Szerző: b3 h4ppy | Dátum: 2010-02-07 08:58 | Rovat: Az élet
[ Új cikk ]
Egyre többet találkozok „szeretem a másikat, de ő nem szeret engem, csak barát akar lenni” típusú esetekkel, mind szóban mind írásban. Ennyire elérhetetlen lenne egy harmonikus kapcsolat, ahol mind a két fél feltétel nélkül szeretni a másikat? Nem tudom, lehet, de lehet, hogy csak a világ fordult ki magából. Átéltem én is ezt a szeretem, de ő nem úgy érez dolgot. De talán már kilábaltam belőle, sokszor leírtam a gondolataim és érzéseim, titkon remélve hogy valaki talán ad egy jó tanácsot, miként lábalhatnék ki ebből. Rengeteg hasonló témájú írást is olvastam, hátha ott lesz valami jó tanács, de a zöme az volt, hogy majd idővel elmúlik. Ha bármikor beszélhetsz az illetővel és minimum hetente egyszer találkozol is vele, ha csak nem otthon gubbasztasz, akkor mégis hogy múlna el, hogy felejthetnéd el? A másik dolog, miért akarnám elfelejteni? Hisz rengeteg szép emlék fűz hozzá, még ha nem is volt köztünk semmi.
Leírom a gondolataim, amik segítségével sikerült túltennem magam egy ilyenen, hátha segít valakinek, vagy csak elindít neki is egy gondolatmenetet.
Gondolat egy:
Az alapeset, te szerelmes vagy belé, de ő nem az beléd. Ő azt akarja, hogy csak barátok legyetek, és hogy miért, miért nem küld inkább el? Szereted, kicsit körberajongod, kinek ne esne ez jól? Nem akarja ezt elveszíteni, továbbra is érezni akarja ezt a rajongást. Viszont ha te barátként kezdesz tekinteni rá, már nem teszel meg érte annyi mindent, nem beszélsz vele annyit, így lassan eltávolodsz tőle, ő ezt nem akarja, hisz akkor nincs aki foglalkozzon vele, így ő jön hozzád, te megint azt hiszed hogy lehet valami ő pedig továbbra is úgy gondolja csak barátok, hisz már meg is beszéltétek. Te pedig megint hitegeted magad, hogy majd most, majd most sikerül... és kezdődik elölről az egész (én háromszor mentem ezen végig). De, ha sikerülne és összejönnél vele, akkor az lehet kiegyensúlyozott kapcsolat? Jól tudja, hogy belezúgtál, bármit megtennél neki, na és ő? Miért lenne veled, azért mert megnyerted a szívét vagy, mert megsajnált, esetleg csak kihasznál? Lehet ő sem tudná erre a pontos választ. Na, de vissza az alapesethez. Nem jöttök össze továbbra sem, ő barátként tekint rád, te pedig mint szerelmedre. Na de biztos vagy te ebben, még ezek után is, hogy ő a szerelmed? Tegyél fel egy egyszerű kérdést magadnak, amit én is feltettem magamnak. Mit érzel mikor mellette vagy, boldog vagy? Nézz magadba és őszintén válaszolj rá!
Az én válaszom az volt, hogy ha mellette vagyok feszengek, nem tudom úgy adni önmagam mint szeretném, kicsit szánalmasnak érzem magam, vágyok arra hogy szeressen és ugyanakkor szomorú vagyok. Minden félét érzek csak egy valamit nem, a legfontosabb dolgot, már nem érzem azt, hogy mellette boldog vagyok.
Gondolat kettő:
Néha annyira akarunk valamit, hogy nem vesszük észre, van annál jobb is. Létezik olyan, hogy minden percében veled akar lenni, létezik olyan, hogy fülig ér a szája, ha meglát, és nem bírja kivárni, hogy odaérj hozzá, eléd megy, létezik olyan, hogy kézen fogva akar sétálni veled, hogy odabújik hozzád, hogy bármit megtenne érted, létezik olyan, hogy... szerelmes beléd.
