„Az előző részek tartalmából”

A kilencvenes években az ISDN kapcsolatok széleskörű elterjedését követően hamarosan megjelentek az ezen alapuló kereskedelmi videokonferencia rendszerek is, „forradalmian új” lehetőséget ígérve a kommunikációban. A utazások számának csökkentésének lehetőségével az oktatási, katonai, jogi, egészségügyi, és természetesen a magán felhasználások mellett az üzleti, nagyvállalati alkalmazási terület volt az egyik fő célcsoport. Azonban a korai rendszerek technikai kiforratlansága, a korlátozott minőségű (és drága) működéssel járó negatív tapasztalatok ekkor még sok érdeklődőt elriasztottak. A technika idővel javult, az árak csökkentek, a kétezres évek elején, pedig az olcsóbb és nagyobb sávszélességű IP alapú rendszerekre való átállás jelentette a következő nagyobb lépést a terület számára. Eközben a videokonferencia végponti berendezéseknél is a legolcsóbb „számítógép és webkamera” összeállításokon túl megjelentek a professzionális célhardverek, külön kategóriák jöttek létre a helyszíni résztvevők száma szerint, mint az egyszemélyi vezetői/asztali, és a kisebb/nagyobb méretű tárgyaló/oktatótermi rendszerek (utóbbiak ára már több millió forintot is kitehet). A szabványosítási folyamat is viszonylag problémamentesen zajlott le, előbb a H.323 majd az újabb SIP szabvány vált elfogadottá és támogatottá, biztosítva a(z elvi) kompatibilitást a különböző gyártók termékei közt, valamint meghatározva a kiegészítő elemeket, mint a jelfeldolgozó/vezérlő szerver (MCU, az egyidejű helyszínek maximális száma is ettől függ), vagy az átjárók (gateway) más típusú hálózatokba. Az alapfunkción kívül olyan extra szolgáltatások jelentek meg, mint a multimédiás anyagok (pl. prezentáció vagy video) párhuzamos bemutatása, beépített jelentkezési és szavazási funkciók, a konferencia digitális rögzítése, webes közvetítés (streaming), csatlakozás asztali számítógépről, és a betelefonálási lehetőség. A „hagyományos” videokonferencia rendszerek nagy része jelenleg itt tart, hozzátéve azt, hogy megjelentek már a HD (nagyfelbontású) kijelzők és kamerák, valamint a térhangzás itt is.

Videokonferencia 2.0 ?

A hagyományos videokonferencia rendszerek minősége a kétezres évekre sokat javult a kezdeti időkhöz képest, de az üzleti élet nagyobb élethűséget kívánó magasabb igényeinek továbbra sem tudott maradéktalanul eleget tenni. Az ezeknek megfelelő új rendszerek tervezése és a kialakítása során nemcsak az elérhető legújabb technikai megoldásokat kellett alkalmazni, hanem nagyobb hangsúlyt kellett fektetni a pszichológiai szempontokra is, a virtuális jelenlét jobb illúziójának eléréséhez.

Ilyen előzmények után kezdődtek meg a fejlesztések, a világszerte elsőként nagyobb sajtónyilvánosságot kapott megoldás a HP rendszere volt 2005 végén, azonban néhány kisebb cég már korábban is előállt a maga változatával (pl. a Teliris, de az elsőnek a TeleSuite-ot tartják). Az új piacot felismerve mára csatlakozott a gyártókhoz néhány további kisebb cég (pl.: DVE, Telanetix, TelePresenceTech), a hagyományos videokonferencia rendszerekben jelentős Polycom (a TeleSuite utód Destiny Conferencing felvásárlásával) és Tandberg (a HP-val együttműködve), valamint a hálózati termékeiről ismert Cisco is. (A működés bemutatásához ez utóbbi reklámfilmje elérhető a weben is)

