Elérkeztünk a második részhez, láthatjuk hogy hogyan lett a CD lejátszóból számítógépház szépen lassan. A fényképek minosége sajnos nem mindenütt tökéletes, sokszor csak a mobil volt kéznél.

Nagy hangsúlyt fektettem a pontos mérésekre, leginkább a Discovery-n futó motorkerékpárépítos sorozat módszertanát alkalmaztam. Pár helyen okozott néhány milliméter pontatlanságot, de összességében elfogadható lett, mondjuk máshogy nehéz is lett volna mérni.

Elso lépés a CD lejátszó kibelezése volt, összesen egy nagyobb áramköri lap volt, a CD olvasó mechanika és néhány apróság, nomeg a szimbólumos VFD kijelzo.

A fölösleges alkatrészek

Mikor a CD lejátszót szétszedtem, kicsit meglepett hogy milyen kevés hely van benne, elég sokat kellett számolgatni, hogy a végén hogyan is fog beleférni az egész. A CD ajtó helye adott volt, pontosan oda kell rakni az optikait, így akárhogy is rakom az alaplapot, egy részének a DVD író alatt kell lennie, így a forgatással se lehetett játszani, ott ugyanis se a tuner, se a proci huto nem fért volna el, az egyetlen lehetséges elrendezés az maradt, hogy az alaplap a gép jobb szélén csatlakozókkal hátrafelé. Még így is szuk maradt, ezért kellett az egész házat pár centivel megtoldani hátrafelé, erre a célra egy kiselejtezett ATX ház oldallemezébol vágtam ki a lapokat, barkácsboltokban (OBI, Praktiker, stb.) beszerezheto L alakú alumíniumprofillal rögzítettem össze az egészet, és takartam el a csúnya vágott éleket. Kívülre az eredetileg belso oldala került, bár nincs festve, a színe nem feltuno a CD lejátszó ezüstje mellett.

És amiket fel is használtam belole

Ezek után kihordtam az egészet a csempézett eloszobába, és nekiálltam furészelni. Az acéllemezt szépen vitte a dekopír, mondjuk a szomszéd biztos nem örült olyan nagyon, mert iszonyatos egy hangja volt, szerintem az egész környék hallotta. Szerencsére azért nem kellett sokat vágni, a fúrás már sokkal halkabb.

Dekopírfurész és a régi számítógép oldallap

Az apróbb vágásokat és csiszolásokat egy flexibilis száras gravírozóval csináltam, vannak hozzá, gyakorlatilag csak a pár centis vágókorongokat használtam, és egy marófejet, de azt csak a muanyag alkatrészekhez. Ez a része hamar megvolt, viszont rettenetesen nagy kosszal jár, valamilyen könnyen takarítható helyen érdemes csinálni, ha valaki hasonlóba kezdene.

Gravírozó, háttérben az alkatrészek várnak a sorukra

A hátlapon eredetileg csak a két RCA csatlakozó volt, meg a tápkábel, a számítógép számára viszont ennél sokkal több csatlakozóra van szükség, szépen ki kellett faragni mindet. Itt is el kellett döntenem, hogy a hátlapi kivezetések számára csináljak egy nagyobb nyílást, vagy csináljam meg egyenként. Mint az az elozo írásban is látszott, az utóbbi mellett döntöttem.

Hátlap, kivágva, matricák, matricák felragasztva

Ezek után megterveztem, hogy mi hova menjen, kivagdostam a nyílásokat, ami kerek az fúrva lett, ami szögletes az a gravírozó vágókorongjával készült. Mivel az eredeti óta egy kicsit változtattam rajta, ezért lesz olyan kép, ahol a kivezetések még nem így vannak kivágva. A matrica A4-es öntapadó papírra készült, itt csak arra kellett ügyelni, hogy - mivel a mérete miatt két részletben lehetett csak kinyomtatni - a vágás miatt keletkezo fehér csíkot óvatosan ki kell javítani valamilyen fekete tollal vagy filccel.

L alakú alumínium profil

Az így kivagdosott lemezdarabokat és a hátlapot még össze is kell rögzíteni egy darabba, az erre hivatott alumínium léceket szintén a gravírozó vágókorongjaival daraboltam. Ezeknél maradt egy kis illesztési pontatlanság, a gép bal oldalán az egyik saroknál maradt kb 2-3 mm hézag. Lehettem volna alaposabb, pár helyen sikerült megkarcolni a külso részét, bár nem a vágásnál, hanem leginkább a fúrás vagy az összecsavarozás során. Amit jobban bánok, sikerült pár fölösleges furatot is csinálni, pl. a képen látszik, meg akartam csavarozni felül is, már meg is volt a furat amikor rájöttem, nincs mihez.

A végeredmény, hibával

Az elolapon levo nyílás miatt az optikai meghajtó beszerelési magassága is adott volt, hiába fért volna el egymás fölött a merevlemez és a DVD, mégis muszáj volt kivágni az alját és a winchestert kb 1 cm-re kilógatni a gép alá, csak így fért el, ezért szükséges az a hatalmas nagy kivágás, ami látszik a képen. A másik, középen levo kivágásra azért volt szükség, mert ott eredetileg elég magasan kidomborodott, beleütközött volna az alaplap, ha meg magasabbra teszem akkor nem fért volna be a házba az egész. Ezt késobb befoltoztam egy sima fémdarabbal, késobb a parafás képen már úgy látszik.

