Kezdem az elején. Öcsémnek volt egy régi P3-as gépe, netezésre, szövegszerkesztésre megfelelt. 600@900 MHz Celeron, 512 MB SD RAM, GeForce2 GTS, WD 250 GB, Eizo 17" TFT. Igazi erőmű. A gondok akkor kezdődtek, mikor öcsém megvette a 250-es vinyót. Pár hét használat után nem akart bootolni az XP, és kiírta, hogy YooYoo. Mikor XP CD-ről akartam bootolni, még egy piros szmájlit is kirajzolt a kis rohadék, eléggé nyilvánvaló volt, hogy bootvírus fertőzte meg a masinát. Mondjuk kicsit csodálkoztam, mert végig fent volt az AVG, de úgy látszik olcsó húsnak...
Éppen kéznél volt egy félkonfig (Foxconn full integrált deszka GeForce 6150 GPU-val a fedélzeten, A64 3000+, 512 MB RAM), bettettem abba vinyót. Meglepetésemre gond nélkül felállt az Ablakok. NOD32 rátol, talált is 3 vírust, zsír. Öcsém csak lesett, hogy milyen gyors, és milyen csendes kis gépecske hever összenyomkodva az asztalán. Semmi extra, gyári AMD hűtő, alapból ~800 RPM-mel forog. Raktam az NB bordára is egy 5 voltos légterelőt, mert Far Cry közben azért elég forró lett. 250-es WD is kapott egy 5V-s kavarót, biztos ami biztos alapon.
A második menet akkor indult, mikor beépítettem a régi fekvő házba a gépet. Néhány napig ugyan minden cool volt (és persze quiet is), viszont később hajmeresztő jelenség vette kezdetét. Minden indításkor kattogó hangod adott az alaplap (vagy táp?), a proci venti meg előre-hátra riszálta magát. Eszembe jutott, hogy annó egy haverom fordítva nyomta rá az AT-s táp csatlakozóját az alaplapjára, akkor csinált pont ilyet a gépe. Hoztam tehát az én csodatápom (Chieftec 360W), ami eddig mindent elbírt amit alápakoltam. Ezúttal a csifi sem segített, ugyanazt csinálta mint az öcsém gány M-Tech 450-es (haha) tápja.
A story megértéséhez tudni kell, hogy az öcsém szobájában nincsen földelt konnektor, ha jól tudom egyáltalán nincsen föld vezeték a falban. Érdekes a mi házunk, mert senki sem tudja megmondani, ki és mikor építette. Az utcában sok mindent beszélnek, egyesek szerint német orvosé volt a 30-as években, Norbibá a helyi mindenes papa még emlékezni is vél rá, hogy kisgyerek korában fürdött a kerti medencében. Mások viszont megesküsznek, hogy valamikor az ötvenes-hatvanas években még segítettek is téglát cipelni a két lezbikus tanárnőnek. Mert azok is laktak itt, bezony. Aztán az egyik öngyilkos lett a biciklitárolóban (ami akkor malac ól volt), a másikkal meg már senki nem emlékszik mi történt. Egy valami viszont biztos: aki a villamossági munkákat végezte a házon, hatalmas kókler volt. A falakban össze-szigszalagozott vezetékek burjánzanak, a garázsból induló védőföld ráz, tele a ház semmit sem kapcsoló kapcsolókkal. Volt százas-szöggel helyettesített biztosíték is, amíg ez ELMŰ ki nem cserélte az elektromos szekrény tartalmát. ( A ház vezetékezésének rendbetételére árajánlatokat privieben várok! )
Gyanúm szerint a probléma tehát nem a géppel volt, hanem a konnektorból kígyózott elő. Szétkaptam a vasat, összenyomkodtam az asztalon, egyből indult minden, azóta is úgy használja tesóm.
Na ebből jött a harmadik para. A lelkére kötöttem, hogy lehetőleg ne kajáljon, ne kólázzon a védtelen gép közelében, anyámnak is elmagyaráztam, hogy az öcsém asztalán nem "rendetlenség" az a sok biz-basz, hanem számítógép. "Tudom anya, az irodában nem így néz ki, de nekünk csak erre futja." Nem is volt baj egészen tegnapig. Anyám este bement az öcsémhez, és a biztonság kedvéért éjszakára letakarta a gépet a mindentől védő lószőrpokróccal. A pokróc meg ránehezedett az ideiglenesen az asztal sarkára szerkesztett bekapcsológombra - a gép természetesen elindult a lószőr alatt.
Másnap reggel tesóm a ventizajra ébredt, és majd kihullott a haja, mikor rájött, hogy a turbina szerű sivítás a lószőrpokróc alatt fuldokló PC segélykiáltása. Meg az enyém is majd kihullott mikor elmesélte. A gép jó hét órát ment a pokróc alatt, de semmi baja nem lett. Ma beépítettük a hifitorony egyik polcára, a hasonló eseteket elkerülendő.
