2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Akármi rovat

Fantasy agymenés - második rész!

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Hősünk kellemesen ébredt, hiszen hogy is ébredhetett volna máshogy? A tegnapi estén jól belakott a finom...

[ ÚJ TESZT ]

Hősünk kellemesen ébredt, hiszen hogy is ébredhetett volna máshogy? A tegnapi estén jól belakott a finom ételekből, s jó pár korsó sörrel lekísérte a vacsorát. Igaz is, a sör! Gyorsan kikelt az ágyból, hiszen a szükség nagyúr, pláne reggel, megsokszorozódva. Éppen kiért az ajtón, s elkezdett gondolkodni, hogy merre van a wc, amikor is egy csapat meglepődött emberrel találta magát szembe. Volt ott valami idegen kövér ember, egy cseléd, egy másnapos lovag, és egy szép, szőke elf haragos szemekkel. A kis társaság eléggé meg volt illetődve, hiszen ki találkozik minden reggel egy kócos, pucér hőssel a folyosón? Aya rögtön hozzávágta a teásbögrét, hiszen kedveskedni szeretett volna hősünknek egy jó meleg teával.

Pucér férfiúnk szerencséjére a bögre nem talált, de az Ester kezében lévő seprű jobban érdekelte, mert az nagy sebességgel meglendült felé. Derék hősünk futásnak eredt, a két lány utána! Váltakozva szidták, kiabáltak, s vészesen lengették a seprűt, no meg a teás kancsót.
Üldözött férfink gyorsan bemenekült egy helységbe, amiről kiderült, hogy az ebédlő. Egy szép, címeres terítőt gyorsan a dereka köré kötött, hogy legalább a büszkesége ne látsszon. Hiba volt. Ugyanis a terítőn pont a Niaré család címere díszlett s hogy, hogy nem a hímzett rész pont az előbb említett büszkeségnél kötött ki… Jutalmul az időközben odaért, s még dühösebb Aya egy széket vágott hozzá, ami talált. Hősünk sajgó háttal inkább kiugrott az egyik nyitott ablakon, s elmenekült a kertbe. Egy fa tövében letelepedett, miután egy másiknál elvégezte a dolgát. Este még azon fantáziált, hogy majd Aya fog neki főzni, s kedves arccal egy nagy adag étel mellé tölti is azonnal a hideg sört… Ehelyett elszúrta szinte minden esélyét, örülhet, ha beengedik még a házba.
De hát végül is ő a Hős, nem dobhatják ki! Meg is úszta négy pofonnal (lányonként kettő), s majdnem egy fél órás kiabálással, miután visszamerészkedett a házba. Zalk egész délelőtt röhögött, bár hamar az arcára fagyott a mosoly, amikor a vendég előadta a meséjét.
Történetesen a kis köpcös ember a szomszédos falu, Hajek polgármestere volt. És miért másért is jött volna, mint egy lovag segítségét kérni?
- Kedves Zalk, hallottam rólad, s mivel Ayát is jól ismerem, bátorkodtam eljönni személyesen. Rögtön a lényegre is térek: nagy bajban vagyunk! A falu határában nemrég egy farkasember ütött tanyát. Nem tudjuk elkergetni, s aki harcolni akarta vele, csúnyán pórul járt.
Kérlek, segíts rajtunk, fogd el a gonoszt! De élve, mert meg akarjuk büntetni! – kérlelte a polgármester lovagunkat.
Zalk most került igazán bajba! Mit tegyen? Alig van tapasztalata, de mégsem utasíthatja vissza a kérést! Meg van!
- Szerintem egy Hős jobb lenne a feladatra! Tegye meg ő! – kiáltott fel a sarokba szorult lovag.
- Nem, én nem bízom a hősökben, rád van szükség! – válaszolt a polgármester.
- Hát jó, megteszem szívesen… - mondta kicsit elhaló hangon Zalk, a lányok szúrós tekintetének kereszttüzében.
A sarokban észrevétlenül hősünk mosolygott bőszen, de amikor meghallotta, hogy nem kellenek hősök… akkor végül is ő miért van itt? Tán csak dísznek? Vagy soha nem is lesz hős ebben a történetben?

