Amikor a távozást nem lehet szimplán felmondásként, lelépésként kezelni, mert olyat hagysz magad mögött, amire mindig büszke lehetsz...
Ez a kis történet rég kikívánkozott belőlem, de később érthető okokból nem kívántam korábban írni róla.
Kívánom mindenkinek, hogy ne kelljen hasonló helyzetbe kerülnie, mert nagyon nehéz a döntés.
A történet 2003-ban indult, ha szigorúan vesszük, ekkor jeleztem X cég ügyvezetőjének, hogy ha már úgyis dolgoztam nekik mint külsős, nem érdekelné-e belsős emberként. Az Üv. kapott az alkalmon, és meg is kötöttük a szerződést. Itt a témához tartozik, hogy elég egyedi munkát végzek, nem sokan csinálják ezt komolyan, ellenben sok lelkes kontár munkáját kell kijavítanunk.
Itt elég jó viszonyt sikerült szerviztechnikusként kialakítani a főnökkel, bár konkrétan kevés időt töltöttünk szoros munkakapcsolatban.
2006-ban távozott a cégtől, és jöttek a cégcsoporttól ideküldött idegen Üv.-k, ami miatt gyorsan elkezdtem szétnézni más után. Ekkor keresett meg az exÜv., hogy nem érdekelne-e egy szervizvezetői állás az új munkahelyén? Természetesen érdekelt. Új lehetőségek, új kihívások.
Egy új cég magyarországi leányvállalatát kell megalapítani, melynek eddig csak disztribútorai voltak itthon.
Kitűzött feladatok: elsődleges hangsúly a szerviz kiváló szinten tartása (mivel ezen a területen az árut el lehet adni, de szervizháttér nélkül hamar kifulladsz, ellenben egy jó szervizzel még drágább árut is vesznek tőled), disztribútorokkal kapcsolattartás, további viszonteladók keresése, kezelése, további szervizesek, alvállalkozók kapcsolattartása.
Ketten indítottuk, a főnök padlásáról, kerestünk irodát, vettünk autókat, elkezdtük felvenni az embereket, akiket én interjúztattam, én terveztem meg az irodabútorokat, én rendeztem be a szervizet, a raktáramat, az informatikai rendszert elindítottuk, és szép lassan, 3 hónap alatt kész voltunk egy 6 fős céggel, 6 autóval, 250nm irodával, magas raktár bérlettel, szervizzel, kialakítottuk a kapcsolatot az anyacéggel és a többi leányvállalattal, és kezdtek megismerni a piacon minket.
Jelentkeztek a disztribútorok, akik árut kértek, meg támogatást végre itthonról. Jelentkeztek a rossz gépekkel, akiknek egyből ajánlottuk az anyagot is mellé, és őszre már keményen dübörgött a biznisz.
Eddig voltak a szép idők, alá is írtam egy 2 éves szerződést, mert minden szép és jó, emellé még volt egy rakás ígéret meg terv.
Node, innen jöttek a tréfás dolgok.
Disztribútorok mind leléptek, és közölték, hogy akkor több ilyen gépet nem adnak el, alkatrészt is csak kényszerből veszik, mert 25% árrésre ők már nem tudnak mit tenni, majdnem drágábban kapták a gépet tőlünk, mint eddig eladták őket.
Persze az ígéret nem ez volt, hanem 8-10%.
Így ez nem jött be.
Viszonteladói árunk anyagra, meg másra -5% volt, így igazából viszonteladók is a kezdeti lelkesedés után lemaradtak.
Szépen elkezdett menni a gépezet, mint egy normál nagyker jellegű B2B értékesítő vállalat.
A nagy mennyiségben vásárló viszonteladók nélkül az értékesítő csapatnak több munkája volt, ki is tettek magukért, és év végére a fél év munka és a kezdeti hatalmas kiadások után is kihoztuk közel nullára a céget.
A szerviz közben lassan kezdett beérni, egyre több munka volt, mert mindenki ide hozta a gépeit. Itt volt alkatrész, akármennyire is ellene volt a főnök, lassan egyre nagyobb készletet halmoztam fel, és ennek meg is lett az eredménye.
Télen elkezdtük az SAP bevezetést, melynél én lettem a projekt vezető, ekkorra már tehát a gépeladás, javítás, gépbeszerzés, alkatrész beszerzés, IT tartozott hozzám.
Mellé esti iskola...
Beszéltünk róla, kell ember mellém, ímmel-ámmal meghallgatott embereket, de sosem vett fel senkit igazából. Emellé felém is, és a kezdő team többi tagja felé is egyre több csesztetés érkezett, amivel nem nagyon tudtunk mit kezdeni.
Én ekkor a túlterhelés miatt elkezdtem gyomor problémákkal küzdeni, leadtam 20-22kg-ot.
Értékesítőinket sikeresen elüldözte, olcsóbb emberek is elegek voltak ekkor már, mert volt, aki felállította a céget, és már megy magától, szerinte.
Ekkor bántam meg a 2éves szerződést, ha lehetett volna, azonnal kilépek.
