Mint minden férfi, én is elgondolkoztam az élet dolgairól a zuhany alatt. Mindig is gondoltam arra, hogy vajon mi lesz akkor, ha már nem leszünk? Mi lesz velünk a halálunk után? Mélyebben belementem a témába, amit most szeretnék veletek megosztani, és kikérni a véleményeteket.
Még remélem, hogy nem jön el, azaz idő, amikor személyesen kell megtapasztalnom, hogy mi a végzet, de van pár elméletem. A legjobb, az egyszerű mennyország-pokol kombó lenne, mikor is halálunk után a test a Föld martalékává válik, a lélek pedig fölszáll a mennybe, vagy le a Föld alá a pokolba. Mivel nem vagyok vallásos egyéniség, és Isten létezésében sem hiszek, ezért erre nem szánok nagy esélyt. Mégis mi értelme lenne annak, hogy a Földön leélünk xy évet, aztán vagy jó sors vár ránk az idők végezetéig, vagy rossz ? Más idegen galaxisban, ahol más az életforma, ott is lenne menny és pokol? Vagy esetleg minden idegen lény egyetlen egy helyre kerül? Állat és ember egy helyre? Vajon attól, hogy a növény élőlény, ő is felkerül a jólétbe? Ezekre a kérdésekre csak akkor kapunk választ, amikor eljött az idő.
A másik alternatíva, és egyben furcsa is, az újraéledés. Vajon milyen lehet már ez a verzió? Élünk, meghalunk, újjászületünk? Talán az előző életemben én voltam Petőfi és én szavaltam el a Nemzeti Dalt a fővárosban? Vagy ahogy meghalunk, abban a minutumban egy másik helyre születünk, csecsemőként? Vagy pedig felkerülsz egy elit helyre, ahol elmondják mi az élet értelme, miért születünk a Földre, miért élünk, aztán visszaküldenek, és mindent elfelejtesz? Durva is lenne, na de ne vicceljünk. :)
Egy másik elképzelésem, ami leginkább jellemzőbb az, hogy minden élőlénynek saját őrangyala van. Ahogy volt egy nem régi filmben is, hogy minden meg van írva, és az őrangyalnak kell teljesíteni a feladatot, hogy kivel találkozzunk, és kivel ne? Szóval az én őrangyalomnak az a feladata, hogy megírjam ezt a sztorit, és publikáljam. Kivéve, ha áramszünet lesz, akkor ezt nem fogod tudni elolvasni sem. :) Most lementettem gyorsan, szóval az őrangyalom vagy elérte a célját, vagy bebukta. :)
A másik, és a legalapvetőbb, hogy nincs az ég világon semmi értelme az egész univerzumnak, nincsenek különleges erők, se semmi. Csak élünk, és vágjuk magunk alatt a fát... Meglehet. Megeshet vajon, hogy minden egy apró kis porszemből keletkezett? Aztán boom egy ősrobbanás? Apró sejtek? Nem tudom, nem vagyok időutazó, de ez manapság a legtöbb ember alapköve, eszerint élnek.
Beszélek kicsit a karmáról is. Ez nekem szinte minden napon előfordul. Ha rosszat cselekszel, veled is rossz fog történni, vagy tégy jót, és veled is jó fog történni. Ha valaki kér tőlem zsebkendőt, és én szívélyesen próbálok neki adni, vagy megpróbálok én is kérni valakitől, és elérem a célom, azaz segítek rajta, akkor a napom is szebb lesz, és velem is történni fog valami jó. Ha valaki kér tőlem a suliban egy keveset a bolti árumból, amit épp aznap veszek, és nem adok, akkor pár percre rá vagy beverem valamimet valahova, vagy felelni fogok, vagy akármi. És ez ugyan igaz az itthoni minden napokra is, a családon belül. Ez még az, a karma, ami velem leginkább elő szokott fordulni, és én ebben hiszek inkább.
Na és amiért ezt publikálni fogom, és erre még csak pár napja jöttem rá. Ez egy valóban különleges dolog. Ez most nem arról szól, hogy mi lesz velünk, ha kámforrá válunk, hanem magáról a hitről. Pár napja amikor éppen gondolataimat járatom a fejemben, arra lettem figyelmes, hogy ha jót forgatok a fejemben; példának okáért most vegyem fel a tesóm koszos ruáháját a földről, hogy szüleim le ne szidják, vagy ne ... - utána egyből megjön a rossz gondolat is. Mi lesz ha nem veszem fel? És amit elsőnek kigondolok, az fog történni, ha nem veszem fel. Elég bután fogalmaztam meg, megpróbálom jobban is: Szóval, ha nem veszem fel a ruhákat, akkor később deja vu szerűen megtörténik az, amire legelsőnek gondoltam. Nem tudom, hogy ezt ki intézi el, de ez rám az elmúlt egy hétben igaz. Dobok egy sárgát a slozin, haver nálam van éppen, és én azt a gondolatot forgatom a fejemben, hogy mossak-e kezet vagy nem? Legyek-e illedelmes, vagy ne? (ezt már többször leszögeztem, hogy Fábry Sándor szerint férfi, csak akkor most kezet vizelés után, ha: piszkos az 5. végtag, vagy ráment egy kicsi a kezére). Ugye ilyenkor megfordult benne a jó és a rossz gondolat is, hogy vajon mi lesz, ha nem mosok kezet, és mi lesz ha igen? Mosok kezet, és lám máris szebb a napom. Nem azért, mert a karma játszik szerepet a dologban, nem. A saját utamat befolyásoltam, és én döntöttem el, hogy mi legyen a jutalmam cserébe, most, hogy kezet mostam.
Tudom, bután hangzik és furcsán, de ez az én álláspontom, és egyre többször bejön nálam. Arra vagyok kíváncsi, hogy ti miben hisztek? Mi a halál utáni esemény, és mi alapján jön el a sorsod? Köszönöm, hogy elolvastad, és szántál rám egy kis időt. Várom a válaszod, kérdésed.
