kettősség

Kettősségek napja. Így kezdeném.

Reggel barátnőmtől indulás munkába. Céges buli, "nyárbúcsúztató" címszóval, évek óta szokásos. A mostani főnököm dec 1-el megy nyugdíjba, ma gondolom tart egy kis beszédet, köszönetmondás, satöbbi ami ilyenkor szokásos. Mindezt reggel félholtan félig felfogva. Délután asszonyéknak nagybátyja temetése van. Isten nyugosztalja, a magyar forradalom leverésének 55. évfordulóján szólította el a sors/Mindenható (hitvallástól függően a megfelelőt aláhúzni), búcsúztatás, temetés a mai nap (nov. 7.)

Melóba beérek, persze ilyenkor kell supportot játszani, amikor laza nap lenne, a munkások nem dolgoznak, hanem a nyárbúcsúztatóra készülve csinálják a bográcsos pörköltet. Emailcím beállítás, másodlagos fiók csatolása, intranet, meg a ...om nem kéne?, W2k gépen frissítés, kézzel kell leokézni, utána restart, lőn megy minden. Enyhe aaahhhh szólam, mikor 2,5 óra van még hátra, IT rész letudva. Főnöki felszólalás T mínusz 5 perc, valamivel fotózni kellene. Ha korábban szóltok, hozom a fényképezőgépemet...fotózzunk a kollega XY mobiljával, mert az jó képeket csinál. Pont. Főnök belekezd a szövegébe, 33 év, szakértő gárda, megújulás, csing-csing kaputelefon, a beszállító nem ilyenkor hozza az anyagot? helyből 3 autóval kis szünetekkel, legyen miért rohangálni az étkezőből a kaputelefonig kétpercenként. Lepecsételem, leigazolom a dolgaikat, hadd menjenek, nekik is hétvége lesz. Tegyél jót, és boldog leszel te is - szól az elcsépelt aforizma.
Főnöki beszéd vége, a pörkölt előtt másfél vadabb barack adag a bennem van, jóízléssel ráküldöm a pörköltet. A tányér aljára érek, mikor eszembe jut, hogy sose szerettem szaftos magyar pörköltet krumplival, és főleg nem savanyúságnak pepperoni paprikával - ránézek a bal kezemben tartott paprika maradékára...fantomok ellen harcolnék? Mindegy, a gyomromban ül, elintézi a vad felfogású barackpálinkát. Elköszönés, irány a virágos, koszorú felvétele. Mennyi lesz kézcsók?

Ötszáz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!