A tavaly szeptemberben induló EFHA által szervezett Pro dj tanfolyam végkifejleteként egy szakdolgozatot kellett készítenem, bemutatnom és védenem, mivel okj-s képzésről van szó. Nem sok hasonló anyagot találni a neten, főleg nem magyar nyelven íródva, így hátha valakinek még jól jöhet egy kis klubkulturális ismeret az elkövetkezendő években. :)

Bevezetés

Szakdolgozatom témája, az elektronikus zenei világban méltán híres Nick Warren és munkássága. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, mivel nem csak lemezlovasként, hanem producerként is világhírnevet szerzett, nem beszélve a Jody Wisternoff-fal közösen megalkotott duóról sem, a Way Out West-ről.

Nick Warren az az ember, akiből árad a muzikalitás. Tökéletesre csiszolódott stílusát a hangsúlyos ütősök és dobok, a magával ragadó dallamok, a szárnyaló zenei hangzás finom egyvelege jellemzi. A közönsége hiába áll két lábbal a talajon, azt kell tapasztalnia Nick szettjei alatt, hogy az bizony hullámzik, s hol a magasban, hol a mélyben találja magát – ettől olyan különleges az ő zenéje. Az ő mélységei úgy hatják át a közönséget, mint a morfium: a hangulat egyre csak fokozódik, s amikor a lámpák kialszanak, és a termet füst borítja be, az emberek eggyé válnak a muzsikával, ösztönből mozognak a ritmusra, s minden hétköznapi gond és probléma eltörpül, az élet egyszerre édessé válik. Mindez nem varázslat, csupán Nick áll a lemezjátszók mögött.
Pályakezdése egészen a 80-as évek végén történt house zenei robbanás idejére vezethető vissza, így ez is rövid jellemzést kíván.

Személyes kötődésem a művész munkáihoz már jó pár évvel ezelőtt megvolt, így egyértelművé tette számomra a témaválasztást. Az elektronikus zene utáni érdeklődésem ő indította meg bennem, amikor is a kezeim közé akadtak Global Underground mixlemezei. Így a lemezeket azonnal hallgatni kezdtem, természetesen nem csak Warren alkotásait, azonban hangzás világban hasonló dalokat hallgatok, és játszok is a legszívesebben.

Nick Warren

Az elektronikus zenei szcénában egy kicsit is jártas emberek ismerik a nevet. Visszatekintve a kezdetekre, szettjeiben a mélyebb house hangzásvilága volt a mérvadó. Nick zenei stílusa a klubkultúra változásával a keményebb területek felé vette az irányt, de csak azért, hogy az őrület határáig kergesse az éppen a táncparketten lévő fiatalokat. Nick, mint sok más dj, már gyermekkorában megőrült a zenéért, már iskolai tanulmányai során komoly zenei képzést kapott, fuvolázni tanult, és persze kottát olvasni is tudott. A nagyfokú zenei szeretete miatt lemezekre költötte az összes pénzét.

Egészen a 80-as évek közepéig fogalma sem volt arról, miről is szól a dj-zés. Néhány barátja azonban bulikat szervezett szülővárosukban, Bristolban, amiken természetesen ő is részt vett. Abban az időben még reggae, funk és régi punk zenék pörögtek. Itt látta először, hogyan is dolgozik egy dj. Hihetetlenül nagy élmény volt számára, és akkor döbbent rá, hogy ezt ő is megtehetné, hisz addigra rengeteg lemezt gyűjtött már össze. Eleinte hobbinak indult az egész, aztán pedig egyre komolyabban vette.
Most pedig itt tart, világhírnevet szerzett művész, Nick Warren.