Ő szerelmes beléd? Nem. Elérheted, hogy beléd szeressen? Nem tudom. Lehet rossz példa, de én utálom a spenótot, egyszerűen számomra rossz az íze, győzz meg, hogy finom, úgy hogy megszeressem.
Gondolat három:
Ha folyamatosan magad adod és nem szeret beléd, mi mást tehetsz? Megjátszod magad? Esetleg megváltozol? Feláldozod a saját személyiséged, mindent ami vagy, saját magad, másért? Talán egy újabb rossz példa, de tudod kiknek szoktak efféle „ember” áldozatot mutatni? Az isteneknek. Ő lesz a te Istened? Hát, véleményem szerint, akkor az megint nem egy kiegyensúlyozott kapcsolat lesz...
"Létezik olyan, hogy minden percében veled akar lenni, létezik olyan, hogy fülig ér a szája, ha meglát, és nem bírja kivárni, hogy odaérj hozzá, eléd megy, létezik olyan, hogy kézen fogva akar sétálni veled, hogy odabújik hozzád, hogy bármit megtenne érted, létezik olyan, hogy... szerelmes beléd."
Ez így van. Már ha egyre gondolunk. Szakított velem a barátnőm, azt gondoltam most egy darabig nem lesz úgysem semmi. Nem vettem észre hogy 3 nagyon jó barátnőm szerelmes belém. Most megint szívből tudom mondani neki hogy "szeretlek."
Asus & ///M power & Nvidia & Intel & Nokia & D & Esp & rántott hús és sült krumpli fan!
A prohardveren mostanában mindenki szerelmes. 
Grat a cikkhez, jó az ilyeneket olvasni.
Én is egy ilyen helyzetben vagyok.
P35C-DS3R Core 2 Duo e8400 Gainward 8800GT GS 1024MB 2x2GB 1066MHz Kingmax ==>> 3dmark 06 : 12109 pont <<== no tuning ===>>Sony BRAVIA 32W4000<<===
Keresni kell valaki mást! Ami nem megy, azt nem kell eröltetni, úgysem lesz jobb, csak magad és a másikat is kínzod vele. Igen, az sem jó érzés, amikor a másik szeret téged, és ezt látod is rajta. Mert látszik, hiába próbálják titkolni.
A sok közös emlék meg maradjon meg annak, ami: emlék. Nem a lányt kell elfelejteni, hanem az érzelmeket.
Örök szerelem nem létezik (ez tény).
Minden perc, amit az ember búslakodással, vagy egy elérhetetlen kapcsolatra vágyva tölt el, csak elpazarolt idő. Ilyenkor nem is enged magához mást, akivel talán még boldog is lehetne.
Biológiailag nagyjából úgy működik, hogy az elején csak a szexről szól a téma, és a kis köztes időkben ismerkedtek egymással. Amikor meg ez kezd elmúlni ez a kezdeti egymásra vágyás, akkor döntik el a felek, hogy szeretnének-e együtt maradni.
Na az ilyen egyoldalú szerelemben úgy vágyik az ember a másikra, hogy nem is ismeri, hogy milyen ő egy kapcsolatban. Tehát egy ismeretlent szeret, és a nagy elvárásainak akkor sem fog tudni eleget tenni a másik, ha mégis összejönne a dolog.
Szóval nem érdemes barátságból kapcsolatot csinálni, mert általában nagyot csalódik az ember, és még a barátságnak is lőttek ilyenkor.
Nem véletlenül létezik az a Dakota mondás: 'Házi nyúlra nem lövünk!'
[ Szerkesztve ]
“Gyerekek olyan tetű ez a mass effect 2 hogy mikor kilépek a játékból megfagy a gép, és bios resetelni kell utána mert ugy megdöglik a pc-m.“ by Attilia_26; DLC-k ingyen sem kellenek!!!
Mennyire igaz minden szó amit leírtál... Gratulálok az íráshoz, szerintem sokaknak ad egy kis segítséget. 
"Tegnap Ubuntu, holnap Uhu, Maemo." ©
Jön a tavasz, elszabadulnak a hormonok ![;]](/dl/s/v1.gif)
GTAIV nickname: taurus0421 // Google a DUNA TV-n! Ma 15:00!!!