Mikor elment egy-egy értékesítő, akkor még az ő folyamatban lévő értékesítései, és az új emberke betanításai is ide tartoztak hozzám.
reggel 7- este 7-8 közt dolgoztam, ha este suliba mentem, akkor utána még 10-ig, meg hétvégén is.
Ezt 3-4 havonta egy kis pénzmaggal jutalmazta.
Első teljes évünk fél milliárd bevétel, 24% GPM-el, elég jó eredmény.
Idén, ha marad minden, akkor meglesz a 650millió is, ugyanilyen árréssel.
És innentől kezdett áttérni a túloldalra.
A szerviz túlterhelt, a gépek javítására 3-5 napot kell várni. Ipari gépek, áll a termelés ekkor!
A szerviz munkát egyre inkább semmibe vette, nem fontos.
"Mit csinálsz ma?
- Itt ez a 4 gép, ezt rakom össze, meg ki kell menni Y városba.
- Ahha, akkor menjél le ide és ide tesztelni, meg írj egy árajánlatot ennek és ennek"
Ügyfél meg hív, hol a gépe? Hát, nincs kész, én vidéken vagyok.
És nincs más, aki megcsinálja?
Nincsen.
Ezzel teltek napjaim, hogy amit felépítettünk image-t, azt leromboljuk.
Ebből lett szép lassan elegem.
Mikor közöltem, nem hosszabítok, akkor egyből: Azonnal veszünk fel embert, mennyiért maradok? (persze előtte kifejtette, hogy nem ért meg, mert mindig busásan megfizetett...)
Így nem tudtunk megegyezni, nem is lehetett volna, mivel egy éve számoltam vissza, mikor telik már le a szerződésem.
Jelenlegi mérleg:
2006.05 hó és 2008.07 hó közt 8 fő hagyta el a céget, ahol most 6-an dolgoznak. No comment.
A legöregebb az irodavezetőnk, aki már egyszer felmondott, de az új helyén beszívatták, és visszajött.
A könyvelőnk is feladta.
Ül az üv. úr a kis trónon, és örül, mert most is olcsóbb embert vett fel, mint én voltam. Nem is ért hozzá, két hete ttanult be tőlem, én 10 éve ebben a szakmában szerelek, mindenki ismer a piacon. Sok sikert neki, de nem lennék meglepve, ha 1-2 hónap után feladná.
Utolsó két értékesítő 2 hetet illetve 5 hónapot volt itt.
Jelenleg tehát két választásom volt:
- itt hagyom a céget, akármennyire is fáj, hogy egy ilyen jól beindított céget el kell hagynom, akármennyi munkám is megy veszendőbe emiatt
vagy
- maradok, és végignézem, hogy viszi sírba, hogy kezdünk el vergődni, stagnálni, minden évben 3-4 új embert betanítunk, és sorra bemutatjuk a partnereknek őket.
Ami a legszomorúbb, hogy végig kellett nézzem azt, hogy egy kollégám, aki régi cégnél ott volt velünk gyakorlaton, és utána a konkurenciánál dolgozott, majd idejött hozzánk, ő gyenge egy év után úgy ment el innen, hogy az egész piacnak hátat fordított.
Az Ő egyik ötletét leteszteltem itthon, és megtervezve elküldtem a központba, egy saját ötlettel együtt, mindkettő ma gyártásban van mint rendelhető opció. Ezt sajnos a kolléga nem érhette már meg itt, de informáltam, mert megérdemli!
Másik kolléga maradt az irányban, de nem kereskedelmi hanem használói szintre váltott, vele is megutáltatták az értékesítést egy év alatt.
Volt olyan csomagolási megvalósításunk, ami a belső "application news"-ba be lett szerkesztve, mint referencia.
Nehéz döntés volt, de nem hagyhattam ezt tovább, nevem pedig ennek a stílusnak nem tudtam adni.
Elképzelése, hogy nem veszünk fel embert, hanem outsourcing megoldjuk. Ok, tehát eddig 3-5 napig itt állt a gép, mert nem volt időm javítani, most elküldjük, ott áll, megnézik, kell alkatrész, elküldjük, megjavítják, visszaküldik, elellenőrzöm, mehet vissza, ez meg 5-8 nap lenne.
Ehhez sem adnám a nevem, nem ezért jöttem ide.
Így maradt az a döntés, hogy magára hagyom a céget, mert így ez nem megy tovább.
a központban az üv-m főnöke nem is értette, ide is utaztak, beszélgetni, de megmondtam nekik, míg itt vagyok, nem szívesen beszélek, majd esetleg utána.
Gyakorlatilag az üv azt csinál itt, amit akar, úgy kozmetikázza az eredményeket, hogy jó legyen, így sok mondanivalóm nincs.
Ő nem fog megváltozni, ilyen, így a vagy ő vagy én kérdést megoldottam gyorsan.
Én egyelőre maradok a piacon, vannak elég jó ajánlataim, ebből még lehet összezördülés.
Őszintén kívánom mindenkinek, hogy ne kelljen átélnie, amit érzek, hogy valami nagyot alkotsz, majd ki kell szállnod, mert vagy veled együtt megy szét, vagy nélküled, de nem tehetsz ellene semmit.
Ezt szerettem volna kiírni magamból. Talán így könnyebb lesz...