Sokáig nem gondolkodhatott rajta, hiszen egy óra múlva már indultak is Hajekba. Az út nyugodtan telt, leszámítva Aya állandó fagyos tekintetét, amikor hősünk próbált kérlelőn ránézni. Nemsokára meg is érkeztek a helyszínre. Egy kis viskó ált a falu szélén, füstölt a kéménye, körben rendezett kert volt...
- Ez lenne az? – kérdezte Zalk.
- Igen, itt tanyázik a gonosz!
- Nekem egy normális háznak tűnik, nem tudom elhinni, hogy itt valami szörny él… - mondta elgondolkodva hősünk.
- A látszat csal! De nehogy megöld, élve kell! – vágta rá gyorsan a falu fő köpcöse.
Mindegy, meg kell tennem… - gondolta magában lovagunk, s kardját megmarkolva elindult a ház felé. Az ajtó előtt nagy levegőt vett, gyorsan befutott, majd becsapta maga mögött az ajtót. Legalább ne lássák, hogy mennyit szerencsétlenkedik. Ha esetleg meg kell halnia, legalább szépen történjen.
- MOST MEG FOG- kiáltotta, de torkán akadt a szó. Ugyanis egy tiszta konyhába tévedt, ahol valami isteni illatú étel sült, s egy ezüsthajú lány sürgölődött a tűzhely körül. Izgatottan járt a farka, s hegyezte a füleit, amikor meghallotta a kiabálást. Farok? Fülek? Ő lenne a farkasember? Zalk teljesen meglepődött. Nem erre számított. Ám amikor valamiért az asztalra pillantott, meglátta az illatok egyik okát! Hús volt az, fűszeres szószban, gazdag körettel.
-om kóstolni, ha szabad… fejezte be az elkezdett mondatot kissé halkabban a meglepett lovag.
A lány megfordult, s lilás-kékes szemével méregette a furcsa betolakodót. Jóképű ember volt, karddal a kezében, s idióta arckifejezéssel. Mindegy, a vendég az vendég!
- Gyere, ülj le! Mindjárt megterítek! – válaszolt a lány, s rögtön egy tányért tett Zalk elé.
Kicsit megilletődve, de azért mert magának a lovag. Gyorsan rájött, hogy ez bizony eszméletlen jó! Még másnapos gyomorral is betolt két tányér kaját magába.
Miután végzett, elmesélte, hogy miért is jött ide.
- Már értem… Örülök, hogy meggondoltad magad, bár sajnos az emberek nem igazán szeretnek. Ezért is költöztem ide ki, remélve, hogy békén fognak hagyni. De nem, itt sincs nyugtom… - mondta szomorúan a leány.
Zalk gondolkozott. Erősen. Mit tegyen? Szeretne segíteni a lányon, mert iszonyat jól főz, s szép is a maga módján. Nagy levegőt vett, majd megszólalt: - Szeretnél hozzánk költözni?
A lány arca felragyogott! Végre! Neki is jut a boldogságból!
- Igen! – kiáltotta vidáman. – A nevem Ezüst… - hadarta, majd szélsebesen nekiállt összepakolni a holmiját. Gyorsan végzett, majd megragadta a lovag karját, s már indultak is ki a házból.
Lent győztek csodálkozni a furcsa páron. Mi a francot keres a lovag mellett egy ezüsthajú, mosolygós lány? Hol a farkasember?

