2001 óta 2007 őszén jártam "ott-hon" először.

Megható élmény volt zötykölődni a változatlanul rögös utakon, újra látni Zorró hamisítatlan aláírásait a budapesti buszüléseken, direkt csak kicsiket szippantani a szmogos levegőből és büszkén konstatálni, hogy az utazási-távolság mértékegysége a túrórudi lett.

Míg régebben a bürokrácia és a rosszindulat szakadásig feszített húrjai főleg negatív véleményre hangoltak, mostani hazalátogatásom óta pozitív benyomásaim is támadtak. Mintha kicsit udvariasabbak és előzékenyebbek lennének az emberek és úgy általábavéve is sok helyen mintha kultúráltabb lenne a kommunikáció, ...mégha az eredeti (nem éppen optimistának mondható) ős-magyar mentalitás nem is sokat változott. :-)

Először is Budapest gyönyörű! :)
Szépek a házak... szédületes a fejlődés az építkezéseket tekintve.
És a környékbeli falvak talán még inkább magukon hordozzák a változás jeleit. Amerre csak jártam, piros tetőt láttam. :-) Csömörre is alig ismertem rá. Auchan áruház és társai nagy átalakulást hoztak mindenfelé.

De hogy ne nagyon bízza el magát a magyar, hadd jegyezzek meg egy-két --tulajdonképpen vicces, de mégis szánalmas "jelenséget" is.
Pl 2007 októberében az Árkád áruház "üveg-palotájának" földszinti mosdója előtt a bejáratnál három "testőr"(?)-kisasszony állt morcos képpel, puccos egyenruhában, "nyegle-haptákban" egy nagy plakát alatt.

A plakáton kb ez állt: Ha elégedett a tisztasággal, akkor hozzájárulásával segítse mukánkat! Köszönjük!

Floridai falusiként figyelmesen elolvastam a szöveget, majd mosolyogva mentem (volna) tovább a célirányba ...ellenőrízni a tisztaságot. :-) De nem engedtek be!
A lányok flegmán figyelmeztettek, hogy X összeget le kell pengetni előre. --Hogy??? Hiszen még nem is láttam a helyiséget! --Mindegy, fizetni kell. Szóval a plakátszöveg csak maszlag, a valóságban meg nem adományozunk ("hozzájárulunk"), hanem kötelezően fizetünk, ...nem annyit, amennyit akarunk, hanem amennyit mondanak,...és nem utólag, hanem előre. ( Ezt jól jegyezzük meg, mert ez amolyan passwordféle kulcs-szó...Így köszöntek úttörőék is a 60-as években. :)

Engem az ilyen bugyuta propaganda-plakátok különben kiakasztanak, mert úgy érzem, hülyének nézik az embert. Ugyanilyen kicsinyes butaságot tapasztaltam a McDonald's-os mosdókban is (Bp-en) Ott is van testőrlány. :-)

De mindezektől függetlenül mégis az a véleményem, hogy a fejlődés letagadhatatlan és remélhetőleg megállíthatatlan is. A magyar palettán már jelen van valamiféle emberségesség, segítőkészség és szeretet is, ami megtöri az ősi monoton melankóliát. :-)

Pl a Déli Pu közelében ügyünket intézve, sietve fordultunk volna föl :) az aluljáró lépcsőin, de valami "ellenállhatatlan" jó illat lelassította gyors lépteinket.

A levegőben frissen sült gesztenye szaga terjengett. :-)

Rohanós programunk miatt eszünk ágában sem volt gesztenyét venni, de a csábító illat megállásra, bámészkodásra késztetett. A kedves kofa-úr pedig "röptünkben" megkínált minket egy zacskó (belül puha, kívül ropogós) nagyon finom sült gesztenyével. És méghozzá ingyen! :) A tél első jeleit hordozó hideg szél dúrva süvítése vidám simogatássá vált a meleg gesztenyét kóstolgatva és a gavalléros eladói-bravúrt fontolgatva. Az érték nem nagy, de a gesztus óriási! :) THANK YOU AGAIN! :-)

De nem vagyok vak és azt is látom, hogy bőven akad még korrigálnivaló Magyarországon. Konkrétan pl a csaló-szakágazatok leépítéséről is lehetne szó. Ehhez a történethez egy kis bevezető magyarázat szükséges...

