Lassan, de biztosan megszületett a második rész. A PLL-ről lesz szó, mint áramköri elemről, kapcsolásról, és a számítógépekben betöltött szerepéről.





Röviden, a klaszikus PLL (phase locked loop) egy olyan áramkör, amit a egy meghatározott bemeneti frekvencia, vagy referencia alapján egy fázisdetektor, egy feszültségvezérelt oszcillátor (VCO), és egy frekvenciaosztó segítségével állítja elő a kívánt frekvenciájú jelet. Tömören a működéséről annyit, hogy fázisdetektorból kijövő jel módosítja az oszcillátor kimenő jelét, annyira, hogy a frekvencia osztás után azonos fázisban legyen a referencia jellel. Abban az esetben, ha a frekvenciaosztás után az oszcillátor kimenő jelének a fázisa késik a referenciajelhez képest, akkor a fázisdetektor csökkenti az oszcillátorra jutó vezérlőfeszültséget, ezenkívül a feszültség-áram átalakítást végző kondenzátor töltését, úgy, hogy a negatívra állítja a fázisdetektor áramát. Ekkor az oszcillátor kimenő frekvenciája csökkenni kezd addig, míg azonos fázisba nem kerül a referenciával. A kimeneten megjelenő jel frekvenciája N-szerese lesz a referencia frekvenciájának.





Persze a számítógépekbe, vezeték nélküli eszközökbe épített PLLek nem ilyen egyszerű felépítésűek, de a főbb részegységeinek a működésének elve ugyan ez. Az oszcillátorok frekvenciaelmászása, a rezonátorok fáziszaja alacsonyabb, a frekvenciatűrésük jobb.

Aki már foglalkozott processzor tuninggal, az emlékezhet még a régebbi alaplapokra, ahol a processzor FSB-jét jumperekkel, rosszabb esetben, forrasztással lehetett állítgatni. Majd később, bevezették, hogy ezt a műveletet BIOS-ban is el lehessen végezni. Az ABIT Soft Menu-nek nevezte el a BIOS ezen menüpontját. Igaz nagy módosításokra nem volt lehetőség, mert általában 66, 75, és 100, extrémebb esetekben 82, illetve 133Mhz lehetett a választott érték, de így is elismerendő lépés. Később azonban egyre precízebb lépésközökkel lehetett ezen változtatni, de ezt már egy másik módszerrel lehetséges.





A PC-kben használt PLL IC-nek ugyanis vannak beállító lábai.
Most csak az ICS 950812-es családjára szeretnék kitérni. Pár notebook gyártó az Intel i855-ös chipsetek mellé pakolta, előszeretettel. Ilyen található pl. a Clevo m375EW típusában is. (Albacomp Bsiness V1, Sager 3790, Chillgreen c5-e375ew, megannyi néven forgalmazták ezt a barebone gépet, de lehetnek eltérések az alaplap reviziójában, és a BIOS-ban)
A 56 lábú TSSOP tokozású IC-n 6 beállító láb található, amiből 3 (FS0-FS2) való a frekvencia, 3 (FS3-FS5) pedig a jel karakterisztikájának a beállítására, illetve 5, 10%-os túlhajtásra.
Ez, így belegondolva kevés, ugyanis 3 bit csak 8 különböző értéket vehet fel 000-tól 111-ig, ezt megspékelve a felső bit csak arra való, hogy a 66MHz-es, és a 33MHz PCI órajel kimenete adott legyen, vagy a 66Mhz-es bemenetet küldje tovább, illetve ossza kettővel. Mivel az 5, és 10%-os túlhajtás nem lehetséges 200MHz esetében, így összesen 10 különböző FSB értéket állíthatunk be a lábakkal.







A következő lehetőség az FSB állításra SW-es. Ilyenkor az IC-vel egy soros buszon keresztül (SMBus/I2C) kommunikálunk a vezérlővel. Írhatjuk, és olvashatjuk a regisztereit, így megtudhatjuk az akkuális beállításokat, és kiszámíthatjuk a sebességket. Az újabb BIOS-ok, és az FSB állító programok már így vezérlik a Processzor sebességét. A kiolvasás, és az írás megvalósítása már a programozók feladata, így erről felesleges is írni. Gyártonként általában egységes a metódus, de családonként egyes értékek mást jelenthetnek, ezért is kell nagyon figyelni arra, hogy milyen IC van beállítva a programban.

