Erősítő
Rátérnék a következő áldozatra, ami szintén megjárta a poklok poklát. Igen hasonló a története az első oldalon ecsetelt témakörhöz, szóval ebbe is sikerült kellően belenyúlnom. A szóban forgó erősítőt kerestem célirányosan, ami nem volt kis feladat, mert ahol lett is volna belőle, ott az eladó részéről nem került elő, szóval így jártam. Későbbi keresgélés alkalmával viszont már sikerrel jártam, az viszont egy teljesen más tészta, hogy abban a formában, ahogyan megérkezett hozzám, a töredékét sem érte. De ez volt, ebből kellett építkezni.
Röviden jellemezném az állapotokat, amik uralkodtak kívül-belül:
– büdös;
– a burkolata összevert, karistolt, karcos, horpadt, a szellőzőrácsok összenyomkodva pár helyen;
– büdös;
– büdös;
– döglött hangkép;
– rozsdás belső;
– recsegő potméterek;
– büdös;
– a balansz potméter nem működése;
– a fém előlap élei mélyen karistolva;
– a kapcsolók kontaktosak;
– koszos, de ez még egy nagyon finom jelző;
– büdös, nagyon.
De ő volt az, végre megérkezett!
Pioneer A-223
Specifikáció:
– Típus: Pioneer A-223
– Gyártási év: 1989
– Méretek: 420 x 110 x 348 mm (sz, ma, mé)
– Kivitel: sztereó
– Teljesítmény: 2 x 65 W
– Impedancia: 4–8 ohm
– Frekvenciaátvitel: 10–70000 Hz +1 dB, –3 dB
– Teljes harmonikus torzítás: 0,07%
Koros erősítő lévén első nekifutásra minden kondenzátort cserélni szoktam, így itt sem tettem másképp. Teljesen mindegy, mekkora kapacitású egy kondenzátor, ha ez nem is csökken idővel nagyobb mértékben, akkor is magas ESR-értéket lehet mérni rajtuk, ami nem túl kedvező zenehallgatáshoz. Az erősítőben megtalálható kondenzátoroknál sem volt ez másképp, egy alacsony ESR-értékű kondenzátorhoz viszonyítva bőven tízszeres értékeket mértem mindegyiken, így majdnem mind landolt a kukában, pár darab kivételével. A felhozatal amúgy sem volt túl bőkezű, tápokban használt Nichicon, olcsó ELNA és kimagasló minőségű Nichicon MUSE kapott helyet.
Helyettük az alábbiak kerültek be:
– ELNA RA3
– ELNA SILMIC II
– ELNA TONEREX
– ERO 1826
– NOVER LA Audio Grade
– PHILIPS 373 MKT
– Rubycon CBB
– Sprague 515D
– SANYO WG
Bontás:
A kép címe: fürdőzés a kosz tengerében
Ismeretlen művész
2015
Az új pufferkondenzátor kicsit más lábakon állt, ezért helyet kellett neki csinálni. Ezt a bűntettet gravírozóval hajtottam végre.
Apróbb folyamatokra nem térnék ki, inkább beindítanám a csillagkaput, és ugornék egy kicsit előrébb az időben.
Minden kondenzátor a helyére került, néhol viszont kicsit szűkös volt a rendelkezésre álló hely. Ilyen volt például a puffer környéke, illetve a bementi rész. A PHILIPS-kondenzátorok lábaival picit trükközni kellett, de elfértek, én nyertem ezt a harcot. A végfokok hűtőpasztát és hővezető lapot is kaptak, eddigi hányattatott sorsukhoz képest, ez maga lett nekik a kánaán.
Balansz terén nem muzsikált jól az erősítő, konkrétan egyáltalán nem működött, de egy tranzisztorcsere ezt orvosolta. Minden potméter komplett takarításon esett át, és a kapcsolók is a pucoláson áldozatai lettek.
Hűtőborda Úr is a helyére került egy erőteljes takarítás után.
Az alsó fémtepsit vegyszeres kezelésnek vetettem alá, de az apró rozsdapöttyökkel nem akartam foglalkozni, idővel, ha kiérdemli, akkor kap egy fekete festést az egész belső, illetve a rozsdák lekezelését.
Innen ugornék a burkolatra, illetve az előlapra. A front elülső része le lett maszkolva, az élek a karcolásoknál kittel javítva lettek, majd polírpapíros csiszoláson esett át, és magasfényű feketére lett fújva. A tető szintén tapaszolva és csiszolva lett, ő viszont szaténfekete színt kapott.
Összerakás közben minden le lett takarítva, fertőtlenítve, biológiai veszély elhárítva, egyedül a nyákra rásült porral nem tudtam mit kezdeni néhány helyen.
Összerakva
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
