Fel sem teszem az ilyenkor szokásos kérdést, hogy "Emlékeztek még...?", hiszen úgyis tudom a választ: Hát hogyne!
Valóban, ki ne emlékezne a híres mondatra: "Regős Bendegúz a becsületes nevem..."
Ha megkérdezik tőlem, hogy melyik a kedvenc filmem, a válaszom evidens: természetesen az Indul a bakterház! Bár a film 28 éves, így bizony alig kevesebb mint egy évtizeddel idősebb nálam, mégis még tippelni sem tudok, hogy hányszor láttam ezt a remekművet!
Hogy miért is remekmű?
A válasz rémesen egyszerű. Mondjatok egy olyan magyar filmet a '70-es évek végéről, '80-as évek elejéről, amellyel még ma is olyan sokat foglalkoznak, mint a Rideg Sándor regénye alapján filmrevitt Indul a bakterházzal!
Netán a Bujtor István filmek? Nos, egyszer-kétszer valóban meg lehet nézni a Hamis a babát, vagy a Pogány Madonnát, de többször nem.
De még mindig elnevetem magam azon, amikor a "Banya" (Horváth Teri) köpülővel esik neki a "Patásnak" (Haumann Péter), vagy mikor Regős Bendegúz (Olvasztó Imre) szalad a csősz elől.
S hogy mi a hab a tortán? Az, hogy nincs eszmei mondanivaló. Nincs politikai vonatkozás (ami lássuk be, 1980-ban az ilyesmi ritkaságszámba ment...), nincs semmi erőltetett poén, vagy másolt vonás (mint ami a mai német filmeket átitatja: Hangyák a gatyában, Szex, csajok Ibiza...)
Ja és szerintem Sanyi a ló hírneve vetekszik Kincsemével is! :-)
Egyszerűen nagyszerű film!