Képzeljük magunk elé a kiszőkített hajú Brad Pitt által eljátszott, a modern világra gyermeki szemmel tekintő, rácsodálkozó Kaszást (Joe Black), amint leül a kórházban fekvő beteg ágyára, megértően megsimogatja a páciens kezét, majd megnyugtatja, hogy egyelőre nem érte jött. Megvan a lényeg, ugye? A Halál ennyire szimpatikus még az életben nem volt. Mint kiderül imádja a mogyoróvajat is, márpedig az átlagamerikai számára aki szereti a mogyoróvajat, az rossz ember (vagyis Halál) nem lehet.
James Wong és Glen Morgan (rendező és szerző páros) halálképe ennek a szimpatikus figurának egyfajta negatívját tárja a néző elé. Az általuk kiötlött Halál egy precíz terv alapján dolgozó gép, aki különös kegyetlenséggel végez mindenkivel, aki beleköp a levesébe. Valóságos szörnyeteg, aki ugyan egyszer sem jelenik meg testi valójában a Végső Állomás (Final Destination) filmtrilógia amúgy meglehetősen egyszerű cselekménymenetében, de ha megjelenne, bizonyára Freddy Krueger (Rémálom az Elm utcában), Jason Voorhees (Péntek 13), Michael Myers (Halloween) és a Texasi Láncfűrészes charme-ja sugározna belőle együttes erővel. Egy olyan főgonosz, aki reggelire mogyoróvaj helyett agyvelőt kanalazgat élve megskalpolt kiskutyák koponyájából.
A Végső Állomás trilógia részeit a tinihorror műfajba szokás sorolni, azaz a történet vezérvonala nagyjából abban rejlik, hogy többnyire tökéletes, szexuálisan jól fejlett (ez egy nagyon fontos szempont) fiatalok végigsikoltozzák az egész filmet, és közben egy-két kivételtől eltekintve borzalmas halált halnak (de az is simán belefér, hogy a happy-end teljesen elmarad, és végül mindegyikük jobblétre szenderül). Mindeközben elhangzik néhány rendkívül blőd párbeszéd is, mely már-már a pornófilmek cselekményvonalát tükrözi, csak itt az akció csúcspontján általában vér spriccel...
Néhány százas szög nemsokára véget vet a hisztinek
...de abból ipari mennyiségű. A történet persze már az első percekben bukik, a mondanivaló is kábé annyi, hogy a Halál végül mindenkiért eljön, hiába vannak jó csöcsei vagy éppen hiába jár drága verdákkal. Hogy a Végső Állomás filmek mégis kiemelkednek a tizenkettő-egytucat tinihorrorok közül, az a rendkívül brutálisan ábrázolt, teljesen valószínűtlen halálnemeknek köszönhető. A Halál által behálózott fiatalok látszólag véletlen, olykor saját maguk által előidézett események szerencsétlen (vagyis a Halál számára szerencsés) összjátéka révén hullanak, mint a legyek, mindezt teszik premier plánban, a létező legvéresebb körülmények közepette. Ráadásul már a kezdetektől fogva világos, hogy mivel elkövető nincs, elégtételt venni kvázi lehetetlen, ezért a happy-end, mint olyan itt biztosan nem játszik. Az ifjak persze küzdenek és megpróbálják elkerülni sorsukat, a perverz Halál azonban olykor külön rájátszik erre, és akkor csap le, amikor már azt hiszik, hogy megúszták. A legjobb, ami történhet, hogy egy vagy két szereplő kap még pár hónap, vagy év haladékot.
A Végső Állomás három része kétségkívül nagy esélyesként indulhatna a filmtörténet leggusztustalanabb alkotása címért folytatott küzdelemben. Másfelől még a napjaink híradója révén kikupálódott nemzedékek számára is sokkoló, provokatív nyíltsággal kezeli ezt az egész halálkérdést. A trilógia három részéből legalább az elsőt kötelező beválogatni a halloweeni videómarathonba, csakúgy, mint a pár éve vetített Viasztesteket (House of Wax), ahol Paris Hilton debütáló színészi játékának egy az általa alakított szereplő koponyáján áthaladó méteres vascső vet véget.
