Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy béka...

Nagyon unta már a tópartot, a nádast, meg a bujkálást a gólya elől.
Jólelkű volt, szívesen beszélgetett bárkivel. Meghallgatta a poszáta énekét, esténként pedig a kórus tagjaként lelkesen kuruttyolt.

Történt, hogy a művelt csíbor szóba állt vele. Mesélt erről, mesélt arról, de ami igazán hősünk lelkére hatott, az az elvarázsolt királyfi története volt. Békává varázsolja egy boszorkány, és egy önzetlen királylány csókja oldja a varázst. Mindig is különc volt, és úgy hitte, hogy fellebbent a titokról a lepel. Eldöntötte, hogy megkeresi a csókos királylányt, ha már potyára várja.

Eljött a nagy nap reggele. Megmártózott a tóban, pár legyet becsemegézett. Körülnézett eddigi otthonán, és hitte, hogy legfeljebb pecázni tér vissza. Elindult vaktában, csak az volt a lényeg, hogy a tó a háta mögött legyen. Amerre csak járt, mindenhol érdeklődött facér királylány után, de eredmény nélkül. Eszébe jutott, hogy akár álruhás is lehet a lányka. Végül is mese, nem igaz?

Volt egy falu, ahol egy félkegyelmű lány éldegélt. Sajnálattal néztek rá, mert nagyon szép volt, csak nem volt ki a négy kereke. Azt hitte szegény, hogy királylány.
Baktatott a mezőn, és dalolt. Ez a dal sehol sincs leírva, mert a lelkéből fakadt. Még a madarak is elhallgattak, mert úgy érezték, hogy ennél szívhez szólóbbat ők sem tudnak trillázni.
Ment a lány cél nélkül, a napocska pedig mosolygott rá, és félrehúzta maga elől a huncut felhőt, amely el akarta takarni.
Már azt sem tudta a lányka, hogy merre jár. Igaz, nem is érdekelte. Csak énekelt, énekelt...

Megtorpant, és felébredt kábulatából. Ismeretlen volt a hely, lábai előtt országút betonja sötétlett. Már fordult volna vissza, mikor a másik oldalon megpillantotta a békát. Ő is ismerte a mesét, és mit veszthetett? Csak a különös csillogást látta a béka szemében, és azt, hogy egyszerre indultak el egymás irányába. Ahogy találkoztak, letette a kezét a betonra, a béka pedig fáradtan beleugrott a tenyerébe. Felemelte, rámosolygott, és...

Olyan gyorsan történt minden, hogy a teherautó vezetőjének ideje sem maradt kikerülni a lányt. A jegyzőkönyvekben a mezőőr vallomása volt a felmentő momentum.

Szomorú vég. És ha mégsem? Az áhítatos pillanatban adták vissza lelküket az Úrnak. Ugyan kinek hiányoznak? Legfeljebb a meseszerető embereknek.