Ezeket az új rendszereket mivel elég sok mindenben különböznek a korábbi hagyományos videokonferencia rendszerektől ezért a szakértők mára már külön minőségi kategóriaként távjelenléti (telepresence) rendszereknek nevezik. Mivel ez a téma, és a szó eléggé felkapott lett, ezért a pontos értelmezésében, alkalmazott technikai megoldásokban vannak is különbségek, mivel minden gyártó igyekszik a saját termékére használni azt. (További zavart okozhat, hogy ezt a szót régebb óta is használták általánosságban, a távoli jelenlétet megvalósítani kívánó technikák céljaként). Az összes változatra általánosan igaz, hogy a résztvevőket „az asztal túloldalán” rögzített szögből folyamatosan életnagyságban mutatják nagyméretű és szélesvásznú HD (vagy jobb) kijelzők és kamerák segítségével, de ezek pontos száma már változó attól függően, hogy asztali vagy több résztvevős tárgyalótermi rendszerekről van szó (illetve ezen belül is mekkoráról). A hagyományos videokonferenciáknál meghonosodott beszélgetés közbeni párhuzamos prezentációkhoz általában egy külön kijelzőt használnak, hogy a távoli résztvevők „jelenlétének” illúzióját ne törjék meg. A gyorsabb mozgások megjelenítéséhez a korábbiaknál magasabb a képfrissítési gyakoriság, és a színhűségen is sikerült javítani. A természetesebb hangzás elérése érdekében stúdiószintű megoldásokat alkalmaznak a beszédhez is, ebbe beletartoznak nem csak a nagyérzékenységű mikrofonok, a beépített visszhang és zajszűrés, de teljes rendszereknél a többi helyszín és a résztvevők szájának megfelelően „elhelyezett” térhangzás, és magának a teremnek a megfelelő akusztikai kialakítása is. A videokonferenciák esetében régóta problémát okozott a valódi szemkontaktus megteremtése, mivel a résztvevők általában nem a kamerába néznek, hanem a képernyőre, ahol a másik fél arca látható. Ennek megoldására is sikerült kidolgozni már néhány módszert, az egyiknél a kijelzők mögé vagy közé rejtik el a kamerát, a másiknál, pedig egy, csak a másik oldalról átlátható döntött tükrös rendszerrel oldják meg. A tárgyalótermi rendszerek kiépítésére is különböző változatok léteznek: az egyiknél a maximális hatás érdekében az egész termet erre célra építik át integrálva a berendezéseket, a másiknál a könnyebb épületen belüli áthelyezhetőség érdekében moduláris egységeket alkalmaznak („szoba a szobában”).

A belső elrendezést gyakran „tükrözött”, ehhez egyforma berendezést, megvilágítást alkalmaznak minden végpontnál, valamint a bútorzatot is úgy alakítják ki, hogy a képernyőkön keresztül azt a benyomást kelti, mintha a másik helyszínen lévő rész is az itteni meghosszabbítása, túlsó fele volna (mások átlátszó kijelzőt használnak). Az egyik gyártó már arra is talált megoldást, hogy az elképzelt kerekasztalnak megfelelően, a többi helyszínről a megfelelő irányba nézzenek a résztvevők a kijelzőkön, amikor valaki beszél (virtual vectoring). A használatot is próbálják minél egyszerűbbé, könnyebbé formálni, valamint szintén pszichológiai okból a működtető technika minél nagyobb hányadát láthatatlanul elhelyezni, hogy az átvivő médium helyett teljes egészében a tartalomra tudjon fókuszálni a résztvevők figyelme. Az eddigieknél kisebb (akár harmadannyi) késleltetéssel történő adatforgalom a hang/képátviteli, feldolgozási késéseket, várakozást csökkenti le jelentősen, de ehhez nagyon jó minőségű, és egyben a gyártótól/kiépítéstől függően nagy sávszélességű (akár 45 Mb/s) dedikált összeköttetés szükséges, amire a jelenlegi vállalati hálózatok sokszor nem alkalmasak. Ennek megoldására a nagyobb gyártók saját felügyelt privát hálózatokat (pl.: HP HVEN, vagy a Cisco tervezett CTPN-je) működtetnek a rendszereikhez, de ezek globális lefedettsége elmarad a nyilvános hálózatokétól.

