Korábban már írtam néhány tapasztalatot a SonyEricsson K320 típusú telefonról, de szeretném néhány dologgal kiegészíteni.

Először nem akartam vacakolni alap készülékkel, arra gondoltam, hogy az ilyenek maradjanak csak meg a kis igényű embereknek, nekem ez nem lenne elég. Aztán mégis kellett egy rövid időre egy valamilyen alap készülék egy hónapra, míg meg nem veszem a következő A telefont. Mindez augusztusban történt; most január vége van, és még mindig ez a fő telefonom (Egy E61 és egy Blackberry birtokában is). Hadd mondjak néhány apróságot, ami annyira lenyűgözött ebben a készülékben - a korábban már említetteken kívül - hogy még mindig bírkozom vele. A következő dolgokból lehet, hogy másnak semmi sem újdonság, nekem igen...

- A WAP böngésző tud egész oldalas is lenni, megkönnyítve ezzel az olvashatóságot - és persze a használhatóságot

- A készülék képes az egyszerű szöveget (.txt) kezelni és megjeleníteni. Ezt már sokszor vettem igénybe, amikor egy dokumentumra nagy szükségem volt, mivel így könnyebben vihettem magammal, nem kellett az egész laptop. Ugyanez igaz a .htm fájlokra is. Nem kell hozzá külön program, magától kezeli. Nem árt azt sem tudni, hogy képes nagyítani és kicsinyíteni is.

- Képes kezelni a fél megánál nagyobb java-s programokat is. Ennek köszönhetően használtam már Bibliaolvasáshoz, szótárprogramnak, Magyarország és Budapest térképnek - kereséssel együtt.

- A beépített Bluetooth távvezérlést most már rendszeresen használom prezentációkhoz istentiszteleteken. Ez korábban is ismert dolog volt, de manapság kezdtem el rendszeresen használni.

Mindezek nem hatalmas dolgok. Nem fogják alapjaiban megváltoztatni a telefóniát, sem rengeteg embert a boltokhoz csábítani, hogy gondolkodás nélkül rohanjanak K320-ast vásárolni. Engem azonban mégis meggyőzött ez a készülék két dologról:

1. Rengeteg olyan funkció van egy készülékben, ami számokban nem kifejezhető (mint pl kijelző és kamera felbontása, memória mérete), ezáltal lehetetlen "hencegni" a készülékkel, ugyanakkor remekül használhatóvá varázsol még egy alap telefont is.

2. Az emberek nem ismerik a telefonjaikat. Nekem fél év kellett ahhoz, hogy egy "buta" telefont ilyen módon megismerjek. A tesztelők előtt emelem kalapom, hogy elég bátrak elvállalni a hálátlan - és irigylett - feladatot, hogy néhány napos ismerkedés után bemutassanak egy készüléket.

Lehet, hogy az új, jobb felbontású, nagyobb tudású stb készülék megvásárlása előtt jobb lenne megismerni a régi készülékünket, hátha rájövünk, hogy nincs is szükségünk az újra.