Reggae-n és popzenén nőtt fel. Már jó pár évvel a nagy house robbanás előtt közös klubéjszakája volt a Wiggle klubban egy barátjával, itt azonban hamar elérte az új amerikai house hangzás. 1990-ben új klub nyílt Bristolban, ami megteremtette az Egyesült Királyságban a house zene alapjait. Neve Vision volt. Szárvendégek tömkelege tette le ott a névjegyét, mint például Carl Cox, Frankie Bones és a The Shamen. Nick lehetőséget kapott az újonnan nyílt house klub felső szintjén, ahol akkoriban még downbeat-eket mixelt house-okkal vegyítve, de bele csempészett egy-egy Frank Sinatra vagy Clash dalt is. Itt figyelt fel rá néhány zenész srác, akik dj-t kerestek zenekarukhoz az amerikai turnéjukra. A csapat a Massive Attack volt. Nagy mázlinak számított ez a maga nevében, hogy egy akkoriban ismeretlen lemezlovasból turné dj-t csináljon, egy nem éppen névtelen zenekar.
Óriási hatással volt Nickre a banda. Azonban szakmai részről is rengeteg tapasztalatot szerzett, a turné során tanulta meg, hogyan kell összehozni egy rendes warm up szettet, hogyan lehet irányítani és egyre jobban beindítani a tömeget.

Mily meglepő, hogy első produceri munkája is a Massive Attack-hez kötődött.
Készített korábban is saját zenéket, azonban az igazi mélyvíz a zenekar 1995-ös Protection című albuma volt számára. Összehasonlítva az ezt megelőző irományaival, tulajdonképpen ég és föld a különbség. Az album elkészítésénél érzett rá a zeneírás lényegére.
Ekkoriban ismerkedett meg egy másik bristoli producerrel, Jody Wisternoff-fal, akivel nemcsak barátok lettek, hanem megalapították a Way Out West nevű formációt, s elkészítették minden idők egyik legnagyobb progis klubhimnuszát, az Ajare-t.

A The Gift három évvel később a slágerlisták élére katapultálta a duót: Nick és Jody beállt a szupertsztár DJ-k sorába. No, de a Way Out West pályafutása egy másik szekcióba tartozik.
Nick életének első turnéja egyenesen Amerikába vezetett, és hazatérve sem kellett sokáig otthon ücsörögnie. Leszerződtették pár lemez erejéig a Global Undergroundhoz, és nyakába vette a világot: Prága, Brazília, Budapest. E városokban készült el az a pár GU felvétel, amik nagyban befolyásolták hírnevét. Az ekkoriban már szárnyra kapott karrierje után, 1999-ben a liverpooli szuperklub, a Cream rezidense lett. Azóta még számos GU album került ki kezei közül: Amszterdam, Rejkjavik, Shanghai, Párizs és Lima.

A Shanghai című album különlegessége nem csupán az, hogy minden idők egyik legsikeresebb GU kiadványa, hanem tizenhárom különböző náció produceri alkotásai hallhatóak a dupla korongon. (Ekkor fedezte fel a hazai duót, Yvel & Tristan-t)
Nick turnéjai során nem egyszer bejárta már a földet, Magyarországon is többször járt már mind egy személyben, mind Jody társaságában a Way Out West-el. Még is visszafogott életet próbál élni, a rengeteg fellépés ellenére is, soha nem látni Nicken a pultban, hogy esetleg fáradt, vagy nyúzott lenne. Ezt nem lehet elmondani minden dj-ről, sokan vannak akik extrém életet élnek, és a pultban olyannak tűnnek, mint aki belefáradt az egészbe. Sokszor ezek a tényezők kihatnak a pultban nyújtott teljesítményekre is. Ugyanolyan megszállottsággal rendelkezik, mint a kezdetekben. Teljes mértékben szívvel-lélekkel dolgozik, és minden áldott nap foglalkoztatja a szakma. Mind a mai napig kihívást jelent számára egy új közönség, és izgatott lesz, valahányszor csak beáll a pultba. Természetesen a zenékkel is így van, nap mint nap keresi a valaha kiadott legjobb lemezt. Meg is találja minden egyes hónapban, aztán a következőben ismét. Ez teszi számára izgalmassá, változatossá az egész szakmát.
Zeneileg a progresszív house és techno keverékei közé sorolja magát, de játszotta már a house szinte összes alfaját, a klubzenei élet változásaival. A britek vezetik mindenféle tekintetben a progresszív zenei szcénát, nem csoda, hiszen köztük tevékenykedik Nick is. Ez a stílus a trance műfajból jött létre, német találmány, a hollandok tökéletesítették, viszont a brit producerek vitték egy magasabb szintre, így jött létre a progresszív house.