Business Class, árban is

A távjelenléti rendszerek magasabb minőségével és újdonságával párhuzamosan az áruk is jelentős. Ennek egyik összetevője a végponti berendezések költsége, ami kb. (néhány) tízezer dolláros nagyságrendtől indul a legegyszerűbb, egykijelzős modellekkel, és a neves gyártók komplett több kijelzős rendszereinél elérheti a három-négyszázezer dollárt is (szobánként!). Mivel ezt sok cég nem tudja megfizetni, ezért kínálnak hosszú távú bérleti konstrukciókat is alacsonyabb havidíjért (ezertől több tízezer dollárig) illetve elkezdtek már megjelenni a nyilvánosan elérhető, alkalmilag bérelhető termek is, elsősorban az üzleti élethez kapcsolódó helyszíneken: irodaházakban, hotelekben, konferenciaközpontokban. A másik komoly összetevő az (általában dedikált) IP hálózat használatának, felügyeletének díja. Mivel a végpont szakszerű karbantartására, és hálózati igényeinek megoldására sok cégnél nincs meg a szükséges kapacitás, vagy a vezetők nem kívánnak ehhez cégen belüli erőforrásokat rendelni, ezért több gyártó a végponti megoldásai mellett egyben komplett karbantartási és felügyelt hálózati szolgáltatást is kínál, ezek havi díja további néhány tízezer dolláros költséget is jelenthet (de ezzel együtt már komolyabb garanciákat is vállalnak a szolgáltatás színvonalára). A vázolt költségek miatt a távjelenléti rendszerek célcsoportját jelenleg elsősorban a legnagyobb nemzetközi vállalatok és a leggazdagabb üzletemberek alkotják. Esetükben a távoli munkatársak közti együttműködés javulásán, és a kényelmi/biztonsági szempontokon túl, a gyakori repülőutak (az utazási és járulékos költségek, munkából kieső idő, stb.) kiváltásával, idővel még költségmegtakarítás is elérhető. (Környezetvédelmi szempontból is számszerűsíthető a repülőutak (CO2 kibocsátás) csökkenésének hatása, ezt is egyre gyakrabban kiszámolják a gyártók/felhasználók) Az IDC felmérése 250 darabra teszi a tavalyi évben az eladott távjelenléti rendszerek számát (tárgyalótermi videokonferenciákból kb. 164 000 kelt el), és várakozásaik szerint ez 1660-ra fog nőni 2008-ban. Olyan felhasználási területeken is alkalmazták már, mint a külpolitika, interjúkészítés, szereplőválogatás, oktatás (MBA), egészségügy és a munkaidőn kívüli családi beszélgetések (néhány sorozatban is szerepelt már, és Steven Spielberg is szeretne egyet otthonra). Az árak a növekvő versennyel, tömegesebb gyártással, idővel itt is valamelyest csökkenhetnek majd, miközben a(z optikai) hálózatok fejlődnek, teret engedve további helyszínekről a nyilvános hálózatokon történő alkalmazásoknak is.

Az ár és a hálózati igények mellett a másik komoly hátráltató tényező a jelenlegi távjelenléti rendszereknél, hogy erre vonatkozó egységes szabvány hiányában minden gyártó a saját technikai megoldásait alkalmazza. Emiatt a különböző cégektől származó távjelenléti, illetve korábbi szabványos videokonferencia végpontok közti átjárhatóság csak külső eszközzel lehetséges (ez egyben a szoftveres kliensekkel történő csatlakozást valamint webkonferencia funkció használatát is lehetővé teszi). Ennek megoldásán a felhasználói igények (meglévő korábbi rendszerek) hatására már dolgoznak, de az egységes szabvány kialakítását hamarosan komoly érdekharc kísérheti, mivel a saját megoldásaik kifejlesztésére mindegyik cég sokat költött, és már számos ügyfél is beszerezte ezeket. Amennyiben ez létrejön úgy a felhasználási kört is megváltozhat: az eddigi cégen belüli kommunikáción (központ-helyi irodák) túlmenően a külső partnerekkel, beszállítókkal, ügyfelekkel történő kapcsolattartás területén is világszerte megjelenhet.

(Néhány a témával foglalkozó angol nyelvű weblap, ha valakit jobban érdekel a téma:
Human Productivity Lab, Videoconferencing Insight)