Az online média jelene és jövője

Talán a BBS-sel kezdődött minden, még a 80-as években. Amikor – mai szemmel – elképesztően lassú modemeken folyt a kommunikáció, és a BBS-eket sokszor hobbiból üzemeltette egy-egy magánszemély, aki amúgy rettegett SysOp volt a maga kis mikrouniverzumában. Igen, nagyjából akkorra tehető az első olyan közösségeknek a létrejötte, akik nem egy kávézóban vagy könyvtárban ismerkedtek meg egymással, hanem a virtuális térben. Ekkor csereberélték az első programokat, publikálták az első cikkeket és játszották az első közös játékokat úgy, hogy a felek nem hogy nem egy helyiségben, de talán még nem is egy kontinensen tartózkodtak.

A világ azóta nagyot változott. A BBS-sek eltűntek, helyüket átvette az Internet, a maga teljességében és bonyolultságában. Ami akkoriban csak szűk kevesek kiváltsága volt, ma már rengeteg ember számára szinte ingyen, de legalábbis nagyon olcsón elérhető. Bárki írhat egy fórumba, tölthet le egy tetszőleges szoftvert, semmi másra nincs szüksége, mint internetezésre alkalmas eszközre, és internethozzáférésre. Szándékosan nem számítógépet írtam, hiszen ma már mindenen lehet internetezni: laptopon, PDA-n, blackberry-n. Talán hamarosan jön az internetezésre alkalmas kenyérpirító, ahol két ropogósra sült kenyérszelet között elolvassuk a tőzsdei híreket, vagy a strandpapucs, ahol a lábujjunkkal görgetjük a tartalmat.

Ma már tudjuk, hogy az Internet önmagában csak az első lépés volt az úton, egy új technológia, egy új médium, amelyet meg kellett tanulni kiismerni. Manapság a Web 2.0 az új hívószó: a technológiai újdonságról áttevődött a hangsúly a virtuális közösségre, és annak elképesztő erejére. Gondolom a Prohardver olvasóinak nem kell elmagyaráznom a blog, wiki, iwiw, torrent és egyéb szavak jelentését: ezek mind-mind virtuális közösségeket képviselnek, többtízezer, többszázezer, esetenként több millió felhasználóval.

Szerintem hatalmas változás előtt állunk, amelynek jelentőségét majd csak évek múlva értjük meg. Sokat lehet hallani a hagyományos médiumok válságáról, arról, hogy csökken a papíralapú újságolvasók, vagy tévénézők száma. Talán többen legyintenek erre, és azt mondják, mi ebben a különleges vagy rendhagyó? Hiszen ahogy a rádió elvette az újságtól a fogyasztók egy részét, úgy vonzotta el később a tévé a rádiótól. Istenem, hát most ugyanez történik az Internet esetében is. Pedig nem, ez most jóval több ennél! Véleményem szerint az Internet nem csak egy új médium, új csatorna, hanem gyökeresen átformálja a médiafogyasztási szokásokat. A tévé éppúgy passzív fogyasztásra ösztönöz, ahogyan a rádió is: míg a rádiónál csak halljuk, ahogy szörcsögő hangon támadnak az idegenek, addig a tévében látjuk is az undorító csápjaikat. Egyvalamiben azonban közös mind a kettő: hétköznapi fogyasztóként csak a takaró szélét tudjuk markolászni izgalmunkban, és reménykedhetünk, hogy a szerző pozitív véget kanyarintott a történetnek. Bezzeg ha mondjuk egy amerikai és egy francia haverunk ellen játszunk az Alien versus Predator-ral, akkor a tengerészgyalogost választva pokolra küldhetjük mindkét nyomorult dögöt. Minden rajtunk áll vagy bukik.