A brit művészek hajlandóak átlépni a korlátokat, azt keresni, hogy mi lesz a népszerű fél év múlva, nem szimplán azt csinálni, ami éppen akkor populáris. A tánczenei szintéren kívül is nem egy olyan csapat van, akik rendkívül biztosak a dolgukban, és máshonnan származó kollégáikkal szemben mernek kísérletezni. Ez a tánczenére is igaz, az igazán jó producerek sohasem a jelenben, sokkal inkább a jövőben gondolkodnak. Természetesen mind a mai napig dolgoznak kiemelkedő német és holland lemezlovasok és producerek, de korántsem annyian, mint Nagy-Britanniában. Ennek oka az, hogy a zenekészítés náluk már szinte hagyomány, egy önálló kis iparág. A legeldugottabb vidéki kisvárosban is foghatja magát valaki, és készíthet dance zenéket, és ha jó, amit csinál, komoly esélye van rá, hogy megjelenjen. Nem egy példa van rá, hogy valaki Isten háta mögötti helyeken összehozott egy kis stúdiót, és azóta sikeres producerként dolgozik.

Állítása szerint nem kell a címlapokat keresgélni, nem kell mindig a médiában szerepelni, sokáig saját weboldala sem volt, mert nem tartotta fontosnak. Azonban így is ismerték a világ minden szegletében. A siker titka azonban egyszerű: elég szétrúgni a klubok falait. Ehhez, pedig Nick nagyon jól ismeri a receptet, a változatosság jelenti számára a legkönnyebb utat.

Az éppen aktuális trendek számára mindig csak jelentéktelen próbálkozásoknak számítottak, mivel szinte hetente változtak. Hihetetlenül vibrál manapság az elektronikus zene, mindig akadnak újabb és újabb kezdeményezések. Csak az a kár, hogy mégsem születnek olyan ikonok, mint anno a KLF, Underworld vagy Orbital. Dj-k tömkelegétől burjánzik a világ, tehetségek vannak, ikonok nincsenek. Van helyette popularizácó, amit a szakma egyik ikonjának számító Nick mindig el fog utasítani.
Az elmúlt húsz évben szinte mindenhol ott volt, mindent játszott és mindent meghallgatott. A kezdetek kezdetén cseppent bele ebbe a különleges világba, ami a mai napig rabjaként tartja.
Lassan ötven évesen nem igazán kíváncsi mások véleményére, azt játssza, ami tetszik neki. Ő és a hozzá hasonló dj-k nagyon szerencsés helyzetben vannak, hiszen azt játszhatják, amit akarnak, és ezt csak is maguknak köszönhetik.

Az ő dolguk manapság, hogy új tehetségeket fedezzenek fel, támogassák a munkájukat. Ugyanis minőségi zenét akarnak, minőségi producerektől.
Nick DJ-ként Anglia legjobb klubjaiban pörget (Ministry, Gatecrasher, Cream) és Amerikától Japánig mindenhol szívesen látják, mixlemezeit tízezrek hallgatják.