Ahogy az első részben írva volt, a 855-ös chipset nem támogatja a 133MHz-es (533) FSB-t, csak a 100MHz-et, ezért nem használható 533-as Dothan az i855-ös gépekben, ami így ebben a formában igaz is. Viszont maga a PLL elő tudja állítani a szükséges értékeket, csak HW-es beavatkozás is szükséges hozzá. Ahogy a táblázatokban is látszódott, 66, 100, 133, és 200MHz az, amit a szabványos PCI, és AGP értékekkel tud, de ezeket az alapértékeket nem lehet SMBus-on keresztül állítani, csak az IC lábaval.
Néhány notebook alaplapján ezeket DIP kapcsolókkal tudjuk változtatni, vagy egy adott értékű ellenállás van elé forrasztva, a kötött 0-1 szint miatt. Az oka, hogy nem támogatja, egyszerűen annyi, hogy kötött a FSB: DRAM frekvencia aránya. Csakis 3:5-ön hajlandó menni. Ez alapesetben 100:166 (MHz). 133Mhz-es bus sebességgel hajtva a processzort, ez az értékpár 133:222 lesz, ami a DDR effektív sebességét nézve 444Mhz, amit csak a jobb 400-as modulok bírnak (illetve némelyik 333-as is, mint esetemben két Kingston, 512MB-os KVR333X64SC25-ös modul)

Most, hogy túl vagyunk az elméleten, kezdjünk bele a gyakorlatba is. Rengeteg FSB állító program létezik, mindenki a maga izlése szerint dönti el, hogy mit használ, persze, ha kezeli a megfelelő PLL-t. A legjobb, ha olyan programot használunk, ami a PLL összes regiszterének értékét kiírja, bináris, és hexadecimális alakban is. Leginkább a Setfsb-t ajánlom. Nincs benne felesleges sallang, és nagyon sok PLL-t ismer. [link]
Mint, ahogy a felső képen is látszódik, két különböző állapotról készült a screenshot. 100, és 133MHz-en járatva. Ehhez mindenképpen szülséges egy olyan processzor ami 533-as FSB-vel rendelkezik. (Pentium M, 7x0 családja) Nekem egy 760-ast sikerült beszerezni, ami 15x133MHz-et , vagyis 2Ghz-et jelent. A processzort a számítógépbe téve, első induláskor láthatjuk, hogy csak 1500Mhz-en hajlandó futni, mivel a PLL fixen 100Mhz-re van bekötve, ami 15x100MHz-et jelent. Picit sekélyes, pláne, hogy elötte egy 1700Mhz-es példány volt benne, de csak izlés, és türelem kérdése.




Az előző képen látszik, hogy a memória első bájtjának 0, és 1-es bitjén lehet kiolvasni, az FS0, és FS1 lábak állapotát, amivel 66, 100, 133, és 200Mhz-es bus-t lehet kisajtolni. 00(66MHz), 01(100MHz), 10(200MHz), 11(133MHz). Alapesetben, ahogy a képen is látszódik a sárga mezőben, 10011001 a bináris értéke, tehát 100MHz-es bus-szal dolgozik.

A változtatáshoz a számítógépet szét kell szedni, de minimum lebontani a legtöbb burkoló elemét, hogy láthassuk merre található a keresett IC. Clevo m375ew esetén a PLL pont a billentyűzet alatt található, így nagyon jó helyen van. Csak pár csavartól, és egy vékony lemeztől kell megfosztani, ami a billentyűzet merevítését szolgálja és láthatóvá válik az alaplap felső fele, rajta az északi híddal.

A PLL 54, és 55-ös lába az FS0, és FS1. 133Mhz-hez mindkettőt 1-re kell állítani, amit az 55-ös láb előtti ellenállás kiforrasztásával, érhetünk el. Ezután a forrpontot az 54-es láb elötti forrponttal kell összekötni, egy 10ohm-os SMD ellenállás beforrasztásával.


Persze, ugyanilyen módszerrel 66MHz-re is lehet állítani.

Összeszerelés, és bekapcsolás után induláskor, már a processzor eredeti sebességének a kijelzése fogad. SetFSB-vel is láthatjuk, hogy a PLL regisztereinek az első bájtjának 0, és az 1-es bitje 1-en áll, tehát a művelet sikeres volt.





266MHz FSB [link]
400MHz FSB [link]
533MHz FSB [link]

Mivel egy erősebb processzort pakoltunk bele, mindenképpen szükséges figyelmet fordítani a hűtésre. Sajnos az ominozus gép legnagyobb hibája, hogy nincs benne belső hőmérséklet szenzor (Everest, és a többi diagnosztikai program nagyrésze nem lát semmit), emiatt olyan programra van szükség, ami a CPU belső érzékelőjét tudja kezelni. Ilyen pl a CPUCool [link]
A két processzor között két órás teljes terheléskor jött ki a hőmérséklet különbség, +2,5°C-ra a 2GHz javára. Nem sok, de mivel a notebook hűtők alján levő hővezető lapka nem szereti a szétszerelést, inkább lemostam alkohollal, és rendes, nem fémes pasztával pótoltam, így minden további nélkül visszaállt a megszokott hőmérsékletre.

A 855-ös chipsethez készült egy program amivel a memória időzítésit lehet változtatni. Leginkább abban a szerencsésebb esetben jön jól, mikor a memória modul nem bírja az új sebességet, és egy idő után lefagy a gép, de egy ideig megy az adott sebességen. [link] Ilyenkor kisérletezéssel visszább lehet venni az értékekből.

Miután rendesen működik minden, mindenkinek csak a szokásos feszültség állító programot kell beállítani az új processzorhoz.

Mint minden hasonló írás végén, nekem is ki kell jelentem, hogy az író nem vállal semmilyen felelőséget, az így elhalálozott gépek esetében.