Szezonja van a nosztalgiának. Felnőtt az a nemzedék, aki gyerekként, serdülőként, diákként élte meg azt az informatikai robbanást, ami a PC (IBM compatible personal computer, remember :) ) megjelenése kapcsán robbant be az informatikába, a tudományba, a munkába, a szórakozásba, a mindennapokba. Nem is említve azokat, akik már akkor is felnőttként, döntéshozóként, vezetőként, szakemberként kerültek kapcsolatba ezzel a technológiával. Sorban jelennek meg itt a Logouton is a tesztek, beszámolók régi, ma már használhatatlanná degradálódott szépemlékű hardverekről. Valamennyi mozgatórugója végső soron a nosztalgia. Ma, a gigahertzek és terabájtok idején nehéz belegondolni, hogy mit is jelentett egy 25MHz-es processzor, 8MB RAM, egy párszáz megabájtos merevlemez, vagy egy 3,5" floppy meghajtó. Sokunk őrizget a fiókja mélyén egy 5,25"-es floppy meghajtót, 8MB EDO RAM-ot, néhányan eltették az alaplap méretű első hangkártyájukat, külön gyűjtői iparág szakosodott a klasszikus 3D gyorsítókártyákra, párszáz megahertzes processzort pedig szinte mindannyian tartunk még az asztalunkon, vagy a fiók egy nem is olyan távoli sarkában.

Manapság, hogy a hardverek ára ilyen meredeken zuhan, egyre gyakrabban kerülnek olyan tárgyak a birtokunkba, amiért tíz éve a fél karunkat adtuk volna. Ilyen ez a számítógép is, amit egy vállalati selejtezés kapcsán sikerült megszereznem:

Toshiba Portége 3410CT

A nyers adatokból álló információk egy táblázatban egyszerűen összefoglalhatók:

Processzor: Celeron 400 MHz
Memória: 192 MB (SDRAM)
Kijelző: 10,4" TFT Active Matrix, 24-bit (16,7 millió szín), 800x600
Operációs rendszer: matrica alapján Microsoft Windows 98 SE, valójában Windows XP
Merevlemez: 10 GB
Optikai meghajtó, floppy meghajtó: külső opció
Hálózati csatolók: modem, Ethernet, 2 db PCMCIA kártyahely
Monitorkimenet: D-SUB, max. kimenő felbontás 1600x1200
Portok: 1xUSB, modem, infra + dokkolón 1xUSB, 1xPS2, 1xParallel, 1xSerial

Egy ennyi idős gépnek természetesen története van. Az élet nem volt vele kegyes. Kiszolgálta az idejét becsületes munkával, külső állapota ennek megfelelő. Fedele viseltes, itt-ott kotyognak az illesztések, a matricák szélei lekoptak, felpöndörödtek, a merevlemeze az eredeti 6GB-os helyett valószínűleg egy meghibásodás után egy 10GB-os darabnak adta át a helyét, a memóriáját a lehető legnagyobbra (192MB) bővítették, állapota azonban még mindig nem rossz egy nyolcéves eszközhöz képest, ami ideje nagy részét úton, terepen, tárgyalásokon, és/vagy autóban használva töltötte. Mindennek tekintetében az esztétikai állapota, ha nem is elfogadható, de érthető módon korának megfelelő.

Mégis mire lehet használni egy ilyen, mai szemmel nézve matuzsálemnek számító hardvert? Eltekintve persze a gyűjtőszenvedélytől és a nosztalgiától, amik megakadályozzák, hogy a józan érveknek engedelmeskedve elmenjünk egy ilyen berendezés mellett, és megerősítenek bennünket abbéli perverziónkban, hogy márpedig ezzel itt kezdeni kéne valamit. Vajon adódhatnak azért speciális felhasználási területek, ahol a cikk alanya, és veterán társai eltölthetik boldog nyugdíjaséveiket?

Persze egy nyolcévessel együtt dolgozni mindig kompromisszumokkal jár. Sebességteszteket értelmetlen csinálni, akinek volt valaha 400MHz körüli gépe, az ismeri, tisztában van vele, hogy mit tudnak ezek a jószágok, aki pedig nem használt még ilyet, az egy Everest sebességteszt után sem fogja tudni elképzelni, pontosan miről is van szó. A 2,5 perces bootidő alighanem éppen eleget elmond a rendszer átlagos teljesítményéről. A 192MB RAM sokat segít persze a helyzeten, ezzel együtt munkára ez a gép mai szemmel nézve bizony már alkalmatlan. Hasonlóan nehéz ügy multimédiás felhasználásról beszélni.

