VIVA LA VIDA!
Nos, azt hiszem, mindenki számára ismeretes volt, hogy a brit alternatív zenekar turnéja során Budapestre is ellátogat. A Viva la Vida Tour keretében utazzák végig Európát, a mai napon például Bécs következik.
A honlapról már tavasszal tudni lehetett, hogy jönnek, de lassan a plakátok is megjelentek. Nagyon megörültem, akárcsak sok ismerősöm...
Előkészületek
A Helyszín: Budapest Sportaréna, szeptember 23. 20:00.
A középső küzdőtérre vettünk jegyet, igaz, oda volt a legdrágább. Az egész baromi nagy, és rettentő jó hangosítással rendelkezik, gyönyörűen, visszhang és torzítás nélkül szólt a zene.
Előrelátó módon már háromnegyed hétkor bementünk - nos, az első sorok természetesen már kapunyitáskor beteltek. De nagyjából a nyolc-tizedik sor környékén sikerült elhelyezkedni. Kisebb küldetésnek számított jó helyen állni, meg sokan tolakodtak, hogy enné meg a fene azt a vastag bőrt a képükön. :) Egyébként legtöbben olyan 15-25 évesek voltak itt elöl, és persze rengeteg lány.
És láss csodát, nyolckor megérkezett az előzenekar. Albert Hammond Jr., a Strokes tagja játszott saját zenekarával... nos, nem volt rossz. Mint kiderült, végigkísérik a Coldplayt turnéjuk során.
Természetesen hasonlóan alternatív zenét játszottak, kicsit garázszenekaros hangulatban, de nem voltak rosszak a számok. Igaz, a legtöbben ekkor már őrjöngve a pokolba kívánták őket, hiszen nem ezért jöttek.
Aztán nem sokkal kilenc előtt ennek is vége lett - kezdett beindulni a dolog. Kétpercenként szétterjedő üvöltés és taps. Mindent megtapsolni. Még a kötéllétrán felmászó reflektorkezelőket is, meg a technikust, aki gitárt hangol. "COLD-PLAY! COLD-PLAY!" kántálás és a többi.
Tényleg hónapokig vártuk ezt a koncertet, de valahogy az utolsó öt perc tűnt a leghosszabbnak.
Aztán... függöny!
Nos, ekkor az őrjöngés a tetőfokára hágott, dülledt szemekkel lestük, mikor jön be valaki.
És felhangzott az új album induló dala, a Life in Technicolor! Nagy álmom volt ezt élőben hallani, és csodás volt!
Nemsokára érkezett a Violet Hill, a Clocks, és lassan az együttes is kezdte felvenni a közönség pörgését...
Egy rossz minőségű kép. Mint látható, rengetegen vették fel a koncertet telefonra, fényképezőre...
Teljes extázis.
Fényshow lézerekkel. Hatalmas Delacroix festmény (az új album borítója) a háttérben, később "csak" egy "VIVA" felirat. Óriási diszkógömbök, amire belülről vetítettek, hol képeket, hol formákat, hol az együttest. A színpadon volt egy TV, abban játszottak a vonósok, amikor kellett...
42. The Scientist. Fix You. Lost. Viva la Vida. Speed of Sound. A kedvenc számaim is, a Death and All His Friends meg a Chinese Sleep Chant, de mindenki hallotta a kedvencét...
Igazából van egy teljes lista itt, bár a sorrend kicsit más volt.
Emellett az egész tele volt meglepetésekkel. Egyszer csak a zenekar abbahagyta a játékot és lerohant a színpadról - hogy az aréna másik végében tűnjenek fel. Szóval a hátul ülők kedvéért ott is játszottak pár számot. Meg a színpad egyik kinyúló részén is.
A hangulatot nem nagyon kellett fokozni, felesleges volt énekeltetni is, mindenki énekelt magától, önként és dalolva. Igazából kicsit furcsa is volt, a Coldplay koncertek jellemzője, hogy Chris Martin élőben kicsit más ritmusban, más szünetekkel énekel, szóval volt, hogy a közönség már énekelt, ő meg még nem. :)
Szerintem abban mindenki egyetért, hogy a koncertnek két igazán fergeteges része volt. Az egyik a Viva la Vida, amiben az "óóóó ooo" részt a vége után még vagy egy percig énekeltük, és a koncert védjegyévé vált.
Ezzel tapsoltuk vissza őket, ezzel mentünk ki a stadionból és még a metrón, a mozgólépcsőn is elkezdték... ez is mutatja, mennyire szeretik a Coldplayt hazánkban.
A legnagyobb meglepetés a Lovers in Japan számnál volt, több tízezer kis papírlepke szállt ránk több hullámban, közben mind világítottak a fényektől, egyszerűen olyan tömegextázis volt, hogy még képet is elfelejtettem csinálni róla :)
Egyszóval ez egész egy fergeteges élmény volt, mint rajongó, rettentően élveztem, ráadásul tényleg mindent megtettek, hogy eredeti és egyedi legyen ez a koncert. Chris Martin még egy-két "koszonjuk"-kel is megpróbálkozott.
Amikor a Yellow végét énekelték, elmentek - kár, hogy csak egy Politik erejéig tapsoltatták vissza magukat. Az album befejező számát, a The Escapistet pedig már a lemezről játszották csupán, ahogy vonultunk kifelé...
