Bevezető

A 2013 óta Hongkongban működő gyártónak több terméke is van, konkrétan 3 okosóra és 1 darab telefon. Ezt elsőre érdekes párosításnak venné az ember, mert ha én alapítanék egy céget, ami ilyesmivel foglalkozik, akkor tutira nem gyártanék telefont is meg okosórát is, hanem vagy-vagy, valamelyiket. Ezt csak arra alapozom, hogy például a Xiaomihoz meg a Oneplushoz hasonlóan ha elkezdek valamit, érdemesebb csak arra koncentrálni első körben.

Ha kinövi magát a dolog, úgyis majd eljön az ideje, hogy először mindenféle ökörséget gyártani kezdjek (most konkrétan a Xiaomira célzok), aztán pedig világuralomra törjek, ahogyan azt már régóta tervezem szabad perceimben és álmatlan éjszakáimon. Na, de megint csak hülyeségeket beszélek. Szóval eljutott hozzám eme szimpatikus gyártó egy okosórája. Csapjunk is bele, hogy megtudjátok, miért ez az óra a hosszú élet titka.

Az első, amit megjegyeznék, egyértelműen az, hogy a névválasztást remeknek találom. Egyszerűen remek. Aki egy kicsit is jártas az angolban, vagy legalább sokat kockul mindenféle MMORPG-vel, az tudja, mit jelent a „unique” szó: egyedi, különleges, ritka. Ha pedig angolul próbáljuk kiejteni a „Unik” nevet, akkor majdnem pont ugyanazt kapjuk.

Kis hangsúlyozásbeli eltérés, de úgy gondolom, hogy jár a pacsi a marketingosztálynak, ha ez szándékos volt, mert engem nagyon megfogott ezzel a kis okossággal. Mindenki tudja, hogy nagyon kevés olyan kínai gyártó van, aki igazán ad a névválasztásra, nem a legújabb Sony telefon után nevezi el a kijövő MTK-chipsetes ketyeréjét. Ha pedig egy gyártó olyannyira koncentrál a névválasztásra, hogy szójáték legyen, ami egyben kifejezi azt is, hogy a termékük ultrakirály, és muszáj megvenned, mert enélkül nem vagy ember és nem is éltél még igazán, az számomra határozottan európai gondolkodást sugall, ami nagyon jó. Nekünk is.

Ez a kis bevezető után tovább ajnározom a gyártót, mert a bontogatás során lepődtem meg a legjobban. Fehér cérnával végigvarrt, jó eséllyel valódibőr-dobozról van szó, mely rugós mechanizmussal nyílik fel. Egy ideig ellenáll, majd felpattan, és nyitva is marad, és olyan kemény, hogy ha találkozik véletlen egy elvadult afgán öngyilkos merénylővel, akkor is egyben érne hozzám.

Tökéletes meglepetés volt ez a számomra, arról nem beszélve, hogy nem kartondoboz, nem még kisebb kartondobozok, és papírtálcák választják el a dolgokat egymástól, hanem ahogyan egy órának meg kell jelennie, ez úgy jelenik meg: szőrös kis tartón, hogy a szíja ne torzuljon, formálódjon a sok tárolás közben, és még kétoldalról is közre van fogva. Tudom, hogy egy okosnak nevezett elektronikai terméknél nem a tálalás a mérvadó, hanem az, hogy működik-e, de nem érdemes ilyen nyersnek lenni, nagyon is fontos, hogy a gyártó mennyire ad a saját megjelenésére, mert többek között ezen is nagyban múlik az, hogy hogyan fogunk rájuk gondolni a későbbiekben, okoznak-e olyan meglepetést a minőségükkel, hogy ajánlani fogjuk önszántunkból mások is.

Az órát fehér színben kaptam meg, bár így utólag azt mondom, hogy akit nem zavar a gyász, az inkább a feketét vegye, szerintem jobban mutatna. A szíjak gumiból vannak, nagyon kellemes a viseletük, és bár nem próbáltam megmérni vagy utánanézni, szemre azt mondom, hogy szabványszélesek, így bármelyik órás lecseréli nekünk, ha nem tetszik. A cérnával végigvarrás itt is játszik, nagyon szimpatikus módszere ez a gyártónak, úgy tűnik.

Amúgy nem néz ki rosszul, de meg kell hagyjam, visszavesz a termék komolyságából a gumis-cérnás szíj, mert ez az óra menőbb ennél. A ház tapintásra valamiféle műanyag, és szerintem a képek nagyon jól visszaadják, hogy milyen fajta. Nem fényes, kompromisszumképesen olcsónak tűnik, viszont még nem néz ki rosszul, és kellemes a tapintása is. Összegészében annyit mondanék róla, hogy lehetne fémből is, mert miért ne, de valószínűleg nem akarták emelni a tömeget az amúgy is vastag órán, plusz olcsóbb volt, plusz még nem túl gagyi. Nem mondom, hogy elsiklok efelett az apróság felett, de nem is sarkalatos pontja a tesztnek. Hordom már egy ideje, és egyre jobban megszeretem.

Ami inkább zavaró, azok a gombok. Valahogy a formájuk sem teljesen korrekt (legalábbis ehhez a fehérhez nem), meg kicsit talán nagyok is, ez a része szerintem a leggagyibb az egész órának. Ezt olyan tűrhető kategóriának mondanám. A jobb oldalán egyébként van egy tekerő, amit az analóg órákon már megszokhattunk, és ahogyan a képeken is láthatjátok, az óra valóban analóg, csak van digitális része is, illetve belül okoskodik magában.

A számlap és a mutatók az, ami a legjobban tetszik a küllemében szerintem, nagyon jól néz ki. Nincs agyonbonyolítva és csicsázva, mint az oly sokszor előfordul a kínaiaknál, ez puritán és menő. Kívül kapott még egy szokásos, kör alakú fémborítást, amelyen római számokkal szerepel az, ami belül nem is szerepel. Amit nem értek, az a 0-tól 240-ig számozás a számlapon, közvetlenül a görbe kijelző alatt. A leírásban tényleg sok hasznos infó van az órát illetően, természetesen angolul, viszont erről nem írnak semmit.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!