Előzmények
Szimulátoros pályafutásom első évfordulójához közeledik. Kezdetben egyszerű(bb) kormánnyal, egy Logitech Formula Force EX-szel próbáltam néhány szimulátorjátékot, majd egy időre feledésbe merült a téma, de tavaly december óta ismét napi szinten űzöm ezt a műfajt. Alapvetően az rFactornál maradtam meg, aminek az elmúlt időszakban rengeteg modifikációját kipróbáltam a könnyebbektől a nehezebbekig, kezdetben a beépített segítségekkel, később azok elhagyásával. A kormányt idővel lecseréltem, mert úgy éreztem, hogy hátráltat, így egy Driving Force GT tulaj lettem tavasszal.
Idővel kezdtem úgy érezni, hogy már nem is annyira az eszköz hátráltat a versenyzésben, hanem maga az üléspozíció. Kerekes széken ülve egy asztalnál egyáltalán nem olyan formában helyezkedik el az ember, mint egy autóban. El is kezdtem hát gondolkodni azon, hogyan lehetne valami egyszerű vázat szerkeszteni rendes autóüléssel az asztal köré, ezt nevezhetjük kis nagyképűséggel cockpitnek is. Azért az asztal köré, mert a kormány ott van rögzítve, két teljes értékű számítógép híján pedig ott is marad.
A számítógépsarok, barkácsolás előtt (kisasztal a sarokban szintén saját gyártmány)
Szóval megszületett a gondolat – ez már nyár eleje körül - hogy össze kéne rakni valami célirányos alkalmatosságot. Több házilag készített eszközt is láttam már a neten, gondoltam én is meg tudom oldani. Szerszámok vannak, hely van, segítséget is kapok, ha kell. Eleinte zártszelvényben gondolkodtam, mert az alap vázat sokan abból csinálják. Olcsó, tartós, viszonylag könnyed megjelenésű. Egyetlen baja, hogy én viszonylag nem tudom megmunkálni, még ha segítséget is kapok hozzá, akkor se tudok változtatni rajta egyszerűen, ha úgy adódik valami miatt.
Egy ismerőssel való beszélgetés után jött az ötlet, legyen akkor fa. Fával elég jól tudok dolgozni, barkácsoltam én már sokmindent. Könnyen szerelhető, szép is tud lenni, nem is túl drága. Legalábbis attól függ...
Végül kiderült, hogy pl. az OSB lap vastagabb változatai azért nem annyira olcsóak, illetve erre a célra viszonylag nehezen szerelhető - bár szép és tartós lett volna az is. Ezután jött a colos deszka ötlete, amit viszont meg kell munkálni. De legalább jóval olcsóbb. Úgyhogy be is vásároltam (azaz kértem némi segítséget, hogy mire hazamegyek, ezek meglegyenek – mivel Sóskúton laknak szüleim és ott van műhely, szerszámok, azaz megfelelő hely barkácsolási célokra) 15-ös colos deszkából és 5x4-es stafniból - az egész váz ebből készült. A szerkezetet kapupánt és önmetsző csavarok tartják össze, attól függően, hogy hova kell nagyobb kraft szerkezetileg.
Viszonylag egyszerű volt a dolgom, mert kormánynak vagy váltónak nem kellett konzolt készíteni. Mivel a kormány az asztalon marad, ehhez kellett igazítani az egész ülés köré/alá épített keretet, mind magasságilag, mind minden tekintetben. Viszonylag pontosan ki kellett méregetnem otthon, hogy mik legyenek a méretek, ugyanis az asztalt nem tudtam magammal vinni, de közben persze magát az üléspozíciót is ki kellett nagyjából találni, hogy pl. a pedálok ne legyenek se túl közel se túl magasan, meg ilyesmi.
Na lényeg a lényeg, papíron megterveztem az egészet. Gondolván extrára is, a szép nagy hangfalaimat is beépítésre terveztem, hogy mélyebb hangoknál (pl. rázókő) beremegtesse kicsit az egészet - nem voltam benne biztos, hogy ennek valós hatása lesz, de gondoltam, majd meglátjuk, rosszabb meg nem lesz tőle.
Az elmúlt hétvégém tehát csiszolással, fűrészeléssel, fúrással, csavarozással telt el, aminek meg is lett az eredménye, lássuk!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
