Bevezető

1976-ban Kanadában Branko Matić és Lorne Trottier megalapították cégüket, amelynek nevét a saját nevükből alkották meg: Ma a Matić-ból, tro a Trottier-ből, és a végén lévő x az angol excellence, azaz kiválóság szóból származik. Ez utóbbi mindenképpen megállja a helyét, mert a 2D megjelenítésben a kiváló képminőség szinonimája nagyon sokáig a Matrox márkanév volt.

A Matrox név alatt három divízió működik. Az első a Matrox Graphics Inc., amely már 30 éve készít videóvezérlőket, és a közönség számára a legismertebb. A második a Matrox Imaging, amely OEM-eket és rendszerintegrátorokat lát el a gyártási, orvosi diagnosztikai, biztonsági iparágban innovatív, de mégis költséghatékony megoldásokkal. A harmadik divízió a Digital Video Solutions, amely videószerkesztő megoldásokat szállít a műsorszóró és professzionális piac számára.

A Matrox 1978-ban adta ki legelső videóvezérlő kártyáját ALT-256 néven, amely az első személyi számítógéphez, az Altair 8800-hoz készült. Ezt követte az ALT-512, amely már más rendszerhez is illeszthető volt. A '80-as években a cég követte a PC iparág hardver fejlődését, és folyamatosan alkalmazkodott az újabb PC szabványokhoz.

Az 1990-es években a Millennium sorozattal vált a cég elismertté a kiváló 2D képminőség és gyorsítás terén. Aztán 1996-ban ők is felszálltak az egyre nagyobb sebességgel robogó 3D gyorsítók vonatára a Matrox Mystique termékkel, ami a jó 2D megjelenítés mellett megfelelő 3D sebességet, de a hiányos képességeinek köszönhetően gyenge 3D képminőséget nyújtott. (A rossznyelvek Matrox Mystake néven is emlegették, mint a Matrox melléfogása.)

1998 elején született egy Matrox m3D nevű kiegészítő kártya PowerVR PCX2 chippel, amelyet a meglévő 2D kártya mellé lehetett telepíteni. Ez inkább egy áthidaló megoldás volt a Matrox részéről a következő saját tervezésű 3D chip kijöveteléig.

A Mystique termékek után a rövid életű, 3dfx Voodoo Graphics sebességi szintű G100-zal, majd az 1998-ban megjelenő, jó teljesítményt nyújtó G200 termékekkel a Matrox állta a sarat a 3D piacon. Azonban az utóbbi megoldás csak röviddel az új generációs 3dfx, ATI és Nvidia kártyák előtt jelent meg, ez pedig a háttérbe szorította a G200-at. Az 1999-ben megjelent G400 kártyával a Matrox újra az élbolyba tartozott, annak ellenére, hogy a G400 driverei kivánnivalót hagytak maguk után (teljes OpenGL támogatás csak 2000 közepén érkezett hozzá). A G400 MAX verzió az egyik leggyorsabb kártyának számított a 3dfx Voodoo 3 3500 és az Nvidia TNT2 Ultra mellett.
A G400 innovatív képességei között (pl. EMBM) meg kell említeni a DualHead funkciót, amellyel egy kártyával két monitort lehetett meghajtani, vagy speciális átalakítóval az egyik VGA kimenet TV-kimenetként is szolgálhatott. Ez a funkció később megjelent a versenytársak kínálatában is, más-más fantázianévvel.

A GeForce-éra beköszönése után, 2000-től kezdve a Matrox-hívők egy újabb csodát vártak: a sikeresnek mondható G400, majd a kevésbé népszerű, inkább a professzionális piacon kedvelt G450 és G550 után a G800 spekulációk egy 3 PP / 3 TMU felépítésű DirectX 8-as kártyáról szóltak, amely megállta volna a helyét az Nvidia és az ATI versenyzőivel szemben.

Véget ért a várakozás 2002 végén: megjelent egy 4 pixelfutószalagos, darabonként 4 textúrázó egységgel és 256 bites memóriavezérlővel rendelkező szörnyeteg, amelyet Parhelia néven ismerhetett meg a közönség. Az új jövevény a specifikációi alapján alaposan megszorongathatta volna a piacon lévő megoldásokat...

A Matrox Parhelia igazi chip-zilla volt: 512 bites belső felépítés, 80 millió tranzisztor, 150 nm-es gyártástechnológia, magas hőtermelés. (Érdekesség, hogy a GPU egy nagyméretű fém sapka alatt helyezkedett el: ilyet csak az Nvidia GeForce FX felső kategóriás sorozatain, majd később a G80 megjelenésekor láthattunk.) A 128 vagy 256 MB DDR memória 256 bites memóriabuszon csatlakozott a GPU-hoz. Ez a megvalósítás akkoriban egyedül a Radeon 9700 kártyákon volt megtalálható, az előző generációs kártyák mind maximum 128 bites busszal rendelkeztek.
A Parhelia kétféle órajelen jelent meg: az OEM verzió 200 MHz mag- és effektív 500 MHz memória órajellel, míg a retail verzió értékei ezek rendre 220 MHz és effektív 550 MHz voltak. Összehasonlítva az R300 GPU-val, a Parhelia nagyon gyatrán állt órajel terén: ugyanazon a csíkszélesség gyártva a 108 millió tranzisztorral bíró R300 GPU 324 MHz-en ketyegett. (A memória órajelét a továbbiakban mint effektív érték kell érteni minden egyes kártyánál.)

A kártya debütálása után rövidesen kiderült, hogy sebességben nem tudja felvenni az ellenfelekkel a versenyt (GeForce 4 Ti, Radeon 9700), inkább az előző generációs GeForce 3 és Radeon 8500 ellen képes csak helytállni, amik ráadásul feleannyiba kerültek, mint az új Matrox kártya.

A játékokban és benchmarkokban mutatott gyengesége mellett azonban több kiemelkedő képességgel rendelkezett a Parhelia: TripleHead támogatás - Surround Gaming (3 monitoron történő képmegjelenítés), 16x fragment AA, hardveres displacement mapping, stb.
A Matrox, látva a helyzetet, a Parheliával a profi grafikus és CAD felhasználói piacot célozta meg, ahol kevésbé számít az ár, viszont annál inkább az extra képességek és a kiváló minőség.

2003-ban megjelent két Parhelia-leszármazott, a Millennium P650 és P750, amelyek Parhelia-LX néven is ismertek. Ez a két verzió gyakorlatilag egy kettévágott Parhelia, azonos csíkszélességgel gyártva. Mindkettőnek 2 pixel futószalagja van, 4-4 textúrázó egységgel, 128 biten csatlakozó 64 MB DDR memóriával. A kisebbik alacsonyabb órajelen jár, így egy passzív hűtés is elég neki, a P750 kisméretű aktív hűtővel van felszerelve. A legnagyobb különbség a kettő között a támogatott kijelzők száma: a P650 DualHead képességgel rendelkezik, a P750 viszont megkapta a Parhelia egyik jelentős újítását, a TripleHead támogatást.

A Matrox többet nem próbálkozott a gamer piacra való visszatéréssel. Az addigi fejlesztéseiket használják azóta is, megfejelve a speciális piacok követelményeivel találkozó képességekkel, pl. övék az első olyan VGA kártya, amely PCI-Express busszal rendelkezik és 8 monitor vezérlésére képes. A mai napig kínál G450 és G550 deriváltat PCI és PCI-Express csatlakozóval, valamint a Parhelia-LX is megkapta a PCIe támogatást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!