2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Csirek és Mecska

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Mecska bánatosan ballagott a Tisza partján. Megjárta az összes mesét, amit csak talált,...

[ ÚJ TESZT ]

Mecska bánatosan ballagott a Tisza partján. Megjárta az összes mesét, amit csak talált, de igazából sehol sem érezte jól magát. A nap már lemenőben volt, és ő még mindig nem tudta, hogy hol hajthatná álomra a fejét. Egyszer csak megpillantott egy tollas jószágot a vízparton kuporogni.

- Szia csirke. - Odahuppant mellé, és már nem is érezte olyan magányosnak magát.
- Nem csirke vagyok, hanem Csirek, egyébként szia.
- Csireeeeek? Az meg mi a csuda? Tisztára csirkének nézel ki.
- Te, mondtam már, hogy Csirek vagyok, és ha sokáig szórakozol, kapsz két olyant...
Mecska hallgatott, és várta az olyant. Nem tudta milyen is lehet, de hogy jószívű ez a csirke, - jaj, mit nem mondok, Csirek - az tuti. Mindjárt kettőt is ad. Kis idő után lemondóan sóhajtott.
- És mondd, hogy lettél Csirek?
- Így talált ki az, aki épp ezt a mesét írja. Egyszer véletlenül felcserélt két betűt, az olvasók meg lecsaptak a dologra, így lehetetlen volt meg nem születnem. Csak nem Te is...?
- De bizony. Én meg Mecska vagyok, úgy születtem, ahogy Te.
Ezen kicsit elméláztak.
- Megjegyzem egész csinos Csirek vagy. - Mondta Mecska.
Csirek leplezni igyezezett, hogy zavarba jött.
- Szerinted fiú vagyok, vagy lány? - Kérdezte Csirek, hogy másra terelje a szót.
- Szerintem lány, bár még nem szagoltalak meg, - mondta Mecska - a tollad meg mindent takar.
- Lehet benne valami, mert úgy érzem, hogy egyszer anyává kell válnom. - Jött a válasz egy nagy sóhajtás közepette.
Mecska hangosan felröhögött, mert tetszett neki Csirek, és elképzelte, ahogy a tojásokból sárga szőrű, ki tudja hány lábú kicsik kelnek ki. Csirek meg is kérdezte, hogy mi tetszik neki annyira. Elmondta, mire Csirek beígért neki még két olyant.
Mecska érdeklődve leste Csireket, hogy mikor veszi már elő az olyanokat, hiszen már négyet is ígért. Csirek érezte a perzselő pillantásokat, és titokban megigazgatta tollruhácskáját. Mecska ismét sóhajtott, szemében kihúnyt az érdeklődés, és szomorúan nézte a vizet.
- Most meg mi a baj, Mecska? Te sem találtál otthonra a sok mesében? Legalább mi egymásra találtunk. Szép a mesék világa, és ha nem vagyunk gonoszak, nem lehet, hogy csak úgy elmúljunk, nem azért találtak ki minket.
Mecska áhítattal hallgatta Csireket, és nagyon tetszett neki, hogy amit mond, azt hittel mondja. Nem adta volna ezt a hűvös estét semmilyen tetőn vernyákolásért.

Egy alak bukkant fel a szürkületben. Ahogy közelebb ért, nyilvánvalóvá vált, hogy nő, és hogy áldott állapotban van. Megállt, rájuk mosolygott.
- Szervusztok, Csirek és Mecska.
- Szia, izé... Te ismersz minket? Csak nem...? - Kérdezték szinte egyszerre.
- Igen, Panni vagyok. Az író szólt, hogy itt vagytok, értetek jöttem. Éppen ilyen Csirekre és Mecskára vágytunk Pistával.
Meglepetés, apró köhintések, zavart csend, amelyet Panni tört meg.
- Vendégség van nálunk. Itt van a kétfejű sárkány, az öreg a kutyájával, meg Pegazus, hadd ne soroljam. Ez a huncut Pegazus már három csillagot lehozott ma nekem, de visszavitettem vele. Egyszer kap tőlem két olyant...
- Most már áruljátok el végre, hogy mi az az olyan! - Mecska teljesen kikelt magából. - Ígérgetni, azt igen. Nekem Csirek négyet ígért, de egyet sem kaptam!
- Maradj már, Te mufurc, - mondta Csirek - ez olyan fenyegetés féle, de sosem adjuk.
- Most meg lemufurcoz! Te Csirek, ennek nem lesz jó vége!
- Annak ígérünk be két olyant, - mondta Panni - akit szeretünk. Van valahol egy raktár, tele olyannal, és abból szabadon ígérgethetünk. Sosem fogy ki, mert sosem adjuk oda. Egyszer talán szétosztják, és akkor mindenkinek lesz.
- Húúúú, - mondta Mecska - akkor én is beígérek két olyant minden olvasónak, az írónak, neked Csirek, neked Panni, meg majd ha megszületett, akkor a picinek, naponta többször is... Most mit nézel ilyen gorombán, Csirek?
- Csak alkalomadtán ígérjük be, érted már, Te főokos? - Kérdezte Csirek.
- Ez nem igaz, most meg főokos vagyok? Az olyan ígérgetéseid szerint szeretsz, most meg főokos vagyok? Rajtad sem lehet kiigazodni.
Mecska egészen elszontyolodott, alig tudták megvígasztalni. Lassan elindultak.
- Te Csirek, segíts nekem megtanulni mindent, amit csak tudsz, jó? Szeretném Panni picinyét én is tanítgatni. Megtanítom mindenre, amit csak tudok, meg amit tudni fogok. Nyújtózkodni a napon, vernyákolni a tetőn, egeret fogni, kesztyűbe dudálni, móresre tanítom, megmutatom neki hol lakik a magyarok Istene, és ha kell, hátra kötöm a sarkát...
Itt elharapta a mondókáját, mert Csirek már nagyon szúrósan nézett rá. Csöndben mentek tovább. Közben besötétedett.

Odaértek egy nagy, öreg fűzfához. Panni megállt, angyali mosoly futott át az arcán, aztán továbbindult, és egy dalt kezdett dúdolni.
- Panni, inkább énekeld, ez nagyon szép. - Mondta Mecska, és aggódva lesett Csirekre, hogy ehhez mit szól, de örömmel látta, hogy Csirek helyeslően bólogat.
Panni énekelni kezdte, hogy csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok...
Mentek, és érezték, hogy haza mennek. A csillagoknak pedig semmi okuk nem volt rá, hogy ne ragyogjanak szépen.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.