Ezüst gúnyosan rámosolygott a polgármesterre. – Sajnálom, de nem fogok a cirkuszodban szerepelni, te hülye barom! Ugyanis ma megkérték a kezem! – vetette oda.
Cirkusz? Lánykérés? Na itt megállt a tudomány. Legalábbis hősünk és Aya nem tudták hová tenni a dolgot. Kis idő múlva kiderült, hogy a polgármester egy cirkuszt is igazgat, s szerette volna szerepeltetni a lányt. De mivel az nemet mondott, megpróbálta gyengéd erőszakkal beszervezni. Ez sem jött be, mert Zalk keresztülhúzta a számításait.
Most már csak a lánykérés maradt megválaszolatlanul. Ezüst szerint Zalk azzal, hogy elviszi haza, megkérte a kezét is, s mivel a meglepődött lovag nem ellenkezett, ez így is maradt hivatalosan.
- A cirkuszom, a fő attrakció… - kesergett a polgármester.
Hősünk és Aya inkább nem szólt semmit, csak megrökönyödve, szótlanul elindultak haza.
Az ifjú pár is követte őket, miután Ezüst bevert párat a polgármesternek.
Estére meg is érkeztek a kastélyhoz, ahol újra kezdődtek a megpróbáltatások. Ugyanis Ester kétszer elájult, harmadszorra elfelejtett beszélni is, miután megtudta, kit ’választott’ a bátyja.
Később sikerült magát összeszednie, s a vacsorát Ezüsttel főzték már ketten, egyetértésben.
Ám arra lovagunk sem számított, hogy micsoda lányt is hozott haza. Hiszen az alkoholt szinte teljesen megtiltotta neki! Zalk próbált reklamálni, de olyan pofont kapott, hogy azonnal lefordult a székről, s elpihent pár percre az asztal alatt. Persze a lány is megijedt, s győzte utána simogatni, szeretgetni a lovagot, aki most már teljesen nem értett semmit.

Egyedül Hősünk érezte magát jól, hiszen sikerült kibékülnie Ayával, s ennél fontosabb nem volt jelenleg számára, s végre megnyugodhatott. Tévedett. Ugyanis, mikor elosont a fák közé könnyíteni magán, észrevett valamit. Egy fehér árny tűnt el az egyik fatörzs mögött. Hősünk azonnal utánaeredt, s sikerült elkapnia a betolakodót. Amikor legyűrte maga alá a földre, teljesen elképedt. Egy gyönyörű, fehéres hajú, fehér ruhájú lányon ült. Meg akarta kérdezni tőle, hogy ’mi van kisanyám, magadra csavartad a törölközőt?’, de inkább kihagyta ezt a poént.
- Ki a fene vagy te? – kérdezte meglepett hősünk.
- Y a nevem, s örülnék, ha leszállnál rólam. – válaszolt a lány.
Nagy nehezen feltápászkodtak, s hősünk javaslatára beosontak a konyhába, ugyanis ott senki sem volt, de mégis világosság töltötte be a helységet. Gyönyörű volt a lány, ahogy végignézte. Talpig fehérben, hosszú, fehér hajjal, s mélykék szemekkel úgy nézett ki, mint egy Istennő. Az is volt. Valamikor.
- Bocsáss meg, hogy így rád törtem, de segítened kell rajtam! Nem is olyan rég Istennő voltam, de lefokoztak majdnem sima emberré. Azóta van egy nagyon súlyos betegségem, s szeretném, ha elkísérnél Auberbe. Ott biztos, hogy meg tud gyógyítani a pap. – hadarta gyorsan Y.
Hősünk ezt sem értette teljesen. Majdnem sima ember? Akkor csak maradt valami hatalma…
- Biztos, hogy nem tudod magad meggyógyítani? Mi az a nagy baj?
- Nem szeretnék beszélni róla, de kérlek, segíts! Csak egy hősben bízom!
- Hát jó, legyen, de előtte magyarázd el a többieknek is, nehogy félreértsenek valamit.
- Persze, menjünk.
Hosszú, kellemetlen percek következtek, miután elmúlt a kezdeti döbbenet. Hiszen ki hinne egy sosem látott, sáros lánynak, és egy hősnek, aki szintén koszos? Vajon mit csinálhattak az erdőben, sötétben? Ezek a kérdések cikáztak a fejekben, amikor meglátták a párt. Hősünk érezte, hogy vége mindennek. Miután elmagyarázták, hogy mi is történt, megnyugodtak nagyjából a jelenlévők. Nagyjából. Ám a kellemesen átaludt éjszaka után hősünk kinyitván szemeit az ágyában Y-t pillantotta meg, aki szorosan hozzábújt. Azonnal leverte a veríték, mert ha ez kiderül, biztos, hogy mehet a háztól…

Azóta történt

Előzmények

  • Fantasy agymenés

    Üdvözöllek, kedves olvasó! Ahogy a címben is szerepel, egy meglehetősen idétlen, de remélem annál...

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.