Bevezető

Tavaly februárban sikerült vennem egy Motorola Milestone okostelefont.
Egy HTC TyTN-t (pontosabban MDA Vario II-t) cseréltem le rá, már akkor megfogadtam, hogy soha többé QWERTY nélküli telefon. Nos, most mégis, de erről majd később.

Anno a Milestone-on kívül egy eszköz volt még, amit megvettem volna, a Nokia N900. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a Milestone-t választottam, de mégis sokat gondolok a mai napig arra, hogy vajon mennyivel lett volna jobb az, mostanra úgy érzem a Maemo jobb volt akkor, mint az Android, a MeeGo pedig biztosan jobb lenne, ha.
Sajnos a szerencse elpártolt utóbbi rendszer mellől, a Nokiával és lehet az Intellel együtt. Egyébként ha már Nokia, volt egy N82-m is, az volt az első okostelefonom.
Imádtam. Csak a rizsszerű billentyűket utáltam rajta, de a kamera, a vaku és persze a lencsevédő a kamera előtt.. finom apróságok. Meg akkor még a Symbian is megfelelt az elvárásoknak, amik közelebb voltak a földhöz, mint manapság. Nagyon sajnáltam, amikor megváltam tőle, majdnem annyira, mint most, hogy nemrég megváltam a Milestone-tól. Szerintem a Symbianban is lett volna bőven lehetőség, de ne feszegessük, túl sok a ha és persze ott a volna.

Na de nem erről akarok írni, hanem az átmenetről, ami a Motorola Milestone-tól vezetett a Sony Ericsson Xperia Neo-ig. Mert ez utóbbi lett az új telefon.
Eredetileg egy LG Optimus Black volt tervben, de körülnéztem még a kínálatban, végül a Neo mellett döntöttem. Idővel elválik, hogy jól döntöttem-e, bár már most látom, hogy meggyőző példány, a Gingerbread sokat jelent, a friss hírek pedig az Ice Cream Sandwich frissítésről... na annak örülni fogok.

Hogy miért váltottam? Elértem a Milestone korlátait. Bár fórumokban néha úgy tűnhet nem szívleltem túlságosan, valójában nagyon megszerettem, el is neveztem, persze csak formálisan, sosem beszéltem hozzá (kivéve amikor rosszkor indult újra egy-egy MOD vagy épp a hivatalos rendszer alatt, de akkor is inkább a Motorola fejlesztőit szidtam, akik nem voltak képesek egy normális Froyo-t összehozni) vagy szólítottam a nevén, meg ilyenek. Lynx volt a neve egyébként.

Elégedett voltam vele mindig, bár a Froyo frissítésben sokakhoz hasonlóan én is hatalmasat csalódtam. De a modderek szerencsére sokat segítettek és elláttak minket sok MOD-dal, amik jó ideig kitolták a Milestone alapkorlátait. Sokáig a CyanogenMOD volt a kedvencem (nem hivatalos támogatás, a zárt bootloader miatt), majd ahogy a 7-es verzió egyre inkább emlékeztetett a TyTN vs. WM6.5 helyzetre, a Cronos Ginger és a FroyoMOD felé fordultam.
Felváltva használtam ezeket, végül egy nagyszerűen összerakott FroyoMOD-dal a fedélzetén váltam meg a kedvenc telefonomtól, amit fél éve akkor sem adtam volna el, ha dupla árat fizetnek érte.

De változnak az idők, a helyzetek és szükségessé válnak kompromisszumok. Az volt a tervem, hogy 10 évig megtartom és akkor írok egy átfogó összehasonlítást a Milestone és az akkori Motorola csúcsmodell közt. Persze eleve nem tudtam volna megtenni, hisz nem lesz Motorola telefon forgalomban, nemhogy 10 év múlva, de talán már jövő év vége felé sem (hacsak a Google meg nem vette a névhasználati jogot, de ezt nem hinném).

És hogy mi az írás apropója, miért ér meg pár oldalt egy átállás egy androidos telefonról egy másikra? A válasz az átmenetben van. Ugyanis előbb adtam el a Milestone-t, mit hogy a Neo megérkezett volna. A kettő közt pedig egy LG KG130-as telefont, alias LG Jaguart használtam.

Alaposan visszautaztam tehát az időben, ez a telefon még Java alkalmazásokat sem támogat! Ezt fogom tehát elemezni, leírom milyen volt egy Android után egy ilyen „butafon”, mire mentem vele és mi hiányzott a legjobban, illetve a végére tervezek egy gyors összehasonlítást a Milestone és a Neo közt, bár előbbit csak emlékezetből fogom „elemezni”.
Nem lesz nehéz, hisz szinte részem volt másfél évig, szinte már kiborgként. Megjegyzem remélem az új tulajdonosának is okoz majd hasonló örömöket, még ha nem is fogja elnevezni vagy szerves részének tekinteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!