A Way Out West
1987-ben egy napsütéses nyári napon Nick Warren éppen Bristol utcáin kószál, amikor a semmiből hirtelen előbukkan egy 13 éves cingár srác a gördeszkáján, "Tűnj az útból nagypapi!" – kiált rá hajszál híján elütve Nicket. Egy évvel később Jody Wisternoff félreteszi deszkáját, hogy tini hip hop betyár legyen, és otthon csinál egy kazettát bátyjával, aminek végeredménye egy lemezszerződés a Smith & Mighty-nál. Ezen kívül hardcore felvételeket gyártanak Dj Die-jal, aki egyébként Roni Size Full Cícle csapatának nélkülözhetetlen tagja volt.
18 évesen Jody érdeklődése a techno és house elé fordul. Elkezd dolgozni egy dalon (Paradise), majd öt évvel első "találkozásuk" után újra belebotlik Nick Warrenbe – aki időközben csatlakozott a Massive Attack első angol turnéjához és épp belépőben van az akkor bimbózó vendég dj körforgásba. Az alapok, melyek a Way Out West kialakulásához vezetnek, egy délutáni közös alkotómunka eredményei voltak.
A Replay Records-ban találkoztak, ahol Jody elektronikus zenei gondolatmenetét túl meggyőzően adta elő Nicknek, ami eredményeképp egy délután Nick átment Jody-hoz egy láda lemezzel, és rengeteg hangmintával. Jody épp a Paradise-on dolgozott, amikor egy órán belül ketten teljesen átalakították a dalt, olyan irányba, amit egyedül egyikük sem volt képes megvalósítani. Jody ekkor még azt sem tudta, hogy pontosan ki is Nick, azt hitte, hogy egy ugyanolyan léhűtő, mint akkoriban ő volt.

Első közös szerzeményük az Ajare maxi volt, ami a későbbiekben progresszív klubhimnusszá vált. Fellépéseik során teljesen élő produkciókkal álltak színpadra, Jody sokszor 16 sávot irányított a keverőn, Nick pedig adagolta a samplingeket és programozta a számítógépeket. Így minden egyes alkalommal teljesen másfajta dolgokat csinálhatnak, játszhatnak a különféle hangokkal. Ez nem azt jelenti, hogy hangokat vesznek ki egy-egy dalból, hanem hangminták hozzáadásával és összeolvasztásával teszik színesebbé a dalokat. Mai nevén ezt Live Act-nek nevezik, csak manapság az Ableton Live megjelenésével sokkal egyszerűbbé vált a dolog.

Azonban ez az előadás annyira lenyűgözte a liverpooli szuperklub (Cream) menedzserét, hogy össze hozott nekik egy szerződést a DeConstruction Records-hoz. Széleskörű elismerésre azonban akkor tettek szert, amikor a The Gift nevezetű nótájuk felkerült az angol 20-as slágerlistára 1996 nyarán. A dal, egy hardcore számból kivett betét ambientes szólamokkal, break-es dobokkal rendelkezett, ami nemzetközi sikereket is hozott számukra.

A siker után egyre többen kérték fel őket remixek elkészítésére, így keverték újra a Dubstar, a Fluke és a The Orb zenéit. Munkájuk eredményeképp kibővíthették és felújíthatták stúdiójukat, ahol 1997-re elkészülhetett az együttesről elnevezett albumuk. Leginkább az akkori Sasha és John Digweed, esetleg Chicane munkásságaival állítható párhuzamba. Breakbeat alapokon nyugvó trance-es és atmoszférikus zenék, még kialakulóban lévő, szűz progressive house és trance, végül az eredeti értelemben vett progressive breakbeat. Nagyjából így írható le a Way Out West akkori hangzásvilága. A kritikusok nem voltak túlságosan elragadtatva az új hangzástól, amelyben a meleg, álomszerű érzések domináltak. Elvétve azért melodikus downtempo és ambient számokat is fabrikáltak. Érthető okokból hatalmas várakozás előzte meg következő albumukat.

