Az első, igazán széles rétegek által hozzáférhető mobilkommunikációs eszköz a személyhívó volt. A cikkben e rendszereket és hazai történetüket tekintjük át.

Sokan, főként a 80-as években és az után születettek, nagy valószínűséggel csak az amerikai kórházsorozatokban láttak személyhívót. Azokban az országokban, ahol a mobilkommunikáció fejlődése jóval kiegyensúlyozottabb volt, mint nálunk, ennek az eszköznek is megvolt a maga jellemző korszaka, jellemző funkciója. Olcsóbb és megbízhatóbb, de főként kisebb volt mint a korabeli mobiltelefonok, de csak egyirányú kommunikációt biztosított. Igazából a vezetékes telefonnal jól ellátott országokban ill. a jól körülhatárolható kisebb helyeken (üzemekben, kórházban stb.) volt létjogosultsága. A kezdeti személyhívókra csak számsorokat lehetett küldeni. Az ember felhívta telefonon a személyhívó szolgáltatás központját, bediktálta a címzett azonosítóját, majd az üzenet számjegyeit, amely legtöbbször egy telefonszám volt. A címzettnek csipogott a készüléke, bement az első telefonfülkébe és felhívta az üzenetként kapott számot. Így viszonylag gyorsan kapcsolatba lehetett lépni a tetszőleges helyen tartózkodó másik féllel. Üzemekben, kórházban helyben telepítették a központot, és csak a hívandó mellékállomás számát kellett kiküldeni. A belső telefonhálózat nyilvános készülékei ezeken a helyeken szinte mindenhol megtalálhatóak voltak, így nem okozott problémát néhány percen belül felhívni a közölt melléket.


Motorola gyártmányú személyhívó-terminál kis méretű, pl. kórházi vállalati rendszerekhez



Numerikus személyhívó: 20-50 üzenetes memória, néma és vibra üzenetjelzés

A szolgáltatás továbbfejlesztéseként lehetőség volt szöveges üzenet küldésére is, ennek megfelelően megjelentet a „Text” jelzésű készülékek. Ez hasonló funkciójú de általában nagyobb terjedelmű volt mint ma egy SMS, de természetesen ez is csak egy irányba működött. Az üzenet a legtöbb esetben itt is az volt, hogy pl. „Hívj fel egy órán belül a következő számon ….”. Azért itt már jóval informatívabb üzenetek is megjelenhettek, és lehetőség nyílt információs szolgáltatások (pl. óránkként automatikusan küldött tőzsdehírek) megrendelésére is. A fejlettebb szöveges rendszereknél már közvetlenül SMS vagy e-mail üzenetet is lehetett küldeni a készülékekre. Sok rendszerben az előfizetőket saját telefonszámmal látták el, pl. hazánkban a 06 50-es előhívószámmal lehetett személyhívó irányba hívást, jobban mondva üzenetküldést kezdeményezni. A tárcsázás után a telefonkészülék számbillentyűivel közvetlenül numerikus, vagy a kezelő segítségével szöveges üzenetet lehetett küldeni.
Ezeknek a rendszereknek van még egy nagyon nagy, máig is élő előnye. Maga a vevőkészülék nem bocsát ki semmilyen rádiófrekvenciás sugárzást, így olyan helyeken is teljes biztonsággal használható, ahol a mobiltelefonok által kisugárzott jelek zavarokat okozhatnak. Itt elsősorban kórházakra érdemes gondolni, de kutatóintézetek és katonai létesítmények is szóba jöhetnek.


Alfanumerikus személyhívó egy svájci hálózatból

A személyhívó rendszerek viszonylagos olcsóságát az adta, hogy rádió vevőkészüléket (akár hangot, akár adatot akarunk venni rajta) viszonylag egyszerűen lehet készíteni. A jelzések sugárzását gyakran egy országos műsorszóró-hálózat állomásain, a hangjel mellett a vivőre modulálva oldották meg, így az első megoldásoknál még önálló bázisállomásokat sem kellett telepíteni.
Hazánkban a személyhívó kevéssé terjedt el, ugyanis a kezdeti időkben „Hívj fel a következő számon….” típusú üzenetekkel volt egy kis probléma. Mégpedig az, hogy a 90-es évek elején az ország vezetékes telefonokkal való ellátottsága igen siralmas volt és a nyilvános készülékeken sem lehetett mindig vonalat kapni. Jellemző az, hogy amikor a Westel 1991-ben megindította az NMT 450 rendszerű analóg rádiótelefon szolgáltatást, nagyon sokan nem azért vásárolták meg az igencsak drága, emellett nagy és nehéz rádiótelefon készülékeket, mert égetően szükségük lett volna a mobilitásra, hanem azért, mert egyszerűen nem lehetett vezetékes telefonhoz jutni.

