Most mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, mégsem teszem, mert nem kérkedem ezzel. Na jó, talán egy picit. Szerencsés vagyok, de nagyon. Ugyanis itt töltöm majd a nyarat, igen, az egészet.

Hogy kerültem ide?

Úgy esett, hogy drága iskolám Gyöngyösön fél-fél év gyakorlatot követel meg az utolsó 2 évben. Kapva kaptam az alkalmon, és elfogadtam egyik közeli rokonunk ajánlatát, miszerint magyar és német csoportokat kell segítenem a Tekeresi Lovaspanzióban, alkalomadtán besegíteni a recepción, lovagoltatni, vendéget fogadni, stb.

A lovaspanzió belső udvara

Egyáltalán nem a pénzért jöttem ide, sok időt töltöttem kiskoromban Sikondán és Pécsett (mindkettő megér majd egy írást!), tudtam mire számíthatok.

Orrrfű? Az mi?

Képzeljetek el egy forró nyári napot a tengerparton, ahol milliók süttetik a hátsó felüket, patakokban folyik a sör, szól a dínom-dánom, ibizabulik követik egymást, nyüzsgés van és zaj, és tenger, és homok és part.

Orfű garantáltan nem ilyen. Itt pihenni lehet, de azt nyugodtan, és kényelmesen. Két gyönyörű tónak a helyét öntötte ki az Úr, szépen körberakva erdővel, dombbal, és fénnyel, valamint 5 falucskával, amelyeket együttesen Orfűnek hívunk. Országunk ezen kincse Baranya megyében, a Mecsek északnyugati határánál, Pécstől 15 km-re fekszik.

Szolid tavacska...

Kevés helyen voltam az országban, ahol akkora csend fogadott reggel 8 körül, mint itt. Néha egy-egy lovacska elnyerítette magát, félénken kettécsiripelte a némaságot valami madár. Kimásztam a teraszra, belenéztem a világba, a Pécsi-tó felé. Harmat és köd borította a tájat, fáradtan húzta fel magát a Nap az égre.

Ez mondjuk épp egy naplemente, de mindegy, nem?:D

Csodás. Lássuk, mit tartogat a mai nap. Délelőtt 2 vendéget kell elutaztatni, valamint éllovasnak állni lovasedzésen. Délután egy szegedi csoport jön, szobák mutogatása, vendégkönyv, adategyeztetés, majd megint irány a lovarda, és 2 órás edzés. Márciusban jártam itt először, mint "gyakornok", akkor 10 napig egy német csoport körül sürögtem-forogtam, elsősorban tolmácsolás, és kísérgetés volt a dolgom. Baromira élveztem, a szó valódi értelmében! Ekkor kezdtem el lovagolni is, egy öttusázó keze alatt. Valahogy így kezdődött az egész. Szépen lassan belerázódtam a panzió életébe, megszerettem a lovakat (előtte az istállóba se mertem bemenni, ez ma már elég röhejesen hangzik...), a tökéletes csendet.

Az áprilisi vadászlovaglás

Május elseje óta vagyok itt ismét. Nagy forgalomnál a panzióban segítek, ha pedig üresjárat van, fenn a Panoráma Kempingben recepcióskodom pár kedves emberrel körülvéve. Aranyélet. Délután 4 körül átslattyogok Tekeresre lovazni, ha időm engedi, utána jót hamburgerezem a Szomjasban, vagy kajáért könyörgöm a panzió konyháján. Tudom ugyanis, hogy ezzel a szakácsnénivel megfogtuk az Isten lábát. Ha esetleg kedvem támad, körbebiciklizem a tavat a frissen kiépített bicikliúton, eltekerek Sikondára nosztalgiázni, vagy átruccanok Abaligetre a barlang előtti tóhoz fotózni. Enni-inni tehát itt is lehet, nem is rosszat! Minden megvan, ami Balatonon, vagy Horvátországban. Nem viccelek, itt nem kóklerkedés folyik, alaposan felkészítik a Pécs környéki településeket a 2010-es kultfőváros project keretében a turisták megnövekedő számára.