2001-ben jelent meg a második nagylemezük, Intensify néven. Ez az album már egy új kiadó gondozásában fog megjelenni, ugyanis az előzőnél egész egyszerűen úgy döntöttek, hogy nem adják ki albumukat, sokkal jobban érdekelte őket Whitney Houston vagy a Five. Azonban nem is kellett sokáig keresgélni a fiúknak, a Distinctive Records gyorsan bejelentkezett náluk, hogy szívesen kiadják az albumot, ami nem mellesleg jobban illett a profiljukhoz is. Ezen a korongon már sokkal inkább a klubokhoz igazodó hangzást alakították ki. Ezen az albumon arra törekedtek, hogy ne hangmintákat használjanak a vokálokhoz, mint eddig, hanem hús-vér énekeseket. Ez Nick számára furcsa, és nehéz volt, hogy a gépeket élő emberek váltották le, és velük kellett együtt dolgoznia. Számára nem is tetszett annyira az album, állítása szerint ez a lemez nála csak No. 2. Jodynak viszont annál inkább tetszett a dolog. A trekklistán azonban szépen sorakoznak a proggie érában hatalmas sikert alkotó dalok, mint a The Fall, vagy az Intensify. Az új dalok készítése közben munkamegosztás nincs kettejük között, általában egyedül kezdenek neki egy-egy új dalnak, aztán később összeülnek, és később együtt formázzák, alakítgatják a trekkeket.

Egy teljes album elkészítése számukra körülbelül 2 évbe telik, ugyanis közben mindketten járják a világot dj-ként, és persze saját dalokat is készítenek közben.
A Melt munkacím alatt futott album végül Don't Look Now címen látta meg a napvilágot 2004-ben, dupla verzióban, egy mixel együtt. Valahogy mégsem lett akkora siker, mint az előző két album. Talán azért, mert az irány ezúttal sokkal inkább a dalközpontúság, mintsem a klubok világa felé tolódott.
Az egyetlen szélesebb körben is ismertebb szám erről az albumról az Anything But Yout lett, az is inkább a break szcénában tarolt. A kettes cd-n található mix nem tartogat túl sok meglepetést, de egyszer azért érdemes meghallgatni.

2009-ben kiadásra került a Hope Recordings jóvoltából az eddigi legújabb Way Out album, We Love Machine címmel. Nem meglepő módon, hatalmas siker volt ez a lemez is. A tavalyi évben kiadásra került a We Love Machine Remixes, szintén a Hope gondozásában. Elég híres producerek járultak hozzá az albumhoz, nem kisebb nevek, mint Henry Saiz, Guy J, Eelke Kleijn, D. Ramirez vagy Robert Babicz.

A house zene

Mikor a feleslegesn túlbonyolított, szintetizátoroknak nevezett szerkezeteket először tolták be a The Beatles stúdiójába a hatvanas években, az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy miféle lavinához gyúrják a kezdő hógolyót. Megmutattak egy olyan irányt, amit a Pink Floyd körül centralizáló progresszív rockon keresztül – a Kraftwerkben és a Tangerine Dreamben definiálódó – krautrockig mindenki követhetett a saját stílusa szerint. Ez utóbbi, azaz a Kosmische Musik, a germán szféra válasza volt az amerikai-brit hippi mozgalom pszichedelikus, de sokszor egyre keményebbé váló gitárzenéjére. Ez a két vonulat gyakorlatilag kijelölte a következő évtizedek két fő csapását, ahogy a Kraftwerk, (Nick is a rajongújuk volt) az electrót és a technót alapozta meg, úgy kövesedett meg a popzenében a klasszikus elektromos rock felállás, ahol már torzított gitárhangok domináltak, no meg a fejbólogatós szintis csávók.

A 70-es évek végén csaptak fel a new wawe és az electropop első hullámai, miután a punk mozgalmak kevesek voltak ahhoz, hogy feltartóztassák az új stílusok térhódításait. Természetesen az új stílusok alapjai már mind elektronikus zenei alapokra épültek, hiába volt még hangzásvilágában punk vagy rock zenéhez hasonló. Mindezen kölcsönhatások alapozták meg a mai house zene világának sokszínűségét, no meg persze elsősorban kialakulását. Mai napig visszahallható a house zenékben egy-egy Beatles vokál, dallam.

Az új stílus, azaz a house, valamikor a 80-as évek végén jelent meg, de csak az évtized vége felé vált kiforrottá. Az Egyesült Államokból, Chicagóból indult, a klub neve pedig
Warehouse volt.
A disco műfajjal szemben, annak felváltása céljából jött létre, azért, hogy egy alternatívát nyújtson a disco zenére ráunt közönségnek. Az amerikai létrehozók közül pedig pár név: Frankie Knuckles, Marshall Jefferson, Todd Terry, David Morales, Davod Cole.