A hazai hálózatok
Az első hazai személyhívó hálózat Operator néven 1992-ben kezdte meg működését. Az Antenna Hungária többségi tulajdonában lévő cég az URH műsorszóró sávban, a meglévő országos rádióadók segítségével biztosította a személyhívó szolgáltatást. Ez azonnal országos lefedettséget jelentett. Az eredetileg az OIRT „keleti URH” sávban sugárzott jelek idővel átkerültek a CCIR „nyugati URH” sávra, de a rendszer kevés fejlesztési tartalékkal rendelkezett és az időközben megjelenő, jóval modernebb, „ERMES” digitális személyhívó rendszerek is komoly konkurenciát jelentettek. A két új szolgáltató 1994-ben és 1995-ben kezdte meg működését, EasyCall és Eurohívó néven. Igaz az ERMES rendszerek működtetéséhez saját (169 Mhz-es) adóhálózat kiépítése volt szükséges, a jóval modernebb berendezések és a sokrétűbb szolgáltatáscsomagok segítségével a cégek újabb előfizetőket szerezhettek.


Nokia gyártmányú alfanumerikus személyhívó, amely a hazai Operator rendszerben működött

A szolgáltatás fénykorában összesen kb. 20-30 ezer előfizetővel rendelkezett a három cég. A mobiltelefon még elég drága volt ahhoz, hogy sokan a személyhívót részesítsék előnyben. Nem is beszélve a kisebb lokális (vállalati, városi, kórházi) rendszerekről, amelyeket szintén ezek a cégek építettek ki megrendelésre, az ország számos pontján. Telepítették a szükséges berendezéseket és a megrendelő számára biztosították az üzenetküldésre alkalmas terminálokat. A GSM hálózatok megjelenésével és egyre gyorsabb terjedésével nagyjából egy időben már nem működhetett gazdaságosan a három személyhívó társaság, így 1998-ban az EasyCall felvásárolta az Operator-t, megszűntette a régi szolgáltatást. Így saját, előfizetőtáborát csaknem megduplázta. A modern ERMES személyhívókkal már lehetőség volt csoportos üzenetküldésre, közlekedési, valuta vagy tőzsdeinformációk automatikus fogadására és az előfizetők már néhány külföldi országban is fogadhattak üzeneteket. 1999. decemberében az EasyCall kivonult a piacról, előfizetőit az Eurohívó vette át, így egyedüli szolgáltatóként működött tovább. Azonban a GSM telefonok csökkenő ára és idővel a prepaid (feltöltőkártyás) konstrukciók megjelenése fokozatosan az utolsó országos személyhívó szolgáltató és ezzel együtt az ERMES rendszer nyakára is ráhelyezte a hurkot. A cég 2003. nyarán állítja le véglegesen a szolgáltatást. A megmaradt előfizetőknek az egyik GSM szolgáltató kínált kedvezményes belépési lehetőséget.


NEC gyártmányú alfanumerikus személyhívó, amely a hazai digitális ERMES rendszerű hálózatokban működött

Ezzel lezárult a személyhívó korszak. Az egyesült államokban a 90-es évek végén több mint 40 millió előfizetőnek volt a zsebében a kis készülék, ottani szóval pager. Hazánkba kicsit késve érkezett az első technológia. A modern ERMES szolgáltatások se itthon, se más országokban sem tudtak igazi áttörést hozni, mert a rádiótelefon, ezen belül a GSM egyre tömegesebb terjedése olyan alacsony készülékárakat és fenntartási költségeket tett lehetővé, amellyel a kicsi, csak egyirányú kommunikációra képes dobozkák már nem tudták felvenni a versenyt.
Ma a közcélú műholdas rádiótelefon rendszert üzemeltető Iridium társaság biztosít globális személyhívó szolgáltatást, amelynek segítségével a föld bármely pontján, így az északi sarkon, vagy akár egy repülőgépen is kaphatunk üzenetet.

Oldmobil

Kapcsolódó weboldalak
Postamúzeum: [link]
Az Easycall ''antik'' honlapja: [link]
Mobiltelefongyűjtemény: [link]