Az Internet és a hagyományos médiumok által nyújtotta lehetőségek közötti különbség azonban nem egyszerűen a passzivitásban vagy az aktivitásban keresendő. A különbség – véleményem szerint – főleg abban rejlik, hogy az emberek egyre kevésbé fogadják el a felülről, egy központi megmondóember által rájuk kényszerített dolgokat. Miért higgyem el bármelyik tévéadónak, hogy mi történt egy tüntetésen? Sokkal inkább hiszek annak a tucatnyi bloggernek, akik ott voltak a helyszínen, és saját maguk által készített fényképekkel támasztják alá a történeteiket. Természetesen a blogger is egy szűrőn keresztül, a világképének megfelelően adja vissza a történeteket, sőt, talán sokkal inkább úgy, mint az – legalábbis elvileg – objektivitásra törekedő professzionális sajtó. Ellenben a blogok megadják nekem azt a szabadságot, hogy rengetegféle aspektusból tudjak megvizsgálni egy-egy kérdéskört, nem csak jobb és bal, liberális és konzervatív szemszög létezik.

További nagy előny a gyorsaság, és az, hogy az Interneten minden témában akadnak szakértők. Nem kell arra várnom, hogy 5 év múlva megjelenjen a Révai Lexikon következő kötete, a Wikipedián sokkal gyorsabban frissülnek a dolgok.

Természetesen rengeteg probléma is felmerül, elég ha csak a most csütörtöki szerverlefoglalásokra gondolunk. Én megértem, ha például a nagy kiadók fájlalják, hogy ingyen terjesztik a termékeiket a neten, de a letöltők és feltöltők kriminalizálása biztosan nem a problémára adott helyes válasz. A szerverlefoglalások inkább egy kétségbeesett dinoszaurusz utolsó halálhörgéseinek tűnnek, semmint a probléma valódi megoldására irányuló erőfeszítésnek. Körülbelül olyan, mintha a Gutenberg baráti kör tagjai próbálták volna meg annak idején szétverni a tévékészülékeket. Egyet-kettőt biztosan sikerül, de a változást megállítani nem lehet. Az Apple csinálja jól: együtt úszik az árral. Nem albumokat kell árulni 10 dollárért, hanem számokat 99 centért. Ha nekem egy albumról csak egy számra van szükségem, akkor nem kell a többi kilenc. Akkor sem, ha a kiadók a fejükön ugrálnak, és rámküldik a fakabátokat. Sok iparágban szép lassan meg kellene változtatni az üzleti modellt: nem keveseknek drágán, hanem sokaknak olcsón. Az Internet lehetővé teszi, hogy a választékot megtízszerezzék, megszázszorozzák, hát akkor tegyék is meg, és mindenki megtalálja a kedvére való tartalmat...

Jelen írás célja

A fenti kis eszmefuttatásomat csak gondolatébresztőnek, vitaindítónak szántam. Jelenleg ugyanis épp a szakdolgozatomat írom ugyanezen témában. Kézenfekvő volt tehát, hogy ha már ezt a témát választottam, akkor illik abba bevonni az online közösséget is, azaz titeket, Prohardvereseket. Hogy miért pont a Prohardverre esett a választásom? Ennek ezer és egy oka van, például mert valószínűsíthető, hogy itt elég sok, a téma iránt érdeklődő karakterrel találkozom, akik élő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a közösség okosabb, mint egy magányos egyed. Illetve férfiasan be is kell vallanom valamit: súlyosan számítógép- és Internetfüggő vagyok, és ilyen mivoltomban a PH! az egyik kedvenc oldalam. Korábban már írtam is róla egy rövidebb összehasonlító elemzést egyik egyetemi beadandó munkámban, amit itt el is olvashattok.

A szakdolgozattal kapcsolatosan a következő tartalmi elképzeléseim vannak:

1. Mi is az az online média?
Az online media kialakulása
Az online médiapiac jellegzetességei, fogyasztói
Online sajtó versus hagyományos sajtó

2. Az online média ereje
Web 2.0
Gazdasági modellek (fizetős tartalom, ingyenes tartalom, stb.)
Web 3.0: merre tovább?
Technológiai újdonságok

3. Következtetések
Hogyan alakítja át az online média a világot?
Trendek, előrejelzések

Arra szeretnélek megkérni titeket, hogy véleményetekkel, ötleteitekkel, javaslataitokkal segítsetek nekem jobbá, teljesebbé tenni ezt a szakdolgozatot. Jöhet minden, szakirodalomjavaslat, linkek, kritika, bárminek örülök, de tényleg!

Viszlát a hozzászólásoknál!