Bevezető
Bevezető
Előző két cikkemben viszonylag friss készülékeket elemeztem ki, most viszont picit visszamegyek a múltba, egészen pontosan 2006-ba, ugyanis jelen teszt alanya már bizony négy éves. Ismeretlen ismerős. Ránézésre sokaknak feltűnhet az SPL kinézete, mivel enyhén szólva hasonlóságot mutat a Motorola egykori sikeres modelljével, az SLVR L7-el. Na de nem szaladnék ennyire előre, néhány szót ejtenék az SPL gyártójáról, az i-mate-ről. A 2001-ben alakult Dubai-i székhelyű cégnek mondhatni jól ment a szekere, amíg az akkor még szárnyait bontogató HTC termékeit saját brand alatt forgalmazták. Aztán 2006-ban a HTC vezetése úgy döntött, hogy vége a bérgyártásnak (ma már mindenki tudja, mekkora húzás volt ez), nem készít több készüléket a partnereinek. Az i-mate ezzel magára maradt, befektetőket és fejlesztőket keresett, elég kevés sikerrel. A teszt alanya már a HTC-vel való szakítás után került le a gyártósorról. Voltak még próbálkozások, de az átütő siker nem jött el, és 2009-ben végleg lehúzta a rolót az egykor szebb napokat látott cég.
Az SPL egy sima fehér, de méretesre sikerült kartondobozban érkezett, átlagosnak számító felszereltséggel. Hálózati töltőt, adatkábelt, sztereó headszetet, egy szoftver CD-t és némi papírhalmot rejtett a doboz a készüléken és az akkumulátoron kívül. Mindenesetre a most divatos "zöld" jelzőt nem lehetne ráragasztani a csomagolásra. A mostanában megjelenő készülékek némelyikének doboza még ennyit sem rejt, szóval ezért nem érheti kritika a gyártót. Egy tok meg egy memória kártya még igazán elfért volna benne, mondjuk ez utóbbi 2006-ban még nem számított filléres dolognak. Az előbbinek kifejezetten örültem volna, a miértre később kitérek még.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
