Hazafelé jövök vendégségből. Kurva hideg van. Éjszakai járat. Felszáll az ember, harminc körül van és folyamatosan remeg. Vacog. Csöves és erre a rohadt hideg buszra száll fel melegedni! Nagyjából sejtem is mit érez. Volt már, hogy december hajnalban enyhe alkoholmérgezéssel vártam valahol, hogy jöjjön az első jármű. A lábujjaim, a kezem zsibbadt a hidegtől, a testem remegett és úgy tűnt sohasem lesz vége. Annyira beszűkült a tudat, hogy nem láttam gondolatban addig, mikor már nem ez lesz. Végtelen kín és remegés.

Nézem őt és úgy gondolom, valahol itt tarthat. Csak nem ér haza, mint ahogy akkor azért én végülis hazaértem. Asszem holnap és azután is visszasüpped ebbe az állapotba.

Nézek ki az ablakon. Ott a kibaszott izzófüzérek végig a fákon a körúton. Bölcs vezetőink úgy gondolják, hogy ez fontos és van is rá kétszázmillió. Persze azt meg a fene tudja, hogy hogyan van ez a környezettudatosság vs díszkivilágítás ügy. Al Gore mindenesetre gondolom sír. És miből csinálják mindezt? Adóból. Mi dobunk rá össze. Csuda jó nem? Nem tom mennyibe kerülne egy befűtött raktár három hónapra, hogy az a srác ne remegjen már itt a buszon. Nem kell ágy, meg semmi, csak egy picit melegebb hely, mint ez itt. A többit majd megoldja (vagy nem), de mi miért tűrjük, hogy effektíve szenvedjen? Tényleg miért tűröm? Hogy talán elkúrta? Nyilván. Nem ő az első. Vagy hülye az élethez (vagy az apja és az anyja az volt)? Igen! Lényeg, hogy ő tehet róla. Miért nem okosabb! Ugyanakkor és mégis, mi akik (még) nem kúrtuk el (ennyire) és talán életrevalóbbak is vagyunk - mert ugye a szent verseny dönt és ha hülye vagy, hát jól kiszelektál és te vagy a hibás -, mi mégis jól tesszük, ha ezt elnézzük? Ha ilyenkor inkább elnézünk? Az egy 'jó hely' ahol, ha hülye vagy az élethez jön a remegés? Nyugi, nem kell kiakadni! Ez semmi extra, a természetben minden hely ilyen. Lehet... Viszont akkor mire fel a társadalom, ha annyi plusz védelmet sem jelent, hogy ha szopok is, de legalább nem halok fagyhalált, ha teszem azt fel is tettem egy gyenge pillanatomban az egész vagyonomat a pirosra? Ne ágálj már megint, a lényeg, hogy meg kell értsd, hogy felnőtt ember, magának kell cselekednie, nem várhat holmi gondoskodó államra, aki úgy is inkább a világításról gondoskodik. Ezt értem is én, és már látom is, hogy cselekszik, éppen azt cselekszi, hogy remeg és agyon fagy. Én meg amíg jobb eszembe nem jut, eszek még egy sütit.
Boldog, szeretetteli karácsonyt minden kedves állampolgártársamnak!