Edzésen (jómagam a gép mögött)

Ez itt Szilaj, illetve egy darabja:D

Tudom, sokat hallani mostanában az orfűi strand körüli hercehurcáról. Nagy esély van arra, hogy megnyitják még főszezon előtt, az üzemeltető keresése folyik. Sajnos kétségek között hagynak bennünket… Pedig micsoda hangulata volt anno a helynek! A melegebb nyári napokon képtelenség volt parkolóhelyet találni a közelben, telis-tele volt a parkoló fürdőruhás, bikinis csajokkal, csoki emberkékkel. Európa legnagyobb nyitott medencéjében egy tűt sem lehetett leejteni. Két pofára habzsoltuk a hamburgert (az igazi, hatalmas húsos hambi), a pizzát, nyomkodtuk a húszasokat a játékgépekbe. Két oldali kerékkel meghajtott vízibiciklivel szeltük a Pécsi-tó habjait, sokkal, de sokkal gyorsabban ment, mint a mai trendet követő középen hajtott. Mindezek után jégkását szürcsöltünk a tűző napon, és csúsztunk kettőt az akkor országos szinten is egyedülálló csúszdán.
Ne felejtsétek, hegyek és völgyek között, az érintetlen természetben voltunk.

Így állunk tehát. Közvetlenül a strand fölött található a régi idők másik „slágere”, a kemping. Mint mondtam, itt is dolgozom majd eleget, ha szükség lesz rám. Pont ugyanaz igaz rá, mint a strandra. Hatalmas, szép, csendes, de kihasználatlan. Gondolom sokan emlékeztek még 2001 körül a Horvátország-kampányra, aminek hatására sokan a tengerpart felé vették az irányt, a megszokott, belföldi helyeket pedig elhanyagolták. Ennek esett áldozatul Orfű, így a Panoráma Kemping is.

Képek a kempingről

Mesélték, hogy régen több hét is volt, amikor ki kellett tenni a „megtelt” táblát, egyetlen sátorral több sem fért be a kemping területére, minden lakókocsihelyen állt valami, és a faházak is csurig teltek. Hol vagytok, sátrasok? Manapság szinte 100%-osan csak a faházak összkomfortja kell a népnek. Jó lesz, ha minél többen összeszeditek magatokat, és lejöttök sátrazni, mert nem igazán bírjuk a sűrű fű zöldjét (gy.k.:, ha nincs sátras forgalom, a fű gyönyörűen nő :D).

Oszt’ mit csináljak ott?

Láss világot! Felejtsd el a számítógépet legalább egy hétvégére. Ne hozz magaddal, mert gyors internetre nem számíthatsz. Ez a világvége, de annak is a közepe! Gyűjts hát magad köré minél több barátot, és másszatok fel a hegyekbe a kijelölt útvonalakon! Nem messze Orfűtől tátong az Abaligeti Cseppkőbarlang. A bizonytalan helyzet miatt csak a helyi szabadstrandot, valamint a magyarhertelendi és a sikondai strandot tudom ajánlani pancsolásra. Nem bírod ki lovaglás nélkül? A Tekeresi Lovaspanzió szeretettel vár, itt és a kempingben alkalomadtán összefuthatsz velem is, meg még pár hasonló >>jófejjel<<, akik nem csak azért törődnek a vendéggel, mert az a dolguk, hanem mert szívügyüknek tekintik a vendéglátást. Ha teheted, legalább nézz be a kempingbe, nyomj be egy sert, a hely úgyis rávesz, hogy maradj! A tó körül kulturáltan lehet összegyűlni különböző vendéglátóhelyeken, ilyen a Kistó Étterem, a fent említett sokat mondó nevű Szomjas, a strandnál felhúzott pizzeria. A hamburgeres megtalálását rábízom az ínyencek kiváló szag- és ízérzékelésére.

Summa summarum, gyertek minél többen a nyáron!