Az egyszerű zenelejátszással még elboldogul a masina, ennél többre azonban ne is számítsunk tőle. Irodai munkára, szövegszerkesztésre a miniatűr billentyűzet és az alacsony kijelzőfelbontás (800x600 képpont) sajnos eleve korlátozottan teszi csak alkalmassá. Használhatnánk a gépet letöltésvezérlésre, de a 10GB-os merevlemez helyére nemigen érdemes nagyobbat beépíteni, mert egyáltalán nem biztos, hogy a rendszer felismerné, az 1.1-es USB portok pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszik a külső tárolók normális sebességgel való elérését, így legfeljebb egészen apró fájlok tárolására használatos home servert építhetünk belőle. Készíthetünk persze útválasztót is, ha valaki affinitást érez elmerülni a speciális operációs rendszerekben, és az ezek beállításában rejlő buktatókban. Játékról megintcsak nem beszélhetünk, bár a Windows 9x sorozathoz készült, játékok rajongói, amilyen pl. a szépemlékű Heroes of Might and Magic (2) rajongótábora megmártózhat a borzongató lehetőségben, hogy korhű hardveren játszhatják újra kedvenceiket. Már persze lehetőleg külső beviteli eszközökkel, ha nem akarnak állandóan melléütni a furán elhelyezett, és eleve kis méretű gombokon klampírozva.

Nos, milyen lehetőségünk maradt, ha már így végigzongoráztuk a felmerült alternatívákat? Adja még magát az a felhasználási mód, hogy kis mérete kapcsán ez a gép kifejezetten jól használható helyettesítő gépnek, afféle netbooknak, ha másik gép nincs a közelben, vagy nagyobb gépet nem szívesen cipel magával a felhasználó. Ennek egyetlen akadálya van, miszerint az akkumulátorok ára sajnos nem ment lejjebb az idő múlásával, a gép eredeti akkumulátora viszont mára megadta magát az enyészetnek, így ha régi fényében ragyogó akkumulátoros üzemidőt szeretnénk látni, akkor fel kell kutatnunk egy olyan céget az interneten, aki hajlandó egy régen kivont típushoz akkumulátort szerezni annyiért, amennyiért még egy (vagy akár kettő) ugyanilyen gépet vehetnénk.

Azok a hardcore modderek, barkácsolók, akik ezen szenvedélyüket kimondottan régi gépeken szeretik kiélni, persze előállhatnak még vadabb elképzelésekkel is. Egy kedves barátom hasonló korú hardverből épít magának változatos multimédiás funkciókat (időjárás, tv-műsor, rss-olvasó) is ellátó digitális képkeretet (ha rá tudom venni, akkor talán lesz olyan kedves, és beszámol itt a Logouton is a projekt részleteiről), ami nem is túlzottan elvetemült ötlet a mai világban. Divatosak emellett a különböző autós PC-k, bár elrettentő lehet az adat (még ha a platform és az architektúra különböző is), hogy a navigációképes kéziszámítógépekben (de már némelyik telefonban is) már ilyen sebességű, vagy ennél is gyorsabb processzor dolgozik. Érdekes kérdés még a GPS modul összekapcsolása a berendezéssel, bár az USB-s BT adapter elvileg működőképes alternatíva lehet. Ugyancsak USB kapcsolattal megoldható zenék tárolása a gépen, és azoknak az autórádión történő lejátszása, de az USB csatlakozós autórádiók már akkora pendrive-okat képesek fogadni, amik lényegesen nagyobbak ennek a számítógépnek a merevlemezénél.

A felvetődő kérdések tehét alapvetően nyitottak, megválaszolatlanok maradnak részemről. Úgy érzem, hogy érdemes ennek szentelni egy fórumtémát, mert bevallom, furdalja az oldalam a kíváncsiság:

- Van-e ilyen gépetek, érdemes-e egyáltalán megtartani ezeket?
- Ti mire használnátok/használtok hasonló korú/teljesítményű elfekvő gépeket?

Igazán szívesen látok minden egyes véleményt, hozzászólást, (élmény)beszámolót, de nyitott vagyok a szorosan a kérdésekhez nem kapcsolódó nosztalgikus elrévedésekre is.