Feltelepítettem. Nem akarok arról értekezni, hogy melyik alkalmazás milyen újdonságokkal érkezett, nyilván van erről is bőven leírás, esetleg ha nagyon “nyúztok”, akkor később arról is írok majd :) Inkább csak pár gondolatot szeretnék megosztani Veletek, némiképpen bosszúsan.

Ubuntu és a Problémák

Problémák mindig voltak. Volt olyan, amikor driver-hiánnyal küzdött az ember, vagy amikor volt driver, de minek. Néha egy-két alkalmazás megfelelője hiányzott, néha meg épp volt, de hibáktól hemzsegtek, vagy épp olyan ember készítette a felhasználói felületét, aki valószínűleg látens autista volt. Magával az alaprendszerrel a (számomra) kezdeti - Interpid előtti - időszakban nem voltak igazán nagy gondjaim, sőt az Intrepid volt az, amikor azt gondoltam, hogy na ott vagyunk már.

Két emlékezetes pontja volt ennek az időszaknak. Az egyik az, amikor egy áramszolgáltatói probléma miatt megdöglött az alaplapi hálózati kártya egy FuSi asztali gépben, és egy hulladék Realtek váltotta. Ahhoz a kártyához a fene tudja milyen meghajtó járt akkoriban, de a windows-os domain-ben az SMB/CIFS és SQL Server protokollját használva a csomagok nagyívben elkerültek. Akkor a probléma részleges megoldása az volt, hogy a Samba beállításainál a csomagok méreteit kicsit pofozgatni kellett.
A másik inkább elvi jellegű volt: a Kubuntu csapat elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy kidobja a KDE 3.x szériát. Én ezt másképp láttam, ugyanis maga a hálózatkezelés sem működött az elvárható minimális módon, és áttértem a Gnome-alapú disztribúcióra, amit így utólag egyáltalán nem bánok.

A vérnyúl színre lépett

A Jaunty Jackalope mérföldkő volt a maga nemében, ezt legalábbis minden ATI kártya tulajdonos érezhette a saját bőrén. Az Intrepid-nél el lehetett azt mondani, hogy végre ledolgozták a gyári meghajtó készítői a hátrányukat az Nvidiával szemben, hát ekkor szépen belekullantottak a ventillátorba, és a 9.04-es Ubuntu-ban megszűnt létezni a gyári támogatás. Eleinte biztató jelek voltak, hogy csak kisebb erőforrásbeli átcsoportosítások kellenek, és lesz majd negyedéves legacy támogatás is... Hát nem lett, és az újabb kártyák is csak májusban kezdtek el működni - részben. Úgy is lehetne mondani, hogy - a mesebeli képeknél maradva - inkább béna kacsára sikeredett ez a kiadás.

Körülményes Koala és a hiúz

A 9.10-nél ismét volt egy kis probléma az ATI driverekkel, de a tapasztalat gyorsan átsegítette a korán migrálókat ezen a kis akadályon. Ami a Jaunty-nál jelentkezett orbitális compiz lag (ti. ATI meghajtóval a compiz ablakkezelése néha több másodpercig elakadt, még ablak átméretezésekor is!), az természetesen itt is megmaradt. Volt rá persze workaround; eleinte megpecselte az ember forrás szinten az xorg-ot, és lefordította, majd később egy ritkán frissülő repository is épült, de egy gizike számára show-stopper kategória lehetett.
Volt még egy emlékezetesen beteg komponens a rendszerben. A laptopomban egy gyanús Optiarc meghajtó van, ami a fenti két rendszer telepítése után firmware-driver-hal útvonalon egy végtelen ciklus keretében elkezdte ontani magából az eseményeket, miszerint nem történt semmi figyelemre méltó. Ez nálam ~20-30%-ot evett meg a CPU-ból, de a launchpad-en olvasottak alapján volt olyan eset is, hogy 50-60%-ra leterhelte a gépet. A bugtrackeren a “fejlesztők” eleinte hitetlenkedtek, majd szépen áttolták a felelősséget erre-arra, hogyaszongya a firmware szar (windows alatt nem volt az, sőt Jaunty alatt sem), vagy az udev-ben van bug. Végül kiderült, hogy a HAL-ban keresendő a probléma, de mire eljutottak oda, hogy érdemben foglalkozzanak vele, jött egy okos ember, és közölte, hogy ennek a problémának nincsen prioritása, mivel a HAL-t a Maverick-től kezdve “kivezetik” a disztribúcióból. Aki esetleg ezek után még szarul érezte magát, annak adtak egy nagyszerű tanácsot, miszerint le kellett tiltani az adott eszköznél a polling-ot (hal-disable-polling). Félmegoldásnak jó volt, mert megszűnt ugyan az erőforrás-probléma, de instabil lett a DVD-meghajtó, olvasás/írás felejtős - én szégyelltem magamat.