A house zene magyar jelentése a ház szó, ami egész egyszerűen abból eredt, hogy ilyen műfajú zenék készítése nem igényelt már külön zenekart, egész egyszerűen otthon egy szintetizátor, dobgép, egy-két sequencer és sampler segítségével "bárki" elő tudott állítani otthonában ilyen stílusú zeneszámokat.
Nagy-Britannia 1988, a műfaj fellendülése ekkoriban indult meg a szigetországban, a Londonban tartott zenei eseményt azóta Summer of Love-nak nevezték el. Ez a zenei hullám gyorsan elérkezett Bristolba is, itt érkezeik a képbe Nick Warren. Zenei pályafutása ekkoriban kezdődött, és gyorsan megszerette ő is a stílust. Így hazájában ő is a korai house zene egyik prédikátorává vált abban az időben.

Global Underground

Andrew Archer és Scott Dawson megalapítja 1995-ben angliában a Boxed lemezkiadó céget. Ekkor még mit sem sejtve, ambiciózusokkal teli fiatalemberek lévén létrehozták a Global Underground elnevezésű cd-sorozatot, ami a 21. századra minden idők egyik legkedveltebb és legismertebb elektronikus-tánczenei sorozatává válik. A sorozat elsősorban a house zene egyik keményebb vonalát, a progresszív house elnevezésre hallgató stílust és irányzatot követő albumok széles skáláját vonultatja fel és mutatja be, ráadásul olyan nagynevű és az egész világ számára ismertté vált lemezlovasok prezentálásában, mint Deep Dish, John Digweed, Sasha, Danny Taneglia, Anthony Pappa, Paul Oakenfold, és nem utolsó sorban Nick Warren.

Az első album az azóta már elhunyt, Tony de Vit mixelésében került rögzítésre 1996-ban, Tel Aviv-ban. A sorozat első része a városról kapta nevét: Tony de Vit – Tel Aviv GU001.
Szám szerint a sorozat második (GU002) része valamilyen oknál fogva nem jelent meg, ami Paul Oakenfold New York elnevezésű mixe lett volna.
A harmadik rész azonban már megjelenésre került, egyenesen Nick Warrentől Prague néven.
Így mondhatjuk azt is, hogy Nick jócskán szerepet vállalt az elhíresült sorozat alapjainak kiépítésében, és még 7 albummal kápráztatta el eddig a nagyközönséget.

A kiadvány azonban olyan jellegzetességgel rendelkezik, hogy egy adott ország adott városában kerül rögzítésre minden egyes szerzemény, egy nemzetközileg elismert dj mixelésében.
A sorozat segítségével e városok klubéletébe nyerünk betekintést, az ottani hangulatot, érzéseket, zenei élményeket, inspirációkat prezentálják az egyes darabok. 1996 óta a sorozat rengeteg hasznot termelt az alapítóknak, és etalonná vált a house-zene világán belül. Sokan nem szeretik a műfajokba való besorolást (sokszor nagy az átfedés és olyan sok az alirányzat), de valahogy mégis szükség van rá, így a mixsorozat hangzását jobbára a progressive-house irányába sorolhatnánk, de találunk a mixek között számos trance és breakbeat központú kiadványt is.
A kezdeti időkben, az első pár GU-kompiláció (Tony de Vit, Nick Warren) még hard-house központú volt, majd egyre inkább a progresszívebb house, trance és tech hangzás került előtérbe.

Az ezredforduló után szép lassan temetni kezdték a progressive-house-t, s valami újra várt mindenki. Ahogy azt mondani szokták, az energia nem vész el csak átalakul, úgy a progresszív irányzat sem tűnt el -mint azt sokan előrevetítették-, hanem átalakult. A tört ütemek térnyerése új életet lehelt a már temetett irányzatba, s felfrissítette azt.
A fúzió sokak számára meglepő volt, de működött, s számos GU-mixen is felfedezhetjük a tört ütemek jelenlétét (James Lavelle – Barcelona, James Lavelle – Romania).

