Philips helyett Marantz

Ha meg nézitek az oldalamat, láthatjátok, hogy már korábban írtam a hangrendszeremről, illetve annak fejlődéséről, változásairól. Ismét történt némi fejlődés, konkrétan lecseréltem a jó öreg Philips FA630-as erősítőmet, egy annál modernebb, komolyabb kategóriájú Marantz PM4000-esre. A következőkben róla szeretnék egy kis bemutatót írni, illetve az egész rendszert ért változásokról.

Külsejét illetően, nagyon tetszetős, egyszerű a design. Összesen két led ad arról tájékoztatást, hogy be van kapcsolva az erősítő, egy a bekapcsoló gomb felett, egy pedig az éppen használatban lévő bemenetnél. Távirányító is van hozzá, egy rendszertáv amely kezeli a Philips CD-játszómat is.
Interneten keresgélve, láttam arany/ezüst, matt fekete, illetve zongoralakk fekete színben. Nekem a legutóbbi van, nagyon szép.( A képen lehet nem jön ki annyira, mint a valóságban.)

A belső kialakítás sincs túlbonyolítva. Szimmetrikus kialakítás jellemző, egytől-egyig minőségiek az alkatrészek. Nippon-Chemi kondik, ALPS potméter, kapcsolók, Sanken tranzisztorok. Külön transzformátor van az előlapi panelhoz, illetve a fő transzformátor, ami magát az erősítőt táplálja. Megjegyezném, hogy majdnem azonos a teljesítménye a korábbi Philipsemmel (2x40W 4 Ohm-on), viszont ennek a Marantz-nak jóval nagyobb a trafója.
A bemeneteket illetően, a szokásosak vannak: CD, AUX, CD-R, Tape, Phono(mm), illetve Tuner.
A hangfal csatlakozók, banán aljzatosak. Banándugót, illetve sima kábelt is fogadnak, én az előbbit választottam, minden szempontból jobb számomra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!