Pár gondolatot hozzáfűznék az íráshoz.
Nem vagyunk egyformák, ezért ez nem vonatkozik mindenkire.
Vannak olyan emberek, akik talán zárkózottabbak az átlagosnál. Idegen környezetben, idegen emberekkel nehezebben találják meg a közös hangot, témát. Erre jön az, hogy a kitűzött cél jelen esetben a lány szívének meghódítása. A helyzetet erősen szorongáskeltő. ("Mi van, ha nem tetszem neki? Mit mondjak? Hogyan hódítsam meg? Ez most kedvező jel volt, vagy nem? Mi lesz, ha visszautasít? Muszáj összejönni a dolognak!!!!")
A görcsös akarás és erőltetés persze nem hozza meg a várva várt eredményt. Lehet, hogy a lány észre sem vette a közeledést, csak egyszerűen egy ismerősként tekint hódolójára (vagy ahogy a fenti írásban is volt, tetszik neki az udvarlás). Vagy ami még rosszabb, zavarja a fiú jelenléte, de nem akarja megbántani, így hagyja elhúzódni a dolgot.
De persze ott van a lehetőség, hogy szívesen veszi a fiú közeledését, de az a fenti okokból nem veszi ezt észre (nem bízik magában és a lány által küldött jeleket kevésnek tartja).
A visszahúzódóbb fiúk inkább visszahúzódó lányt választanak. Ilyen esetben ne várjuk a lánytól, hogy megkérje a fiú kezét! Az udvarlás férfidolog.
Nem szabad beleesni abba a hibába, hogy azon agyalunk, mit és hogyan fogunk mondani, a lány mit reagál rá. Utólag azon gondolkodni, hogy mit kellett volna mondani, frappáns válaszokat kitalálni a korábban elhangzottak helyett felesleges.
Még feleslegesebb fantáziálni: "Csak lenne valami olyan helyzet, amiben bebizonyíthatom mekkora hős vagyok! Megvan: hirtelen felborul a busz, kigyullad. Én kimentem a csajt, eloltom a tüzet, majd visszamegyek hozzá és neki adom a kabátomat, nehogy megfázzon!"
Képzeletben már mindenen túl vagy a lánnyal, miközben ő semmit nem vett észre a közeledésedből. Ezért zavarban lesz, ha kinyilvánítod a szándékodat.
Szóval a lényeg:
Fantáziálást, különböző lánnyal kapcsolatos szituációkat elfelejteni! Csak a realitást megélni! Minden olyan gondolatot, képzelgést, ami nem reális, azonnal leállítani! Az első időben nehéz feladat, de csökkenti a szorongást.
Ne törődjünk azzal, mit mondunk, beszéltessük inkább a lányt! A lányok szeretik, ha valaki figyelmes, érdeklődő. Ne akarjunk neki egyből mindent megmutatni és kitárulkozni, az vissza fogja riasztani. (Persze a túlzott kíváncsiság is lehet visszataszító, meg kell keresni az összhangot.) Figyelni kell, mik azok a témák, amikről a lány szívesen beszél. Figyeljünk rá!
Ha van összhang, akkor a lány azon fog gondolkodni, hogy milyen jó ezzel a fiúval beszélgetni. Lehet, hogy következő alkalommal ő fogja keresni a társaságodat.
Végül: az egésznek nincs tétje. Aki hasonló cipőben jár, biztosan sokszor lefutotta ezeket a köröket, amik rossz esetben csalódással és önbizalom vesztéssel járnak. Mindig ugyanaz a forgatókönyv, csak a lány más. Utólag visszagondolva a korábbi próbálkozásokra, az ember már csak mosolyog önmagán, aztán megint belefut ugyanabba a hibába.
Ezt kell elkerülni, és az udvarlás kellemes lesz, nem pedig erőltetett!
Remélem, hasznos voltam! : )
Most pedig irány csajozni!
Ja, most veszem észre, ez az írás a viszonzatlan szerelemről szól, nem pedig arról, hogyan csajozzunk.
A lényeg: ami nem megy, azt nem kell erőltetni! : )
[ Szerkesztve ]