A ház, kivágások készen, alaplaptartó csavarok is a helyükön

Eddig van egy szép nagy doboz, amibe már belefér minden ami a számítógépbe kell, de még mindig nem igazán ATX ház, rögzíteni is kellene a dolgokat benne. Alaplaptartó csavarokkal nem volt sok gond, megfelelo helyen kifúrtam a lemezt, majd beletettem a szabvány távtartókat. A távtartókra anyát nem valami egyszeru szerezni, ezért a donor gépház alaplaptartójából vagdostam ki a meneteket. A fokapcsolónak kézenfekvo volt felhasználni a CD lejátszó kapcsolóját, problémát egyedül az jelentett, hogy az egy kétállású kapcsoló volt, ATX kapcsolónak pedig nyomógomb kell. Nem volt valami nagy nehézség, a kapcsolót óvatosan szétszedve ki lehetett venni az alkatrészt, ami beakasztja, így pillanatkapcsoló lett belole.

A kapcsoló eredeti állapotában és ATX-esítés után, az infra vevot leszedtem

Kell még egy reset kapcsoló is, erre a célra kiválasztottam egy gombot a CD lejátszó többi gombja közül. Az összes mikrokapcsoló egy áramköri lapra volt felforrasztva, ezen szépen aprólékosan elvagdostam az összes áramkört, így maradtak a gombok, beforrasztva egy üres muanyaglapba. A kiválasztottra rákötöttem a reset vezetéket, a többi gombot pedig bekötöttem egy kiszolgált PS/2 billentyuzet vezérloelektronikájára, hogy különféle programokban funkciót lehessen rendelni hozzájuk. Erre a lapra csavaroztam fel az iMON paneljét is, a hozzá adott keretbol kimenekítve pont elfért a neki szánt helyen.

iMON gyári csomag tartalma

Magát a billentyuzetvezérlot elég hosszadalmas és nehéz meló volt összeforrasztani, eleve az egész eredetileg úgy muködött, hogy két réteg fólián van egy áramot vezeto minta, ezen zár össze két érintkezot egy gombnyomás. Ezen a fólián végig kellett követni, hogy melyik gombnál melyik lábat kell összezárni, ahhoz hogy észlelje a gombnyomást.

Az eredeti panel, a fém tartókon a VFD volt

Elkövettem azt a hibát, hogy UTP kábelbol menekített vezetékekkel kötöttem össze, azokon viszont a szigetelés a forrasztás miatt több centiméteren megolvad, zárlatos is volt az egész, elég sokáig kellett keresgélni, hogy hol maradhatott még hiba benne. Kár, hogy hátulról elfelejtettem lefényképezni, mentségemre szóljon hogy elég idegbeteg voltam a zárlatok miatt, nem is voltam benne biztos hogy a végeredményben benne marad, aztán amikor már muködött, akkor meg nem mertem szétszedni. Az elozo írás fórumtémájában szóba került, hogy mire használhattam volna a hangeroállító potit, azért nem kezdek neki azonnal megcsinálni, mert akkor lehet, hogy kezdhetném elölrol a hibakeresést. Ezután az egészet még rögzítettem szigetelo szalaggal is, majd bekerült a helyére.

A beszerelt panel, billentyuzet vezérlo, iMON VFD és infra vevo

Az elolapon volt még egy fejhallgató csatlakozó, ennek meg is hagytam a funkcióját, az eredeti csatlakozót csak azért nem lehetett felhasználni, mert az alaplapi bekötésnek olyan csatlakozó kell, ami kihúzott állapotban összezárja a lábakat, és akkor van hang a hátlapon levo kimeneten. Apróság, hogy az eredeti alkatrésznek szép fém kerete volt, míg amit sikerült vennem annak leginkább semmilyen, ezért az eredetirol levágtam egy pár milliméteres gyurut, és ráragasztottam az elkészült kivezetésre.

A fejhallgató csatlakozója, az eredeti és a szerelt alkatrész

Mivel HTPC készül, gondoltam jót tenne, ha hangszigetelném is a házat parafával. 2mm-es hangszigetelésre szánt parafát használtam, szintén nagyobb barkácsboltokban kapható. 3M Display Mount ragasztót használtam hozzá, lehet hogy ez sem a legjobb választás volt, mert nagyon lassan kötött meg, hiba esetén pedig nagyjából lehetetlen eltávolítani, de épp volt otthon, és azért használhatatlanul rossz sem volt.

Ragasztó

Valamilyen szinten lehet, hogy fölösleges lépés volt, mivel a CPU huto fölött vagy egy elég nagy szellozo és a másik kellemetlen zajforrás, a winchester pedig ki is lóg a ház alján, mindenesetre egy próbát megért, érzésre valamivel halkabb lett, de mérni nem tudtam. Emiatt is érzem hibának, hogy asztali merevlemez van benne, talán egyszer ezt a kivágást is befoltozom, egy notebook winchester pedig már kényelmesen elférne a DVD alatt.

A ház belseje, parafa béléssel

Jövo héten jön a következo rész, abban arról lesz szó, hogy hogyan kerül bele a többi alkatrész, és lesz az egészbol számítógép. Remélem eddig tetszett az írás, kérdésekre a továbbiakban is szívesen válaszolok a fórumban.