Ez a kis szösszenet azért született, hátha egy-két kedves olvasó röhög egy nagyot rajta...

A dolog ott kezdődött, hogy panel, távhő, balkánhét. Én így nevezem azt az időszakot, amikor a távfűtés évi rendes karbantartása miatt nincs melegvíz itthon.

Szóval az időjárásnak megfelelő öltözetben lebzselek a gépem előtt. Ezt kevésbé pallérozottan úgy is mondhatnám, hogy egy szál himbilimbiben...
Iszogatom kedvenc italomat, a kakaót. Megcsúszik a kezemben a bögre, utánakapok. Aminek az lesz a végeredménye, hogy mind a fél liter kakaót szépen végigöntöm magamon...

No itt kezdődik a hétköznapi horror. A barnás lé végigfolyik rajtam, pont úgy nézek ki, hogy azonnal felvennének a scream aktuális részébe, halott embert játszani. Szóval mintha vér ömlene a nyakamból, majd végig rajtam, a lábamon már helyes kis patakokba rendeződve, két nagy foltot alkotva jut a szőnyegen nyugalomba a nedű. A klavi megússza. Na nyilván, ha arra folyt volna a támadólé, akkor felkapom. Az egér úszóképesnek bizonyult, egy kis törölgetéssel visszajön az életbe. Na de a szőnyeg...

Az még a kisebb, hogy ebből szőnyegvakarás lesz.. A nagyobb, hogy ha nem akarok hozzáragadni mindenhez, akkor soron kívüli zuhanyzás. Balkánhét, hidegvíz, visítás... Zuhany alá beugrós, kicsit öblítgetős, kiugrós, fogvacogós, melegedős, újra ismétlős. Anyázós, dühöngős, bögrepokolbakívánós.

Guga ebből nyilván írna vagy 15 ezer karakteres cikket, hogy a nagyszüleinél hogy volt, meg hogy édesapjával milyen vidáman körömkefélték a szőnyeget anno, utána ittak egy sört, de nekem még gyakorolnom kell...

Itt most teret adok a kárörömnek