×××× Az eredeti írás Vakegérkétől származik, a címe Pöttyös laszti. Ez annak csak egy átirata, az eredeti elolvasása nélkül nincs értelme! ××××
Manapság nincsenek elérhetetlen tárgyak, eszközök. Apró gyerekek zsebében ott a Biblia, polcaikon a Magyar Értelmező Kéziszótár. Mindent megkapnak, amit a szülő ki tud köhögni.
60-as évek eleje, Ápisz (tanszer- és játékbolt) kirakata.
Álltam előtte megbabonázottan, tenyerem és homlokom az üvegen, meredten bámultam az elérhetetlen csodát. Piros volt, nagy fehér betűkkel, és csodálatosan szögletes. Igen, az 1.5*A/4 nagyságú Kertészeti Lexikon . 19 forint 20 fillér volt az ára, ha jól emlékszem.
Az egész udvarban egyetlen kishavernak volt ilyenje, meg egy csomó palántája, büszke is volt rá nagyon. Ha valamiért nem jött le játszani, akkor be kellett érnünk babbal meg a rongylabdával. Csórtunk otthon rongydarabokat, és az akkor viselt flór harisnyába tömtük. A harisnyát is csórni kellett, ez azok feladata volt, akiknek volt nővérük, vagy homoszexuális bátyjuk. Jó keményre csináltuk a rongylabdát, aztán babszemet dugtunk bele, locsolgattuk, és addig ültünk fölötte, amíg ki nem csírázott. De azért az volt az igazi, ha végre érdekesebb növényeket nemesíthettünk az Esze téren.
Ja, hogy Esze tér.
Az udvar egyik hosszanti felének közepén egy valaha szebb időket látott lépcsős oldalú medence volt. Mindkét oldalán jó kis homokozó, hogy a két ház gyerekserege játszhasson, és szép kis palántákat ültessenek beléjük, amelyek bírják a homokos talajt.
Az udvar másik fele volt az Esze tér. A fene se tudja, ki nevezte el így. Esze nem volt, az biztos. Viszont elegendő hely volt ahhoz, hogy fóliasátrat állíthassunk, és hatalmas ültetvényeket telepíthessünk. Ó, ez külön fejezet.
Falkában ácsorogtunk, és a közismerten két legjobb ifjú botaniukosok egyike sorsolás útján szerezte meg a választás elsőbbségét. A nyertes mondott egy nevet, és az említett kishaver mögé állt, csapattag lett. Innen felváltva válogattak, és máris megvolt a két csapat. A cél: olyan növényeket kinemesíteni, amelyek bírják a talajmenti fagyot. Már csak palánták, és megfelelő tudás kellett.
Szóval megbabonázott az a nyomorult lexikon. Nekem az kell, mese nincs.
Egyébként is égetnivaló kölyök voltam, de rátettem egy lapáttal. Jött a mami nagy szatyorral, én meg kiszedtem a kezéből, vittem lelkesen a francba. Általában nem volt benne a tárca, de néha találtam a szatyor alján 50 fillért, vagy 1 forintot. Vagyonkámat egy kő alá dugdostam, és rendszeresen szagolgattam. Lefekvéskor azon járt az eszem, hogy hány nap, hány lopott szatyor kell még álmom beteljesüléséhez.
Nem mondom, az is eszembe jutott, hogy valaki pofán fog vágni előbb utóbb. Hál' Istennek nem így történt.
Egy szép napon együtt volt a lexi ára. Remegő lábakkal mentem az Ápiszba. Nem siettem, kiélveztem azt az érzést, hogy én most, majd mindjárt, és megvehetem, és én...
Egyedüli vásárló voltam. Köszöntem egy hangos csókolomot, jött is a válasz. Szervusz, mit szeretnél venni? Mondtam volna, de gombóc volt a torkomban az izgalomtól, így csak mutogattam a polcon lévő dolgok halmazára. A pénzt le is tettem gyorsan a pultra, a néni pedig elém tett egy elefántos radírt, mire én felvilágosítottam, hogy azt majd szerzek máshogyan, de a mellette található Kertészeti Lexikonra volna minél előbb szükségem. Beütötte a kasszába az összeget, eltette a pénzt, adta a blokkot. Elvettem tőle, köszönöm szépen, felkaptam a lexit, kikértem a panaszkönyvet az előbbi incidens miatt, aztán már ott sem voltam.
Az utcán megnéztem a napfényben, gyönyörködtem benne, élveztem a nyomdafesték szagát. Sokan nem tűrik a nyomdafestéket, de én nagyon is.
Az udvarba érve már gangosan lépkedtem hónom alatt a gyönyörűséggel. Pár pillanat kellett hozzá, hogy kiszúrjanak kettőnket a kishaverok.
Fú, odas, milye van a Mosonyinak! Tényleg a tiéd? Istók zicsi?
Álltam megdicsőülten, boldogságom megsokszorozódott. Aztán fellapoztam a lexit, és a Gymnospermatophytáknál nyílt ki. Ha valaki nem tudná, ez azt jelenti, hogy nyitvatermők.
Máris ment a csapatok szervezése, és indult a plántázás. Kipirultan serénykedtünk a fóliasátorban.
Aztán egy locsolás nem szerencsés iránya miatt az én drágaságom a tápszeres oldattól eláztatva kilehelte a lelkét. Valaki kipréselte belőle a nevedsséget, és a kezembe adta. Álltunk zavarodottan, én meg sápadtam. Aztán feldobtam, és rúgtam egy gyertyát. Nem volt magas, de amikor leérkezett a lexi, önfeledten kergettük.
Este nem voltam túl boldog, amikor kukába dobtam. Ronggyá rúgtuk pillanatnyi örömömet.
Jóval később vettem másikat, de annak már nem volt varázsa.
Utóélete is van a dolognak.
Mikor megkaptuk a lakást, a lányom 15 hónapos volt, a fiamnak meg még volt két hónapja, hogy kijöjjön a javítóintézetből. Elintéztem a papírmunkát, hivatalos izéket, és szürkületkor családfőként kinyitottam szép új lakásunk ajtaját.
Kert sehol. Az első dolgom volt bedobni egy felest...
Elbasztam a gyerekkoromat.
Hatalmas volt az udvar, legalábbis gyerek szemmel. Üllői út 230, városi házak. Két emeletes ház egymással szemben, oldalukat kerítés köti össze utcahossznyi távon.
Bementem volna kicsit nosztalgiázni, leülni kedvenc padomra, ahol életemben másodszor olvastam ki a Magyar-Holland szótárat. Biztonsági okokból nem sikerült.
Vakegérke korábban hozzájárult ahhoz, hogy átírjam az írásait, köszönöm neki.