Na és a Maverick...

Azt kicsit túlzás lenne állítani, hogy vártam mint a messiást, de a kíváncsiság nagy úr. A telepítés ment mint a szél, a szokásos problémák elmúltak, minden ment mint az olajozott villám. Még a zárt ATI meghajtó telepítése is zökkenőmentesen ment a repository-ból, ami némi háttérbeli együttműködést feltételez az Ubuntu csapat és az AMD között. Már majdnem örültem, amikor rá kellett jönnöm, hogy van egy kis probléma, megint.
A Canonical marketingjének egyik alappillére az Evolution nevű groupware kliens. Mondjuk, hogy kiválthatja az Outlook-ot, lehetne rajta vitatkozni oda-vissza, de lényegében azt lehet mondani, hogy céges környezetben, ahol egy windows-os gépen eleve Outlook-ot használnak, egy linuxos munkaállomáson ezzel lehet helyettesíteni. Többféle rendszerhez is képes kapcsolódni, többek közt Exchange-hez is egy-két módon. Hát ez most bedöglött, de olyan szinten, hogy panaszok áradata követhető már augusztus óta a launchpad-en. Ezek egy része arról szól, hogy a jóember csodálkozik, hogy egy ennyire kritikus eszközt hogy lehetett így a szabadba engedni. Mások azon szomorkodnak, hogy más kurrens disztribúcióban ez a hiba nem létezik, sőt van olyan, aki egyenesen azt javasolta, hogy a debian sid csomagot kell letölteni, és abból egy file-t kicsomagolva felülcsapni az ubuntu-s változatot. Amellett, hogy szánalmas a hozzáállás, amivel követték (vagy sem) 3 hónapja a jelenséget, végre eljutottak oda, hogy sikerült egy javítási javaslatot készíteniük, így talán karácsonyra begyógyul ez is.

Menetközben azonban belebotlottam egy másik, elsőre bagatellnek tűnő, ám a részemről végzetes hibába torkolló csapdába. Nem szoktam meg ugyanis az alapesetben települő Rythmbox lejátszót, korábban KDE-t használtam Amarokkal, így az arra hasonlító Exaile-t szerettem volna telepíteni a tározóból. Nekem paracssorban egyszerűbb, parancs kiad, rutinszerűen enter lenyom, és bámulás, hogy hogyan szaladnak a betűk... De megakadt a szemem egy 3-betűs szón: “hal”. A HAL némi áttételen keresztül ugyanis required-ként feltüntetett függősége jelenleg a lejátszónak! Végre sikerült tőle megszabadulni, erre rendkívül alattomos módon visszasunnyogott volna, és csodálkozhattam volna, hogy már megint mi a rák van a géppel. Volt rá lehetőség, hogy a felkínált függőségek nélkül telepítsem a lejátszót, így tettem, de azóta paranoid módon figyelem, hogy milyen függőségi beállításokat “ronthattak” még el.

Még mindig nem

Megint ott vagyok, hogy kissé keserűen pörgetem a launchpadet - főként az evolution-hiba miatt -, és nem vagyok elégedett. Lehet, hogy maximalista vagyok, de ez még mindig nem az a rendszer, amit csak telepítesz, és önfeledten használhatod. Persze rengeteg előnye van - nem szívesen használnék már nagyon mást - de ha valaki megfelelő tapasztalat híján csap bele a lecsóba, egy életre elmegy a kedve tőle, és fellélegezve használja inkább a win7-et.
Legszívesebben áttérnék valami más disztribúcióra, de az RPM-alapú rendszereket nem sikerült megszeretnem, a Debian szerintem kicsit komótosan fejlődik, az LMDE-től meg annyiban tartok, hogy külsősök néha nem Debian, hanem Ubuntu-alapokon fejlesztenek. Szerintetek...?