2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Ki a kocka?

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Manapság egyre több depressziós történet lát napvilágot itt a (b)logout-on. Egy picit...

[ ÚJ TESZT ]

Manapság egyre több depressziós történet lát napvilágot itt a (b)logout-on. Egy picit javítanék a kedélyeken, ezért határoztam el, hogy leírom ezt a kis történetet amely a minap esett meg velem.
Történt ugyanis, hogy a szomszéd asszony jópár hónap után hazatért urához Németországból.
A hölggyel (50 év fölötti nőről beszélek, nem véletlen a megnevezés ) hétfőn este futottam össze a lakóépület lépcsőházában. Köszöntem, ő is, majd megkérdezett, hogy ''Jól tudom, hogy te értesz a számítógépekhez?''
- Egy picit konyítok hozzájuk - hangzott a válaszom.
- Tudnál majd egy picit segíteni? Tudod most jöttem haza németből és kéne net a notebook-omra.
- Hát az kicsit nehézkes lesz.
- Na ezért kérdezem tőled, hogy meg lehet-e oldani. Nekem csak 3 hónapra kéne, amíg itthon vagyok. Akkor sem mindig használnám.
Elmondtam neki, hogy ennyi időre akár a mi netünket is használhatja, a FON-nak hála vezeték nélkül a lakásából is akár.
Abban maradtunk, hogy majd szerdán keresni fog.
Meg is történt. Szerdán véradási akcióm után átmentem hozzá a szomszéd lakásba, szívélyesen fogadott. Megmutatta a gépét és hogy mennyi wifi hálót lát, de egyhez sem tud csatlakozni. Elmondtam neki, hogy itt, magyarországon mindenki jelszóval védi a netet. Furcsállotta, mondván, hogy kinn akárhova ment tudott netelni.
Ennyiben hagytam, megmutattam, hogy melyik a mi hálózatunk, beírtam neki a jelszót és elmentettem. Fogta is a hálót, csak igen gyengén, főleg ahhoz képest, hogy légvonalban alig 5 méter van közte és a FON közt, a gipszkarton pedig nem árnyékol. Az egyetlen ami falja a jelet az a szomszéd által télen beépíttetett 5-6 cm vastag acél ajtó.
Mikor szóvá tette, hogy ''igen kevés a pöcök ott alul'' (jelerősség jelző) akkor elmagyaráztam neki, hogy az ajtajuk nagyon sokat lefog belőle.
- És ha kinyitom az ajtót akkor jobb lesz?
Picit megrökönyödtem, de nem várható el tőle (egy 50en túli személytől) hogy értsen mindenhez, nálam csodának számít az is, hogy tudja, hogy van vezeték nélküli hálózat.
Felvázoltam, hogy attól még nem lesz jobb a nete, de ha közelebb tudna helyezkedni a routerünkhöz az nagyban segítene.
- Ha például kiülnék az előtérbe?
Azt hittem a lakásának bejárati ajtaja mögötti folyosójára gondol.
- Például ott szerintem jobb lehet.
Tévedtem. Megfogta a FS-ét, lehúzta a töltőről és kivonult vele a bejárati ajtaja elé, az ő és mi lakásunk közti, a lépcsőházból falazással leválasztott előtérbe, letette a gépet a szőnyegre és lekuporodott mellé.
- Itt tényleg jobban tudom fogni! - mosolygott rám. Nem hittem a szememnek - Köszönöm szépen! De így kicsit kényelmetlen lesz, majd kihozom az asztalkámat.
Majd belemerült az msn-be. Csak ott álltam mint aki megfagyott.
Nem hittem a szememnek. Egy csöpp öregasszony notebook-kal a kezében kimegy a lakásából, leül a szőnyegre, maga elé teszi a gépét és ott ... kockul.
Ennyire mi sem vagyunk hc-k, pedig alkottunk egy-s-mást.
Elköszöntem, bejöttem a lakásunkba és készültem a munkahelyemre (délutános műszak már csak ilyen). egy óra volt még hátra. Ebédeltem, öltöztem, stb, majd mikor indultam s kinyitottam a bejárati ajtónkat megpillantottam, hogy ő még mindig ott ül a szőnyegen.
Elköszöntem tőle, jó netezést kívántam és mentem dolgozni.
... és még rám mondják, hogy kocka vagyok!?

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.