Ahhoz, hogy néha hazalátogassunk, nem szükséges Budapest zöldövezetében házat birtokolnunk. Sok év után most, 2007 nyarán láttuk be azt először, hogy nekünk tulajdonképpen csak egy egyszerű, szerény kis lakra van szükségünk a repülőtérhez közel. Ezért döntöttünk úgy, hogy 2007 őszén ház eladás-vételt bonyolítunk le. Hála Istennek, hogy mindez röpke két hónap alatt nyélbe is ütődött. :-)
Úgy terveztük, hogy a házunkat kicsit áron alúl adjuk majd el, hogy mindent gyorsan, időben el tudjunk rendezni. És ez így is történt. Egy hónap leforgása alatt sikerült eladnunk az ingatlanunkat. (Annak különösen örültünk, hogy a vevő H. K. filmrendezőnő, aki a Böjte Csaba-féle erdélyi árvaházak bősz támogatója. )

Azt hittem, hogy a ház-vétel lesz a legkisebb gondunk. De kiderült, hogy manapság nem is olyan egyszerű dolog kis méretű családi házat találni Budapesten. Éjt nappallá téve böngésztük az internetet, bújtuk az újságokat, majd nappal nyakunkba-véve a várost, róttuk az utakat keresve az új hajlékunk helyét. Lakihegytől Tápióbicskéig bejártunk minden zeg-zugot. Rengeteget telefonálgattunk, autóztunk, buszoztunk. Végül október 29-én sikerült megvennünk a számunkra legjobb helyen levő "kuckót". Megvalósult álmunk nyájassá varázslásához, a kisebb --belső bontás, tetőcsere, festés stb.-- munkálatokhoz azonban gyorsan szükségünk lett egy építkezési brigádra. És már a témánál is vagyunk.

A tájékozatlanság ára:

A legkézenfekvőbb és legbiztonságosabb munkaerő-keresési-módnak az Express újság tűnt. (Utólag már fölvilágosultam, hogy ez volt az egyik legnagyobb ballépésünk.) Telefon telefont követett. Látatlanban persze elég nehéz eldönteni, hogy ki is a "mi emberünk". De aztán az egyik hirdető - látszólagos - nagy szakérteleme, (rövid, velős tőmondatai, + udvariassága) és nem utolsó sorban kedvező árajánlata megnyerte a tetszésünket. A személyes találkozásunkkor azonban kicsit megtorpantunk a csupa kisebbségi dolgozóból álló csapat láttán. No, de mi nem vagyunk előítélettel! A jó munka számít - gondoltuk...

vagyis számítana... A pénzt professzionális módon hajtották be, de ezen kívül minden mást nagy analfabétizmussal míveltek. Amibe csak belekezdtek, az befejezetlen maradt és a pusztulás pecsétjeivel riogatott. Megijedtünk. Bocsássuk el őket? Fogadjunk másik brigádot? Barátaink mind erre bíztattak...és igazuk is ...lett (volna), ha a "dolgozóink" nem kérték volna el előre a jussot. Mi meg, hogy ne hátráltassuk a jó munkát, rendesen ki is fizettük a legényeket. Természetesen ELÕRE! (Csakúgy, mint a női mosdóban szokás.)

Nem akartunk új cserépre költeni, mert a régi is hibátlan, megfelelő volt, - igaz, nem olyan szép, mint az új piros tető. :) Szóval az egyik fő feladat a léc-csere és a cserép újrarakás lett volna. A bontási munkákhoz látszott, hogy jól értettek, de cserepet rakni sajnos nem tudtak. Olyan girbe-gurba tákolmányt produkáltak, amit elképzelni is nehéz. Ezen a képen az általuk újrarakott (!) cserepek láthatók.

Olyan a kőműves vízmérték nélkül, mint a fodrász olló nélkül. A "mieink" is e-fajtából valók voltak. ..."természetesen" nem hoztak magukkal vízmértéket. Azon fölül többet pihentek és cigiztek, mint amennyit dolgoztak, -ami persze talán még külön szerencse is volt, mert így sokkal kevesebb kárt okoztak. Megijedtünk megint. Charly Chaplin festő brigádja is különb munkát végzett volna, mint ők.

