Még mielőtt bárki is a cím német megfelelője mögött rejtőző ideológiára asszociálna, megnyugtatok mindenkit, hogy eme írás 100%-ig megfelel az oldal által támasztott irányelveknek.

Tegnap 14:00-tól 22:00-ig a gyárban dolgoztam, ahol is egy notórius hazudozóval hozott összes a sors, sőt, merem állítani, hogy az Isten állít szembe ilyen szélsőséges emberi jellemekkel, hogy próbára tegye türelmemet. Remélem átmentem a vizsgáján.

Az egész dolog azzal kezdődött, hogy a 45 év körüli hölgy megkérdezte tőlem, hogy mennyi fizetést kapok diákmunkásként egy órára. Őszintén bevallottam, hogy 460Ft-os órabérért dolgozok. Ezen Ő persze nagyon felháborodott, hiszen az állandó dolgozók 410Ft-ot keresnek óránként. Megnyugtatására közöltem vele, hogy neki legalább ebből lesz nyugdíja. A diákmunka pedig adómentes, ezért kaphatunk 50Ft-tal többet óránként. Ez persze nem nyugtatta meg, s tovább erősködött, s közölte velem, hogy ezt másnak el ne mondjam, mert meg fognak lincselni. Valójában már Ő is ennek a határán volt.
Közöltem vele, hogy akkor a fizetésbeli eltérést írja annak a számlájára, hogy én három nyelvet beszélek: angolt, franciát és latint. (Töredelmes lélekkel bevallom, hogy füllentettem amikor azt mondtam, hogy latinul is beszélek. Valójában négy évig tanították nekem, de nem sok mindenre emlékszem már a tanult anyagból.) Nem állhatta meg szó nélkül. Kijelentette, hogy ő is beszél két nyelven, valamint öt végzettséggel rendelkezik. Ezen a ponton majdnem elröhögtem magam, de végül sikerült komolyságot erőltetnem arcizmaimra. Megkérdeztem tőle, hogy mégis milyen nyelven beszél és mi is az az öt végzettség?
''Beszélek angolul és németül, vendéglátóipari főiskolán végeztem, ahol megszereztem az idegenvezetői és még egyéb három ehhez tartozó szakmai végzettséget. Továbbá édesanyámnak italboltja volt, ott is dolgoztam ezért el kellett szereznem egy üzemvezetői engedélyt.'' Rögtön lecsaptam a nyelv kérdésre, s megtudakoltam, hogy vajon van-e nyelvvizsgája, elvégre valamilyen papírral rendelkeznie kell egy idegenvezetőnek. Természetesen nem volt. ''Csak egy írásbeli (!?) vizsgát kellett tennünk, ami nagyon egyszerű volt. Olyan kérdések voltak, hogy ''Sprechen sie deutsch?'', amire ugye csak annyit kellett válaszolni, hogy ''Ja, Ich sprechen sie deutsch.''

Itt ledobta az agyam az ékszíjat. Bár nem ismerem a német nyelvet, annyit mégis tudok, hogy a ''Sprechen sie deutsch?'' kérdésre a válasz ''Ich spreche deutsch.'' Az ő válasza ugyanis annyit jelentett, hogy ''Igen, én beszél ön németül?''. Szóval hopp.
Miután eme nyelvtani hülyeségre felhívtam a figyelmét, hamar témát váltott és megkérdezte, hogy hova járok. Mondtam neki, hogy a Szent István Gimnáziumba. Erre közölte velem, hogy ő is oda járt, még '86-ban ők adták neki ezt a nevet és az ő osztálya csinálta a címert is. Megkérdeztem, hogy mi is van a címerben? Gyorsan elkezdett szabadkozni, hogy nem emlékszik. Kicsit segítettem neki: ''A két lábon álló gólya van középen, szájában egy szál liliommal ugye? A szélére pedig az van írva, hogy ÉLET?''
Természetesen ő erre pontosan nem emlékezett. ''De valami ilyesmi biztosan.'' - ahogy mondta. Íme a ciszterci címer: [link] Középen a fél lábon álló daru, egyik lábával egy követ tart, a felirat (MORS) jelentése pedig: halál.
Az iskolám pedig 2000-ben kapta a Szent István Gimnázium nevet, előtte ugyanis József Attila Gimnázium volt. Szóval... Megint hopp.

Ezek után, mikor hazaérek és fürdés után lezsibbadt aggyal az ágyba dőlök, apró szúnyog kezd el zümmögni a fülem körül. ''Ma sem alszom el hajnali kettő előtt...'' - gondoltam. Az élet tényleg harc... Küzdeni kell... Talán holnap okos és igaz emberekkel találkozok... Talán. Csak túl kevesen vannak már.