Mi dolgunk a világban?

Ez volt a 11. osztályos félévi dolgozatunk címe. A tanárnő inkább az ilyen esszéket helyezte előnybe, hogy legyen saját véleményünk a világról, tananyagról és hasonlókról.

Amikor megírtam ezt az esszét nem gondolkoztam el rajta igazán. Csak úgy ni írtam valamit neki. 8ast kaptam rá (Romániában 10 -ig van az osztályzás) és a végén egy mondat: "Nem voltál őszinte, kár!" várt. Igaza volt. 17 éves fejel "anyukám szoknyája mellet" nem érdekelt a világ. Szokásos kamasz voltam. De így lassan 21 fejjel másként gondolom az egészet. Sajnálom, hogy akkor nem írtam igazat.

Mi dolgunk a világban? Őszintén? Nem tudom, vagyis pontosabban van elképzelésem de nem biztos, hogy végleges. Ide születtem erre a kék bolygóra, de, hogy miért azt nem tudom. Megteremtettek minket vagy kifejlődtünk az mindegy. Az a kérdés, hogy miért? Van valami értelme az életünknek? Biztos, hogy van.

Élem itt a nyugalmasnak csöppet sem mondható életem, tele nehézségekkel, problémákkal, amelyek minden embernél meg vannak. Húzom az "igát", de néha úgy érzem értelmetlen, mivel más megoldotta könnyebben. Lehet, hogy mindig a másik útja a könnyebb?

De kitűztem egy célt magam elé: tisztességesen, becsületesen élni, bármilyen körülmény közt. Embernek megmaradni ebben a világban mely már rég elfelejtett valamit. Hogy mit? A gerincességet, az igazságot, az emberi mivoltott vagy valami hasonlót.

Régen (3-4 évvel ezelőtt) én is abben a világban éltem ahol ezek a dolgok hiányoztak. A magam vágyait kielégíteni, meglegyen a boldogságom, pont úgy mint a drogosnak kell a napi anyag. Belemenve bármilyen dologba ami előre visz, akár mások eltiprásával is, de előre. Ez a megoldás jónak tűnt. Hát akkor induljon az élet. Buli ezerrel meg minden ami jött sorba. Élveztem az életet.

Egy este viszont megváltozott minden. Olvastam egy dalszöveget, nem írok előadót vagy címet, csak egy idézetett.

Nem hajlok semmi szélnek,
Pusztító jégverésnek,
Úgy állok rendületlen,
Magyarnak születtem!

Hiába ütnek, rúgnak,
Kemény fából faragtak.
Az ég ítél felettem,
Magyarnak születtem!

Lágy eső arcom mossa,
Vállamon népem sorsa.
Teszem mit meg kell tennem,
Magyarnak születtem!

Olvasva e számnak a sorait ráébredtem, hogy van más út is. Igaz nehezebb. Most lehet, hogy jön a melymagyarturbomagyarnagymagyar etc. de nem sűrűn érdekel. A magyarságtudat volt az első dolog ami úgymond "felébresztett". Tartozni valahová jó érzés.

Ez után jött csak a többi dolog. Kezdtem másként szemlélni a dolgokat. Másként néztem a világra. Kezdet érdekelni a politika, a történelem, a pénzvilág és a sok hasonló dolgok.

Miként is kapcsolódik ez az úgymond ébredés a témához? Ez indította el bennem a kutatást Mi dolgunk a világban? kérdés válaszára. Felhagyva az eddig "kicsapongós" életet elkezdtem egy olyan életformát felvenni ami (legalábbis szerintem) elősegíti azokat a rég elfeledett dolgokat visszahozni. Nem vagyok konzervatív inkább nemzeti liberális

Most az olvasó úgy gondolja, hogy ennek se füle se farka és hát így is van. Mert még mindig keresem a választ. Valószínűleg soha nem találom meg a végleges választ mert mindig változni fog a véleményem és a világ. De így 21 éves fejjel maradok a kitűzött céljaim mellet. Most ez a válasz a kérdésre. Nem tudom meddig marad így, majd jön egy újabb ébredés és akkor borul lehet az egész.

Ez az írás egy úgymond személyes vélemény minden politikatol mentes, saját filozofálásom eredménye.