De nem volt hosszú ez a "házasság", ez a fúzió is gyorsan megkötött, s mostanság a progresszív hangzás a legkevésbé várt irányból, az ugyancsak eltemetett electro-ból merít, s kap újabb vérfrissítést.
Az elektronikus tánczenék és ezen belül is a house egyre nagyobb térnyerése következtében számos új projektet indítottak útjára a label vezetői, a hagyományos GU-mixek mellett létrejött a Nubreed, a 24:7, a Stewe Lawler nevével fémjelzett LightsOut és egy-két különleges kompiláció is (Afterhours, Electric Calm), ami által betekintést nyerhetünk olyan kevésbé közkedvelt zenei stílusokba is, mint a downtempo. A Global Underground 2003-ban megalapozta saját nevén kiadói státuszát, miután az eredeti GU-kiadó, a Boxed végleg csődbe ment.

Nick GU028-as Shanghai albuma lett a csúcs, ezzel a lemezzel annyi ismeretlen, még sehol nem jegyzett producert akart megszólaltani, amennyit csak lehetett. Körbeküldött egy e-mailt, hogy várja a szerzeményeket bárkitől, bárhonnan. Természetesen ezrével érkeztek a cd-k a világ minden részéről. Ez az album lett minden idők legsikeresebb GU kiadványa. Így fedezte fel kishazánkból Yvel & Tristan duót, akiknek a Pillow című számuk kapott helyet a lemezen Quasar remixében. A változatos trekkeknek köszönhetően ez lett Nick legváltozatosabb, legmuzikálisabb anyag: indie-rocktól a vokál zenéken át, édes melódiákat érintve a deep house-tól az acidig, mindenféle irányzat és hangzásvilág felcsendül ezen a korongon.
Mintha csak pályafutásának összes tapasztalatát próbálta volna egy korongra sűríteni, a legfrissebb zenékkel, amiket csak a földkerekségen találhatott.
A GU-n belül létrejött egy GU Music nevezetű címke, amely számos előadó produceri munkáinak megjelentetését tűzte ki célul (Pako & Frederik, Dark Globe, Rogue Audio, Alex Dolby) a DJ-mixek prezentálása mellett, s olyan tehetségekkel ismertette meg a világot, mint a Lostep formáció, vagy Eelke Kleijn.

Az olyan magas színvonalú dj-mix sorozatok mellett, mint a Renaissance, a DJ Kicks vagy a Back To Mine, a Global Underground ma is méltán nemzetközi sikereknek örvend, születése óta rengeteg embert varázsolt el világszerte, amivel végleg beírta nevét az elektronikus-zene nagykönyvébe.

Diszkográfia

Mixlemezek:
1997: Global Underground 003: Prague (Boxed)
1998: Global Underground 008: Brazil (Boxed)
1999: Back to Mine: Nick Warren (DMC Publishing)
1999: Global Underground 011: Budapest (Boxed)
2000: Global Underground 018: Amsterdam (Boxed)
2001: Renaissance: Revelation (Ultra Records)
2003: Global Underground 024: Reykjavík (Global Underground Ltd.)
2005: Global Underground 028: Shanghai (Global Underground Ltd.) (Billboard Top Electronic Albums #14)
2007: Global Underground 030: Paris (Global Underground Ltd.) (Billboard Top Electronic Albums #20)
2008: Global Underground 035: Lima (Global Underground Ltd.)

