helyszínt - az álcázás bevált. A lány nagyjából sejtette, hogy még jópár órát el kell itt töltenie, mielőtt megkísérelhetné a visszajutást a városba - ami szintén nem tűnt egyszerűnek. Teljesen biztos volt benne, hogy ha az erdő irányából próbál a városba bejutni, elkapják. Megvizsgálta magát, szerencsére vérző sebe nem volt, ami kisebbfajta csoda a helikopteres zuhanás és az erdőben való rohanás után, így attól nem kellett tartania, hogy ragadozók a nyomára akadnak. Ellenben szúrást érzett a bal lábában, amivel kezdenie kellett valamit, mielőtt továbbmenne. Jelenlegi helyzetében azonban semmi épkézláb dolgot nem tudott kitalálni, mint hogy pihen egy kicsit a következő, szintén igen keménynek ígérkező nap előtt...