Előszó

Tudni kell rólam, hogy rengeteget dilemmázok azon, hogy milyen okostelefont vegyek. Ha igyekszem is másoknak megfelelő tanácsot adni objektív szempontok alapján, a szubjektív érvek gyakran el tudják billenteni a mérleget másik irányba. Nem vagyok márkahű, nem vagyok teljesen elvakult fan, azonban egy dologban biztos voltam: Android. Használtam már iOS-t, WP7-et, Blackberryt, Symbiant is, és a hitelvek és vallási háborúk elkerülése végett nem is nagyon szeretnék belemenni, legyen elég annyi, hogy számomra ez vált be, nekem erre van szükségem.
A készülékvásárlás előtt alaposan feltérképeztem a piacot, nagyon sok lehetőséget fontolóra vettem, különböző szolgáltatói konstrukciókat és a használt piacot (elsődleges célpont) egyaránt. Egy sajnálatos esés után korábbi Samsung Galaxy S (továbbiakban SGS) telómtól megváltam, így mindenképpen egy nagyobb tudású készüléket szerettem volna vásárolni. Az egyik lehetőség az O2X (Optimus 2X), riválisa pedig a drágább, de sokkal jobban sztárolt nagyobbik dél-koreai gyártó készüléke, előző telefonom közvetlen utódja, a Samsung Galaxy S II (S2) volt. Az akkori árkülönbség nagyjából 1,5-2-szeres volt, ami azért nem kevés.
Nagyon sokat számít egy telefon kollektív megítélésén, hogy a különböző oldalak milyen cikkeket közölnek egy adott készülékről. Szegény 2X kapott kritikát rendesen. Az LG korai szoftververziói rengeteg hibával és optimalizálatlansággal küzdöttek, de emiatt én nem ítélek el egy telefont sem. A témát jobban körbejárva hamar észrevettem, hogy az xda-n a telefon supportja minden igényt kielégít, továbbá hivatalosan CM7 és MIUI támogatott készülék is.
Belevágtam!
Cikkemben igyekszem egy felhaszálóközeli szempontból bemutatni a készüléket, a hangsúlyt nem pedig a specifikációkra helyezve.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!