Autóteszt sem volt még a Logouton, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom családunk tapasztalatait erről a járgányról.

Előzmények: 1994-ben vásároltuk meg az első Primerankat, egy ötajtós, 1.6os piros változatot. 11 év alatt 170 ezer kilómétert tettünk bele, bármilyen meghibásodás nélkül. Elérkezett azonban a csere ideje, így megcéloztuk az autószalonokat. Mindenféleképpen japán oldalon akartunk maradni, de a Toyota Avensis bármely sarkon szembejön veled és a Mazda 6 esetén sincs másképp. A Honda Accord vagány ugyan, de a belső tér, a középkonzol túl rideg, így maradt a Primera. Természetesen turbódízel...

Sajnos saját képeket nem tudok közölni, így meg kell elégednünk a neten találhatókkal.

Külső: a kocsit delfinekkel reklámozzák, egyrészt a kecsessége, másrészt az okossága miatt. Ha a méreteit tekintjük, akkor egy bálna jobb lett volna, azonban a tervezők olyan jól végezték munkájukat, hogy az összhatás mégsem ormótlan.



Eleinte nem tetszett, de minél többet nézegettem, annál inkább sikerült felfedezni az apró részleteket és ma már gyönyörűnek tartom a kocsit. Amúgy az embereket megosztja, van akinek nagyon bejön, van aki csipőből elutasítja. Három karosszériaváltozat kapható:
-négyajtós: ez a legkonzervatívabb, egyben szerintem a legszebb
-ötajtós: azoknak ajánlható, akik szeretnének kitűnni a tömegből
-kombi: vagány ez is, de én nem kedvelem a kombi autókat

Belső: igen, ez az! Valahogy így kellene kinéznie egy modern, jövőbe mutató autó utasterének. Bár sokak szerint zavaróak a középre helyezett órák, szerintem egyáltalán nem így van.




A középkonzol és a nagy kijelző elsőre szokatlannak tűnik, azonban remekül kezelhető, minden fontos dolognak van külön gombja, a menüben pedig egy csimpánz is képes navigálni.

Összeszerelés, felszereltség: talán ez az autó legkényesebb pontja: az összeszerelési minőség. Miután a Renault megvette a Nissant, a márka minősége zuhanni kezdett. Talán most kezd újra magához térni a cég. Mindenesetre 20 ezer kilóméterig nem voltak különösebb zörejek még rossz úton sem, azonban egy 3000km-es erdélyi túra kirázta a lelkét, igy döcögősebb utakon már hallani néhonnan nyöszörgést, de ez nem vészes. Technikailag amúgy kifejlett az autó, bár kétszer már lefagyott a szoftver, rögtön indítás után.



A felszereltségre nem lehet panasz: automata klíma, 6 hangszórós CD (szerintem túl halk, de a mélyek is rendben vannak), 4 elektromos ablak, tempomat, xenon lámpa, tolatókamera (bizonyos helyzetekben hasznos tud lenni, hétköznapokon csak parasztvakítás), fényre sötétedő tükör, ülésfűtés, 6 légzsák, ABS és még sok minden más.
A klíma erős, a fütés is gyors és mivel automata, ezért addig nem önti rád a hideget reggel, míg a motor eléggé fel nem melegszik.

Menetteljesítmények: az autót leginkább egy hajóhoz lehet hasonlítani. Jó úton hangtalanul suhan, 80 km/h-nál hatodikba kapcsolsz és az 1.9 literes, 120 lovas turbódízel a legtöbb előzést megoldja. Autópályán 160-as tempóig halk a kocsi, utána kissé felerősödik a szélzaj. A 180-as sebességet könnyen tartja. Ha többre vágysz, akkor válaszd a 2.2-es dízelt, az 140 lovas, vagy a chippelést, ami garivesztéssel jár, de 155 lovasra izmosodik a kocsid (2.2-esnél 165-re).
Normál használat mellett 5.5 liter körül fogyaszt, hosszú távon 5 alá is megy a fogyasztás, autópályán 160-180as tempónál 6-6.5 litert eszik 100 kilóméteren.

Meghibásodások: a két lefagyáson kívül semmi. Egyszer kihúzódott egy kábel az ülés alatt, mert ásványvizet pakoltunk alá és hibát jelzett a rendszer, de a szervizben 5 perc alatt megcsinálták.

Végszó: az autó nálam 9/10-es értékelést kap, ezt az 1 pontot az összeszerelés minőségi miatt vesztette el. 10 évig tuti nem lesz új autó és ha cserélünk, akkor biztos, hogy újra a Nissanhoz megyünk. Hisz, ha egyszer beleülsz, nem akarsz kiszállni!