Üdvözlök mindenkit, külön köszönet a motivációért, ami újabb cikk megírására sarkallt!

Előző írásomban felületesen felvázoltam, hogyan próbáltam unalmas egysíkú téli estéimet feldobni egy kis kreativitással, nevezetesen: pár használati tárgyam befóliázásával.
Engem is meglepett a téma iránti érdeklődés, biztosra vettem volna, hogy a blog megírásával csak „a tengerbe hozok vizet”. A hozzászólásokból viszont kiderült, többeket érdekel a téma gyakorlati része is, mivel sajnos a cikk csak egy fotós élménybeszámolónak indult. Meg persze 36 éven át tökéletesen rejtőzködő írói vénám első szárnycsapásainak. :D

I. fejezet: Mi is kell a fóliázáshoz?

A legalapvetőbb és talán a legfontosabb hozzávalók, amiket sajnos egy barkácsboltban sem árulnak:
- kitartás, végtelen türelem,
- napi több órányi szabadidő,
- nyugodt környezet,
- határozott mozdulatok, kézügyesség.

A boltban vásárolható kellékek listája a teljesség igénye nélkül:
- vegyi tisztítószer, ez lehet alkohol vagy benzin alapú, a lényeg a zsírtalanítás. A tapasztalat azt mutatja, hogy a műanyagok jobban viselik az alkohol alapú vegyületeket, fa -és fémfelületeknél lehet durvább dolgokhoz, benzinhez, nitrohigítóhoz is nyúlni.
- szükségünk lesz még profi vágóeszközökre is, konkrétan egy ollóra és egy szikére, utóbbi különösen fontos szerepet fog betölteni a felesleg levágásánál
- melegítőeszköz gyanánt használható ipari hőlégfúvó, de low-cost megoldásként befogható az asszony hajszárítója is, ha elég nagy hőfokot tud produkálni.
- szándékosan a végére hagytam a legfontosabb hozzávalót, a fóliát. Ezt az összetevőt kicsit részletesebben kell kivesézni, hiszen túlnyomórészt ezen áll vagy bukik a projekt sikere.

Kerülendőek az olcsó gagyi kínai fóliák, mert legtöbbször valótlan dolgokat állítanak róluk a leírásukban. Nekem eddig az olcsóbbak közül a német Orafol karbonja vált be, könnyen idomítható ívre, többször visszaszedhető, kopásálló.

A kínaiban egy pozitívumot fedeztem fel, mégpedig azt, hogy iszonyatos módon ragad. Leszedni egy gyötrelem volt, részben leszedte a telefon gyári festését is. Viszont nagyon vékony, ezért könnyen szakad, valamint átlátszik rajta az alatta lévő felület.

II. Fejezet: Kezdjünk hozzá!

Ha az első fejezetben lévő tények még nem vették el a kedved az egésztől, akkor irány a mélyvíz, fóliázzunk!

Kezdjük a felület megtisztításával. Tudom, egy nagyon alap dolog, a vegyi részére nem is térnék ki, aki pucolt már ablakot, vagy mosott autót, már tuti mestere lesz a dolognak. A lényeg a mechanikai tisztításon van, mivel a 180-200 mikron vastag fólián a legkisebb, számodra láthatatlan, tapinthatatlan parányi légypiszok is át fog ütni. Ezért érdemes egy szolid csiszolást bevetni.

Folytassuk a munkadarabokkal, az egyszerűtől a nyakatekertig.

Sima, egyenes, lapos felület

Ha még soha nem csináltál hasonlót, érdemes ilyennel kezdeni, ezzel a legnehezebb mellélőni. A fólia kivágásánál mindenképp hagyjunk rá pluszban, valamint szálcsiszolt anyagnál nagyon figyelni kell a szálirányra. Téglalap formánál (pl. gépház teteje) érdemes mindig a keskenyebb oldalnál kezdeni, nekem a fólia magam felé húzása jött be, igaz, nem volt segítségem és csak így tudtam megtámasztani a munkadarabot.

Tehát a kezdésnél leválasztjuk a fólia hátulját kb. 5 cm hosszon, majd kicsit túllógatva a tárgy szélén, elsimítjuk a felületen. Simításhoz akár használhatjuk a tenyérélünket is, vagy beszerezhetünk akár idevaló filces simítót is.

Teljesen sík felületnél melegítés sem feltétlen szükséges, esetleg, ha buborékot felejtettünk a fólia alatt. A mozdulatok nagyon egyszerűek, egyik kezünkkel feszítjük a fóliát, közben a hátlapját folyamatosan húzzuk hátrébb, miközben a másik kezünkkel vagy a simítóval a dekorációt installáljuk a felületre.

Domború felület (egér stb.)

Az eljárás nagyban hasonlít ez előzőhöz, annyi kivétellel, hogy kezdésként egy bázispontot kell találnunk, ahonnan indítjuk a műveletet. Érdemes egérnél például a tetőponttal kezdeni. Itt már feltétlen szükséges lesz az intenzív melegítés is, de ne vigyük túlzásba, mert a karbon struktúra nagyban torzulhat.

Ez az egér egy igazi utálat volt, domború forma, ami még kanyarodik is mindenfelé, dehát bátraké a szerencse:

Humorú felület, tányérforma

Az összes forma közül talán a legnagyobb kihívás. Ehhez feltétlen szükséges a kiváló csúcsminőségű fólia. Tételezzük fel, hogy egy leveses tányért fóliázunk. Totál idióta ötlet, de ezt a formát mindenki könnyen el tudja képzelni.

A kivágott fóliát a tányér peremein eligazgatjuk, elsimítjuk, majd a melegítő eszközzel elkezdjük nyújtani és rásimítani a „tányér” oldalfalára, majd a fenekére.

Hasonló forma lehet egy autó süllyesztett ködlámpa kerete, ami tölcsérformához hasonló. Itt annyi a különbség, hogy mivel ennek feneke nincs, a fólia közepére (ahol az alsó lyuk lesz, vagyis maga a ködlámpa) szikével egy kis „X” bevágást eszközölhetünk,ezáltal kisebb lesz a feszültség az anyagban nyújtás alatt.

Következzék egy nem saját videó, ami összefoglalja az előbbieket:

Utómunkálatok

Miután elkészültünk a fóliázással, jöhet a felesleg eltávolítása. Ezt egy lehűtési folyamat előzi meg. Ezt én az ablakba kihelyezéssel oldottam meg, ezzel télen viszonylag gyorsan tudtam visszahűteni a fóliát. Erre azért van szükség, mert a forró nyers fóliát a szike könnyen elkenheti, viszont amikor már rideg, sokkal könnyebben vágható.

Néhány példa:

Tescos egér

Használaton kívüli,üzemképtelen Nokia telefon

Ház

Egy Packard Bell laptop, amivel a tulaj kislánya felcsiszolta otthon a parkettát, így aktuálissá vált egy új külső

Egy telefon,ami szintén avatatlan gyermeki kezekbe került

Billentyűzet

Végszó

Remélem személyes tapasztalataimmal tudtam segíteni, a leendő vállalkozó szellemű fóliázóknak ezúton is szeretnék sok sikert és kitartást kívánni számukra!