És "természetesen" a tetőfedést sem fejezték be. Művészi érzékkel kihagytak 1-2 négyzetméternyi felületet (télvíz idején), majd mint akik jól végezték dolgukat, teljesen más "munkához" láttak. Mi meg csak reménykedtünk, hogy nem ázunk be. De leesett az első hó

és beáztunk. A jómadarak nap mint nap egyre később és később jelentek meg, végül egyáltalán el sem jöttek a tetthelyre, más szóval a munkahelyre, de ez az utóbbi szóhasználat nem fedné a valóságot...("fantasztikusat mi nem csinálunk" [link], ezért inkább maradjunk az első kifejezes mellett. ). Később a "főnökük" is csak telefonált, hogy sajnos nem jól kalkuláltak és ennyiből ( 2 M-ból! ) nem tudják kihozni a dolgot. Ez volt a csúcs. A következő alkalommal, (szintén napok múlva) amikor váratlanul előbukkantak, megmondtuk nekik, hogy többé nem tartunk igényt a "munkájukra". Nagyon csodálkoztak és enyhe fölháborodást színleltek....

Csak nagy jóindulattal mondhatom, hogy kb 500 ezer Ft-tal tudnának elszámolni (anyag + munka) . A nálunk szakértőbb barátaink szerint viszont még ennyivel sem. Másfél milliót (!) szemrebbenés nélkül lenyúltak. :(( Ez úgy történt, hogy kb 3-4 naponta kérték a pénzt, mi pedig fizettünk. A kérésük indoka mindig az volt, hogy "anyagra kell". (Sajnos nem ismertük az anyag-árakat.) Az is furcsa volt, hogy az anyag soha nem vagy csak hiányosan érkezett meg, ami miatt biztos alibijük lett a nem-dolgozásra, vagyis többnyire állt a munka. Ha reklamálni próbáltunk a követeléseikkel szemben, akkor az volt a válasz, hogy ők időben leadták a rendelést, csak "még nem érkezett meg a szállítmány, --de bármelyik pillanatban itt lehet."

Most mit tegyünk?? Az egyértelmű volt, hogy a ház-felújítást folytatni kell, ha az esőzések miatt nem akarunk még nagyobb bajba kerülni.

Az előbb vázolt okok miatt a Magyarországon való tartózkodásunkat kicsit meg kellett hosszabbítanunk . (Ez megint fél millió Ft veszteséget jelentett.)

Mivel a csillagok bekandikáltak a padlásra, gyorsan egy profi brigágot kellett fogadnunk (de most már nem az EXPRESS újságon keresztül, hanem jóbarát közreműködésével) Nem volt más választásunk, muszáj volt szakértelemre bízni a dolgot.

Féltünk, hogy nagyon drága lesz a sürgősségi minőségi meló, de
érdekes módon még teljesen új gerendákkal és új piros tetővel együtt se került annyiba, mint az első, "olcsó" csapnivaló csapattal. És ami nagyon meglepett bennünket, az az, hogy az új brigád nem kért előre semmit! Se anyagra, se munkára. Elámultunk!! Sajnos róluk nem készült fotó, csak a dícséretes munkájukról, pedig ők igazán megérdemelnének egy kis reklámot. Különösen Szöcske, a tetőfedő-művész. :)

Pár hónap alatt eléggé elmagyarosodik az ember, és hozzászokik az ottani módihoz...Mi is aklimatizálódtunk, nemcsak az időjáráshoz, de az autóvezetési stílustól kezdve a parkolási szabály/talanság/okon át, mindenhez. Fel voltunk készülve a legrosszabbakra is, az előre fizetésekre, és az utólagos nyaklevesekre egyaránt. De ez az új brigág rácáfolt minden negatív elvárásunkra és a már-már beidegződött rossz előítéleteinkre. Állítom, hogy bármelyik legjobb amerikai építőbrigáddal is fölvehetnék a versenyt, annyira precízek és gyorsak voltak. (Itt az USA-ban Dallas, TX-ban láttam még hozzájuk hasonló "csoda-csapatot", akik villámgyorsan, de mégis nagyon precízen, fehér kesztyűben (!) építették a gyorsforgalmi utat. (--őket látva is tátva maradt a szám) )

