- Kukucs!
- Te meg ki vagy?
- Én vagyok minden gondolatod megformálója, vágyaid meghallgatója, éjszakáid őrzője.
- Kicsoda?
- Na jó, az álommanód vagyok.
- A mim?
- Tudod, mit? Hívj egyszerűen Bélának!
- Ó. Szia Béla. És mit csinálsz te itt?
- Álommanóskodom.
- Azt hogy kell?
- Kitalálom, mit akarsz álmodni, és elkészítem neked.
- Miért?
- Mert ez a dolgom.
- Miért?
- Mert álommanó vagyok.
- Miért?
- Nem mondták még, hogy sokat kérdezel?
- Miért?
- Mert sokat kérdezel.
- Miért?
- Mert a purnyók szüttyögnek.
- Micsinálnak a micsodák?!
- Nem tudom, csak úgy mondtam, mert nem haladtunk sehova. Tehát ott voltunk, hogy álommanó vagyok, és el tudom készíteni neked, amiről álmodni szeretnél.
- Vagy úgy. És mit tudsz nekem csinálni?
- Bármit!
- Igazán bármit?
- Igazán!
- Palacsintát is?
- Milyet?
- Marcipánosat, kakaósat, túrósat, eperlekvárosat és meggyeset.
- Nem, olyat nem tudok.
- De hiszen azt mondtad, bármit!
- Bármit, de palacsintát nem.
- Miért nem?
- Mert nagyon szeretem, és megenném, mielőtt még neked tudnám adni.
- Az nem jó.
- De jó. Nagyon finomak. Egytől egyig.
- De én nem kapnék belőle?
- Nem bizony!
- És ha eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeennyire nagyon szeretném?
- Akkor sem tudnék adni. Nagyon falánk vagyok. Palacsintából a legfalánkabb.
- De én palacsintát szeretnék! Marcipánosat, kakaósat, túrósat, eperlekvárosat és meggyeset is.
- Azt hiszem, van egy ötletem.
- Mi volna az?
- Csinálj magadnak! Ha magadnak csinálsz, és ügyes vagy, akkor nem tudom megenni előled.
- De akkor minek vagy te itt?
- Hogy álmodj.
- De én palacsintáról szeretnék álmodni.
- Igazából nem. Te rólam akartál álmodni.
- Csak akartam? Már nem?
- Már nem.
- Miért?
- Mert most már fel akarsz ébredni, hogy csinálhass mindenféle palacsintát.
- Tényleg?
- Úgy bizony! Marcipánosat, kakaósat, túrósat, eperlekvárosat és meggyeset is. És még cside-csodásat is.
- Cside-csodásat? Az milyen?
- Finom. Elképzelhetetlenül finom.
- Akkor felébredek és megcsinálom!
- Hajrá!
- Te nem tudsz velem jönni?
- Nem. Én csak az álmaidban vagyok.
- De ha felébredek, akkor megszűnik az álmom.
- Egyet se bánkódj! Ha akarod, még találkozhatunk.
- Hogyan?
- Csak álmodnod kell rólam.
- De jó! - mosolyodott el a kislány. És azzal hopp, felébredt. Körbenézett a szobájában, kimászott az ágyából, és nekilátott aznapi teendőinek.

Palacsintát csinált. Marcipánosat, kakaósat, túrósat, eperlekvárosat, meggyeset és cside-csodásat. És mindegyik elképzelhetetlenül finom volt.