Way Out West albumok:
1997: Way Out West - Way Out West (Deconstruction)
2001: Way Out West - Intensify (Distinct'ive Breaks Records, Nettwerk)
2004: Way Out West - Don't Look Now (Distinct'ive Records)
2009: Way Out West - We Love Machine (Hope Recordings)
2010: Way Out West - We Love Machine remixes (Hope Recordings)

Way Out West maxik:
1994: Way Out West - "Ajare" (Deconstruction) (UK Singles Chart #52 peak)
1996: Way Out West feat. Miss Joanna Law - "The Gift" (UK #15) (Deconstruction)
1996: Way Out West - "Domination" (Deconstruction) (UK #38)
1997: Way Out West - "Blue" (Deconstruction) (UK #41)
1997: Way Out West - "Ajare" (re-release) (Deconstruction) (UK #36)
2000: Way Out West - "The Fall" (Deconstruction) (UK #67)
2001: Way Out West - "Intensify" (Distinct'ive Breaks Records) (UK #46)
2002: Way Out West feat. Tricia Lee - "Mindcircus" (Distinct'ive Breaks Records)
(UK #39, Billboard Hot Dance Club Play #6)
2002: Way Out West feat. Kirsty Hawkshaw - "Stealth" (Distinct'ive Breaks Records)
2004: Way Out West - "Anything But You" (Distinct'ive Records)
2005: Way Out West - "Don't Forget Me" (Distinct'ive Records)
2007: "One & Only" (Hope Recordings)
2008: Way Out West - "Spaceman" (Hope Recordings)
2009: Way Out West - Only Love (Hope Recordings)
2010: Way Out West - Future Perfect (Hope Recordings)

Összefoglalás

Szakdolgozatom témája, mint az már kiderült Nick Warren, és a saját maga köré kiépített zenei karriere. A hozzá kapcsolódó szempontok alapján próbáltam bemutatni több nézőpont alapján. Warren világhírnevének megszerzéséhez jócskán hozzájárult, amikor karriere elején a Massive Attack felkérte őt turné dj-nek, mondhatnánk úgy is, jókor volt jó helyen. Egy kezdő dj számára rengeteget jelent, ha már egy befutott lemezlovas pártfogása alá veszi, és megismerteti vele a jól bevált fortélyokat, trükköket, egy minél jobb hangulatú buli összehozásához. Innentől kezdve a turnék alatt rengeteg dolgot tanult meg a dj-zésről, rengeteg kapcsolatot szerzett, megismerte a közönség. Ez a saját karrierjének kiépítésében mind hasznára vált, az, hogy produceri képességei is ilyen egyediek, az már csak hab a tortán.

A Global Underground lemez szerződés is egy nagy lehetőségnek bizonyult számára, azonban mint kiderült, szinte majdnem fordítottá vált a szituáció, mivel Nick alkotta meg az egyik legtöbb példányszámban eladásra került albumot.

A zene számára az életét jelenti, így semmi pénzért sem hagyná abba a dj-zést, és producerkedést.
Szeret Magyarországon játszani, többször letette már a névjegyét nálunk, Jody-val együtt. Sőt, szerinte a Studio Európa legjobb klubja. A magyar közönséget is imádja, állítása szerint sokkal jobb az európai klubkultúra, mint az Egyesült Államokban, nálunk hatalmas tapsviharral, vagy sikollyal fejezi ki a közönség tetszését, vagy nem tetszését.

GU albumai közül ő készítette el a Budapest címűt, és Yvel & Tristan bemutatását is a nagyközönség számára, az ő neve mellé írhatjuk. Így tehát mondhatjuk azt is, hogy némely magyar vonatkozással is rendelkezik.
Én személy szerint nagyon kedvelem a szettjeit, ha tehetem, rádióműsorait is meghallgatom élőben. A progressive house szerelmese vagyok én is, így próbálom az ő hangzás világát megközelíteni egy-egy mix készítése során, természetesen saját motívumokkal tarkítva azt.

Mindezek által bátran kijelenthetjük, Nick Warren egy mérföldkő volt a house zene kialakításában, és most is az a progressive house terjesztésében. Nemhiába, hisz ő "beleszületett".

Nem volt alkalmam eddig még élőben hallani a varázslását, most pedig szerencsére lehetőségem akad, hiszen február elején ismét ellátogat hazánkba, Siófokra. Mindenképpen kihasználom a lehetőséget, és megnézem, hogy hogyan dolgozik egy világsztár, "a halk szavú mágus".