*

A Budapesten átélt pozitív benyomásaim sorozatát is tudnám még folytatni [link], ...ha nem is vég nélkül. :D Azért hadd említsek még egyet! A MALÉV gépen idefelé (Bp-felé) amellett, hogy kitűnő magyaros kaját kaptunk, biztonságossabban is utazhattunk. Ez a gép újabb kivitelű volt ahhoz képest, amin 2001-ben repültem. :D Az akkori gép ui majd' szétesett, minden porcikája külön-külön mozgott és az egy-két órai rövidke kis (Amsterdam-Budapest) út egy örökkévalóságnak tűnt az izgalmak miatt....Akkor! A jelen viszont "jeles". Egy kis apróságtól eltekintve... Amikor a légikisasszony kávéval kínált, koffein mentes kávét kértem, mert a 20 órai utazás után egy jó nagyot akartam aludni otthon, nem pedig fölébredni...(Este 9 körül járt már az idő, de azért szívesen megittam volna egy friss, illatos "gyenge" feketét.) Óriási vigyor és egy csodálkozó visszakérdezés volt csak a felelt. "Koffein mentes kávét???"

Hmm. Picit úgy éreztem magam, mint amikor az egyirányú utcában mindenki szembejön...Holott a világ legtermészetesebb dologa a "caffeine free =decaffeinated coffee". A kávéból szinte teljesen kivonják a koffeint, de a zamat és aroma marad a "régi".

Mint ahogy reméljük, a magyar "mind-set"ből is kivonódik majd a kilátástalanság és --a szorgalmas, szívós munka eredményeként :D-- az önpusztító depresszió helyére beépül a hit, remény és a szeretet. :-)

*

Azt mondhatná valaki, hogy hazug vagy elfogult bolond vagyok, ha kb két millió Ft veszteség ellenére is jóra fordult a véleményem a magyarokról. Egyik sem. :-) Volt idő, amikor azt is szégyelltem, hogy magyar vagyok. :( Most hadd ne soroljam az okokat... Csalók sajnos mindig is voltak, de amíg az önzetlen segítőkészség és jóakarat nem fogy ki a népből, (sőt gyarapszik) addig a remény sem alszik ki.

A gesztenyés-fiú, ..meg Dr Tóth György esztétikai fogorvos,..na meg Szöcske (a tetőfedő) nekem nemcsak egy napos örömöt okozotak és nemcsak feldolgozni segítették a veszteségeinket, de visszaadták a magyarokban való hitemet is, ...sőt talán még a hazaszeretemet is :)

Sose lehet tudni, hogy kinek milyen nagy lökést ad egy megértő mosoly, egy kedves jókívánság..."egy zacskó gesztenye"....de a kifogástalanul végzett kötelesség is :) Ezek mind, mind a jövőnk szebbé-jobbá válását energizálják. Persze az adakozónak mindig kisebb-nagyobb áldozatába kerül az adás. De hála az ilyen előrelátó megszállottakért! A mai Széchenyi Istvánokért! :), ....mint amilyen Kóczián Béla vízvezetékszerelő is és Dr Janka Gergely ügyvéd úr is (aki az adás-vételeinknél segédkezett, és akit életünkben akkor láttunk először) , akik szintén öregbítették Magyarország jóhírnevét.

Természetesen rokonainknak, barátainknak köszönhetjük a legtöbbet, akik nélkül nem biztos, hogy a végeredmény ilyen sikeres lett volna. Vagyis, hogy röpke két-három hónap leforgása alatt sikerültek az ingatlan adás-vételek (+ az "új" nagyjáboli följavítása is , ...ez utóbbit ugyan csak nagyon óvatosan nevezhetjük sikernek.)

Apósoméknak külön köszönet jár szeretetükért, segítőkészségükért, s nem utolsó sorban azért, hogy hónapokra befogadtak minket kis lakásukba.

Hálás köszönet Palinak és Editkének, Istvánnak, Zitának, Zsófinak, Gyuláéknak, Attiláéknak....és még sokáig sorolhatnám a segítő jóbarátok nevét, akik nem csak jótanácsaikkal, de gyakorlati megmozdulásukkal is előrébb vitték ügyünket.

Itt a sorban legutolsóként említem, de legelsősorban mégis Istennek vagyunk a leghálásabbak, aki várakozáson felül teljesítette minden kívánságunkat!! --és aki még a becsúszott rossz döntéseink ellenére is áldott, védett és segített bennünket. (pl megállítva a további "pénzcsuszamlást")

MÉGEGYSZER KÖSZÖNÖM! :-)